Mennyire zavar ha valaki,rosszul alkalmazza a ,központozást?

Jobban zavar, mint az elütések. De a legjobban az zavar, ha egyáltalán nem használ valaki vesszőket, és mindezek tetejébe ékezetes betűket sem, majd odabiggyeszti a végére, hogy "ertelmes valaszokat".

Az autocorrect pedig a legértelmesebb kommentelőből is agyhalott kretént képes csinálni. Ez nem ide tartozik ugyan, csak kikívánkozott belőlem.

Rohadtul, mert sok esetében a jelentést befolyásolhatja.

Példa.

Ráírsz a csajodra/faszidra/anyukádra messengeren, aki lement a boltba:

- Ugye nem felejtettél el venni nekem Milka csokit? (vagy sört, vagy sajtot, vagy akármit)

Válasz 1:

Nem vettem.

Válasz 2:

Nem, vettem.

#5:

fárasztó, idegesítő

Nagyon zavar; egy hosszabb szövegnek neki sem állok, ha hiányoznak belőle a vesszők, mert kifolyik az agyam az erőlködéstől. A rossz helyre tett vesszőket nem is értem, elvégre élőbeszédben senki sem ott tart szünetet. (Tudom, hogy a kérdésedet poénnak szántad, de pont remek példa erre.) Attól is falnak megyek, ha valaki nem hagy szóközt az írásjelek után, vagy éppenséggel oda tesz szóközt, ahova nem kell (pl. zárójelen belül). Rögtön olyan érzésem támad, hogy az illető soha életében nem látott még könyvet.

A félreérthetőséggel kapcsolatban pedig álljon itt a kedvenc példám:

"Egyesek rosszul érzik magukat, mások f'szán."

"Egyesek rosszul érzik magukat mások f'szán." :D

Zavar, mert butaságot sugall. De ennél is jobban zavar az, amikor egy összetett mondat végén, aminek a második tagmondata kérdő, kérdőjelet használnak. Kb. így:

"Miklós megkérdezte, hogy mi lesz ma a vacsora?"

Nem tudom, miért, én ettől falra mászok. Az ilyen mondatok végére pont kéne, mivel a főmondat kijelentő. Számomra a fentebbi mondat ilyen alakban úgy tűnik, mintha arra kérdeznénk rá, hogy megkérdezte-e. Vagy akkor max. így kéne átírni: Miklós megkérdezte: "mi lesz a vacsora?". Nem értem az embereket, hogy ennyire buták, hogy nem látják a különbséget, vagy csak szimplán nem értik a helyesírást.

#9 No de hát épp te magad írtál két nagyon hasonló mondatot, amelyek közül az egyiknek pontot, a másiknak kérdőjelet tennél a végére. Akkor miért csodálkozol, hogy ezt keverik? Nem olyan könnyű ám a két fajtát szétválasztani, és a határmezsgyén bizony olyan mondatok is vannak, amelyeknek az esetében nem a főmondathoz igazítandó az írásjel, ld. [link]

"A mellékmondatnak megfelelő írásjellel is zárható az olyan mondatszerkezet, amelynek (akár el is hagyható) főmondata csupán mellékes tájékoztatást tartalmaz, vagy csak a figyelem felkeltésére szolgál: Kérdem, olyan nagy hibát követtem el? Javasolom, ne üsse bele az orrát!

A mondatzáró írásjelet olyankor is a mellékmondathoz igazíthatjuk, amikor az voltaképpen idézet: Hiába mondtam neki, hogy nem szabad bejönni!"

Az általad írt példamondat éppen egy olyan helyzet, amelyben szinte pontosan megfelel a szabályzatból idézett rész utolsó példamondatának...

Az OH.-ban is hosszan írnak ugyanezekről az alternatív írásjelhasználati esetekről, de azt most nem másolom be (a lényeg ugyanez), megtalálod a 292–293. és a 321. oldalon.

---

[Amúgy amiatt butaság lenne zavartatni magad, hogy mások buták. Ne tedd! :-) – Szabad butának lenni, sőt, még örülhetsz is, hogy van kihez képest okosnak lenni!... Ha az zavar, hogy okos ember csinál butaságot, na azt megértem, az tényleg kínos.]