Miért van szükség a j és ly megkülönböztetésére napjainkban?

Ezt a külső szem dolgot értem, és az élet sok területén fontos is – de speciel ebben az esetben semmi jelentősége, hiszen ahogy te is írod: "amit mi magyarok is tudunk", "amúgy mi magyarok is látjuk ezt, mert ennyire nyilvánvaló"... Tehát ezt "mindenki" tudja, nem kell hozzá külső szem.

Sok érdekes dolog van a nyelvben, amit a külső szem tényleg jobban észrevesz, ilyeneket anyanyelvűként akkor lehet tapasztalni, amikor egy idegen nyelvűnek megpróbálod elmagyarázni a magyar nyelv működését, rendszerét, és rájössz, hogy fogggalmad sincs, hogy miért úgy beszélsz, ahogy :-), és amiről még volt is valami fogalmad, az sem pont úgy van... :-)

De speciel az j/ly-nal kapcsolatban "belső szemmel" is tisztában vagyunk vele, hogy általában ugyanazt jelölik, bár néhányan még hallanak/ejtenek különbséget. Én ezt készséggel elhiszem nekik, de az a helyzet, hogy ha jobban belemegyünk a nyelvészetbe (amihez amúgy nem értek), akkor ez a gyenge érv is elporlad, hiszen sok más "betűt" is többféleképpen ejtünk, attól függően, hogy éppen melyik szóban van (méh, juh / düh, doh), vagy a szavak melyik részén, mgh.-k között, vagy msh mellett (j, n stb.), stb. Szóval ha esetleg a magyar beszélők 0,5%-a (de akár 50%-a is) máshogy ejti a bója meg a gólya j/ly hangját, attól még simán írhatjuk egyformán. Aztán azt a másmilyen ejtést majd vagy megtanulják a következő generációk, vagy nem.

"ebben az esetben semmi jelentősége" "...Tehát ezt "mindenki" tudja, nem kell hozzá külső szem."

Egyetértek. Inkább csak azért írtam erről, mert úgy tűnt talán kis félreértelmezés lehetősége volt körülötte, illetve az interneten szokott ilyen lenni, és az is lehet, hogy csak pongyola fogalmazás volt. Mindenesetre emiatt talán jól jöhetet egy kis folytatása. Elvileg ez túl van tárgyalva. :)

"Van más olyan nyelv, ahol az ábécében 2 betű kiejtése ugyanaz?"

És ha nincs, akkor nekünk se legyen, nehogy megszóljanak? Örüljünk neki, hogy egyedi a nyelvünk.

"ha valaki szerint nem a nyelv nehézsége miatt van a rossz helyesírás, akkor miért?"

Az olvasási kultúra megváltozása miatt. Az utóbbi 20-30 évet leszámítva az irodalmi írott szöveg mindig adott egy olyan alapot, ami beleivódott az emberbe, nem tudom jobban mondani. Én például (bár annyira nem vagyok öreg) rengeteget olvastam gyerekkoromban, főleg igényes mesekönyveket (Benedek Elek, Andersen) és ifjúsági irodalmat (Tom Sawyer kaladjai, Szíriusz Kapitány, stb.) Nekem valószínűleg azért nem okoz traumát a j-ly páros, mert amikor meglátok egy ilyen szót, akkor ismerős, természetes látvány, ezerszer láttam már leírva, nem lepődök meg. Manapság az írott szöveg, "szövegkép" leginkább az internetes cikkeket, fórumokat, sms-eket, progi menüket és helpeket, esetleg magazinokat jelenti.

"Nyilván a nyelvújítás egy elég bonyolult és hosszadalmas folyamat"

Két példa jut eszembe. Az egyik a német egyszerűsítő nyelvújítás, de ők alapból nagyon praktikusak és precízek, én nem szeretnék olyan mentalitást, mint az övék. Érdemes megnézni a francia helyesírást, ha hagyomány szerinti írásra keresünk példát. Ők biztosan nem fognak egyszerűsítési célból nyelvújítani. :)

A másik a XIX. század eleji magyar nyelvújítás. Annak viszont nagyon konkrét és fontos célja volt, mégpedig hogy életben tartsák a magyar nyelvet. Ugyanis akkoriban a magyar a "parasztok nyelve" volt, a városi felsőbb kör lenézte, vagy legalábbis jobb helyeken kerülte, és lehetőség szerint németül, esetleg franciául beszélt. Az 1700-as évek vége felé a fővárosi magyar lakosságnak kevesebb, mint a fele tudott magyarul, a többségnek a német volt az anyanyelve. Emiatt nem is fejlődött a magyar nyelv, és egyre kevésbé volt alkalmas a mindennapi használatra. (Egyre több hétköznapi dologra vagy tevékenységre nem volt magyar szó.) Ha akkor a magyar nyelvújítás nem lett volna, könnyen lehet, hogy a magyar most olyan egzotikus lenne, mint pl. az indián nyelvek, vagy akár a székely nyelvjárás.