Sok vagy kevés az a szabadidő amit a kapitalista rendszer felajánl (20 nap)?

#19

Jó, hát persze ha erőszakos úton be akarod vezetni az általad jónak gondolt világrendet, természetesen nem fogják hagyni. Ehhez nem kell befolyás vagy tőke, ezt épeszű ember nem díjazza. Ha annyira szuper világnézeted van, alapíts mozgalmat, nyerj meg magadnak sok (rengeteg) embert, lehetőleg minél több országban, és akkor talán el lehet rajta gondolkozni, megérett-e az idő a világrend megdöntésére.

"Lehetnének olyan rendszerek amelyek jobban kiegyenlítenék a jövedelmek között különbségeket, viszont az már indulásból ellenszenves lenne a felső százezernek."

Hát, eddig működőképeset nem talált ki senki.

Persze, lehet álmodni, hogy lehetnének.

"Hogyan lehetne a jelenlegi kibocsátás szintjét fenntartani úgy, hogy kevesebb emberi munkaerőt vegyenek igénybe?"

Kibocsátás alatt a produktumot értve, gondolom. De igen, kábé erről van szó. Vagy még növelni is a produktumot.

"Erre nyilvánvalóan a hatékonyság növelése lenne a válasz, ami jelenleg is megvan, hiszen folyamatosan javul a hatékonyság."

Stimmel.

"Ennek ellenére ugyanazt az emberi munkamennyiséget alkalmazzuk mint kevésbé hatékony időszakokban, és pusztán a kibocsátást növeljük, de nem csökkentjük a munkaóra-igényt."

Pontosan. Mert a többlettermelés hozza a többletprofitot. És ha nem lenne rá piaci igény, a termelési mennyiség önmagát szabályozná le. De nem teszi, tehát az igény fennáll.

Tényleg rengeteg termék van, amit csak azért vesznek meg az emberek, azért cserélik az előző generációsat, mert a reklám azt mondja, neki ez kell, mert a szomszéd is megvette, nehogymár én nem, gyerek sír az Iphone-ért, mert az a menő stb.

Ezt a részt célzatos neveléssel lehetne csökkenteni. Csak a piaci érdek ez ellen szól.

Persze megvan az a termékréteg is, és bizony ez is vastag réteg, ami TÉNYLEG technológiailag elavul, kénytelen vagy cserélni, a felfokozódott technikai fejlődés miatt.

Ez már kérdéses, hogy elvetendő-e.

Ha mondjuk az 5G-re épülő automatizált, önvezető közlekedés csökkenteni fogja a baleseteket, az emissziót, a dugókat, akkor bizony kell. Csak egy példaként.

Az szerintem csak a baj, hogy a globális termékgyártás nagyrészt még mindig inkább mennyiség-, mint minőség-központú.

És az embereknek ez nem baj.

Inkább megveszik a 2 év alatt eldobandót, mint a 4 évig kitartó kétszer annyiba kerülőt, pedig anyagilag nézve azonos a kettő.

Ennek az oka egy nagyrészt túl rövid távú gondolkodás a vásárlásban.

Nem vesszük észre, ha az olcsóbb végeredményben drágább.

És ezért van létjogosultsága sok tömegtermelt xarnak.

Érdekes módon a felső- és középkategóriás árkörnyezetben már beindult a hosszabb távra tervezés, az erkölcsi amortizáció ellenére: az új statisztikák szerint pl. a csúcsmodell telefonokat vásárlók létszáma megnőtt az olcsókhoz képest és ezek a vevők tovább tartják meg a terméket, egy-két év helyett 3-4 évig.

Az új elektromos autók vevői 3-5 éves megtartás helyett 8-10 évben gondolkodnak.

Szóval látni, hogy itt-ott már történik valami, szép lassan alakul a szemléletváltás.

Csak ehhez generációk kellenek.

Szerintem amúgy a robotizáció sokkal gyorsabban el fogja hozni a kívánt gazdasági törést és ezzel váltást, mint amit simán az emberek szemléletfejlődése hozna.

A kérés ebben a formában annyira egyszerűsített, hogy semmiféle válasz nem jó rá.

Nincs "a" kapitalista rendszer, van belőle annyi, ahány ország. Nincs sok vagy kevés szabadidő, ez függ egy adott ember biológiájától, életmódjától, igényrendszerétől és még sok mástól.

Adott rendszer kínálatáról elmélkedni nem lehet, hiszen rendkívül sokféle, és a fogadó, az adott ember még többféle. Ezért igaz, hogy egy konkrét "kapitalista rendszer" túl sok szabadidőt ad egy konkrét embernek (bármilyen hihetetlen, sok ilyen ember van, nincs szükségük rá. Önként nincs). De semmivel sem kevésbé igaz, hogy egy "kapitalista rendszer" nagyon kevés szabadidőt ad egy embernek.

A "szabadidő" is egy nagyon relatív fogalom. Talán sokan nem tudják, bizonyos tudományos körökben (még nálunk is) létezi az úgynevezett egy év alkotói szabadság. Ez alatt az idő alatt az adott személy belátása szerint cselekszik, senki nem ellenőrzi semmi módon. É ezen személyek ekkor többet dolgoznak, mint amikor "normál munkaidő" van. Ha megkérdeznétek tőle, miért dolgozik, ha tehetne mást is, nem értené a kérdést. Vagy nagyon is, és szó nélkül otthagy.

Elnézem az utcán dolgozókat gyakran. Lehet, hogy (a kapitalista rendszer) 20 napot kínál szabadidőnek. Ám ők a napi nyolc órából a felét szintén szabadidőként töltik el. De panaszkodnak. Úgy érzik, a 20 nap kevés, a többi időben megfeszülnek. Ennyire szélsőséges az emberi igény, igényesség.

A helyzet az, hogy a munkával töltött idő és a szabadidő közötti arány alapvetően emberfüggő és nem munkahelyfüggő (illetve attól csak rendkívül kis mértékben függ). Hogy pontosabb legyek, emberi minőségtől függ. Az emberi minőség nem azonos az emberi tudással, ez a minőség egy sokrétű bonyolult összefüggésrendszer. És erősen befolyásolja a környezet. Ugyanaz az ember drasztikusan különböző módon viselkedik egy lumpen környezetben és egy a feladatokhoz illeszkedő hozzáállást mutató igényes környezetben. Pedig közben semmi se történt vele, csak - akár egyik napról a másikra - átkerült egy új helyzetbe. És akkor emberünknek mennyi szabadidő kellene? A válasza ugyanilyen drasztikusan különbözne a két helyen.

A kérdésben említett szabadidő igény rendszertől alig függ. Emberi minőségtől hatalmas mértékben. Akár százszorosan is.

Az ideális demokráciában sem mindenkinek egyformán jó.

De legalább az átlagnak egyformán xar. :D

"De ez miben különbözik a kommunizmustól?"

Ugye nem akarod azt mondani, hogy az ezer oldalnyi infóból, amit kaptál, nem jött le semmi és most erre az egy mondatra alapozod, hogy a két rendszer ugyanolyan?

Mert akkor aztán várhatod, hogy bárki, még egy perc idejét is pocsékolja rád.

"Azért nem lehet összehasonlítani azt, amikor valaki az utcán dolgozik azzal amikor valaki a szenvedélyének él (mert volt akkor szerencséje, hogy munkája egyben a szenvedélye)."

Hát ez nem rendszerfüggő.

Ha mindenki csak olyan munkát végezne, amit szórakozásnak érez, megállna a világ.

"És nem ítélheted el az embert amiért nem szenvedélye például a gödör ásás vagy talicskázás."

Nem. De ő sem ítélheti el a rendszert azért, mert nem minden munka öröm és élvezet.

"Minden munka nagyon fontos a jelenlegi rendszer fenntartásához. Viszont nem minden munka tölti fel az ember, a munkák néhány százaléka csupán. Ezt nem veszi figyelembe a kapitalizmus"

Mi a szent xart vegyen ezen figyelembe?

Svájcban a kukások q jól keresnek, mert kutya nem akarja csinálni ezt a mocskos melót. Ennél jobban hogyan vegye figyelembe?

Minden munkát annyira fizetnek meg, amennyiért lesz, aki megcsinálja, elegendő mennyiségben. Önszabályozó ez is, éppen ez a kapitalizmus előnye. Ha kevesen mennek csinálni, emelkedik a fizu. Ha kilóra van ember elvégezni, xar lesz a fizu.

"A kommunizmus ebből a szempontból emberarcúbb"

Áruld már el, mitől?

Józsi bácsi nem szeret kapálni, akkor elég napi két órát csinálnia nyolc helyett? Álmodsz?

Éppen a nagy szociban volt a legjobban lexarva, melyik munkának mennyi az értéke, mennyi ember képes elvégezni.

"A kapitalizmusban nagyobb a hatékonyság viszont kevésbé emberarcú."

Fejtsd már ki, mitől "emberarcú" egy rendszer?

"Ezért is mondom azt, hogy egyik sem jobb mint a másik. Mindkettő rossz, amit egyik nyújtani tud azt nem tudja a másik."

Állatira nem igaz.

A kommunizmus működésképtelen, a kapitalizmus működik. Elég jelentős különbség.

A kapitalizmus sem jó.

Tökéletes megoldás nincs is. Csak a mesékben, mint ami a kommunizmus ideája is volt.

De egyelőre a kapitalizmusnál sincs jobb.

Ezért írom ezredszer, működőképes jobb rendszer ismeretében lehet majd támadni a kapitalizmust, álmodozással nem.

Maga a kapitalizmus önmagába különben sem maga a gonosz vagy maga a paradicsom. Ezt is lehet jobban és rosszabbul is csinálni.

Van, ahol a mienknél jobban megy, van, ahol még xarabb.

És az, hogy jobb vagy rosszabb, erős összefüggésben van azzal, hogy milyen GDP-vel tud dolgozni, mióta halmozza a tőkét, milyen hatékonyan tud termelni.

És minden kapitalista rendszer a folyamatos javulás felé halad.

Nálunk is.

A rendszerváltás utáni tipikus szétrablós, szétárulós, külföldre privatizációs rablókapitalizmus erősen a gyarmati államok állapotára hajazott, mára jóval konszolidáltabb a helyzet. És folyamatosan javul.

Egyszerűen magától optimalizálódik a rendszer.

Külső belenyúlkálás nélkül.

Ez egy óriási előny minden eddig ismert rendszerrel szemben.

A te ideád meg mindenféle morális alapú belenyúlkálást jelent a gazdaságba.

Hát a kommunizmus megmutatta, ez mire vezet.

Ebből még egy ismétlés nem kell.