A nyelvkönyvekben miért E/3-ban írják oda a szavak jelentését?

Egész egyszerűen ez a szakmai ("szótárológiai") konvenció, a legjobb belenyugodni.

:-)

Bővebben:

A szótár általában nem azoknak való, akiknek fogalmuk sincs a nyelvről, hanem akik már tudják annyira, hogy ilyenen nem akadnak meg, pontosan fogják tudni "dekódolni", hogy a "schreiben", az "ír" és a "write" (nem "writes"!, de nem is "to write"!) hogy viszonyul egymáshoz, hogy kell szótár segítségével valamit _lefordítani_ (nem pedig szavakat behelyettesíteni).

Úgy hívják ezt, hogy szótári alak (plusz még ez, az, amaz pl. igéknél gyakran valami múlt idő).

Idézek:

[link]

"Az ige szótári alakja nyelvenként változó. Általában az az alak az ige szótári alakja, amelyből a többi alakja könnyen levezethető. Ehhez gyakran több alakra is szükség lehet, hogyha bizonyos igeidők, igemódok alapalakjai nem vezethetők le a fenti, elsődleges szótári alakból.

A szótári alak a magyarban az ige egyes szám harmadik, de a latinban például az egyes szám első személyű alakja. A modern indoeurópai nyelvekben általában a főnévi igenév az ige szótári alakja."