Hiába tesznek úgy az emberek mintha elítélnék a nácizmust, genetikailag kódolt ez a viselkedésmód amely alá és fölérendeltnek kategorizálja be az embereket?

Szerintem ez nem jó hozzáállás, mert ahogy te is írod: "felszínes igazságtalanságok". Ennek megfelelően is kell kezelni ezt.

Igaz, tényleg idegesítő, ha ilyen helyzetbe kerül az ember, ezt le is írtam. Viszont gyerekes dolog lett volna csak ezért felmondani vagy kerülni a munkatársakat. Ahogy írtam, egy idő után már inkább velem barátkoztak, teljesen "helyet cseréltem" az alfahímmel, mert a munkahelyen előbb-utóbb csak az győz, hogy ki a hozzáértő, és nem az, hogy ki néz ki jobban.

És itt a lényeg. Ha a saját munkádban, területeden jó vagy, és ezt mások elismerik, igazából ez a lényeg. Onnantól kezdve nem fog semmilyen hátrány érni, sőt, jó érzés is lesz, hogy elismernek, jó véleménnyel vannak rólad. És tök mindegy, hogy milyen a kinézeted, onnantól kezdve már senki nem fog ezzel foglalkozni.

"Nem hinném hogy TE, esetleg a SZEMÉLYED érdekelné őket, csupán az amit tudsz. Ha a tudásod odalenne te is mennél a levesbe újra."

Szernitem sarkítva látod ezt. Azért egy munkahelyen, ha az emberek együtt dolgoznak, előbb-utóbb a személyed is érdekelni fogja őket, és jófejkedések, barátságok is kialakulnak. Velem volt olyan, hogy lebetegedtem hosszabb időre, és amikor igazolni kellett a hiányzásokat, akkor benéztem valamit, és egy napot nem igazoltam le. A főnök behívott, és mondta, hogy ezen az egy napon nem fog szemétkedni, és úgy veszi, mintha aznap bent lettem volna. Tudta azt, hogy nem fogok belőle rendszert csinálni, mert ismert, szakmailag meg elégedett volt velem. A munkatársakkal meg jókat beszélgetek, munkaidőn kívül is összejárunk stb.

Ha a tudásom oda lenne, akkor mennék a levesbe, ez igaz. De ezért nem fogom hibáztatni őket, elvégre azért megy az ember a munkahelyre, hogy dolgozzon, és nem az emberek miatt. Igazából az itt a lényeg, hogy azt, amit te keresel, hogy valaki a személyed miatt szeressen, fogadjon el, érdeklődjön irántad, azt a családban, párban, hozzátartozókban kell keresni, nem a munkahelyen!

A munkahely végső soron egy üzlet, megfizetik az idődet, amit rájuk cseszel el. A munkáddal segíted a céget, cserébe a cég pénzt ad. Ez ennyi, pont. Bármelyik csődöt mond (neked megy füstbe a tudásod, vagy a cég nem fizet meg), akkor ez a kapcsolat felbomlik. Ebben semmi személyes, semmi emberi nincsen, nem is kell, hogy legyen. Ezért, ha egy alfahímet bálványoznak körülöttem a nők, akkor bosszantani bosszant, de nem fogok ez miatt egy lakatlan szigetre menekülni és a sebeimet nyalogatni, hogy engem senki nem szeret, mert a munkahely nem azért van, hogy ezen fennakadjak. Azért vagyok ott, mert megfizetnek. Igazából ezért nem érdekelt, amikor eleinte az alfahímhez mentek oda, csak mert jól néz ki, és nem az én tanácsomat kérték ki. Engem ígyis-úgyis megfizettek, tehát ott maradtam, és az már nem az én bajom, hogy kiszúrnak magukkal...

Az emberek valóban kinézet alapján döntenek.

A számunkra szimpatikus embert "jó" tulajdonságokkal, képességekkel ruházzuk fel. Azért sok esetben, miután egy kicsit jobban megismerjük, rájövünk hogy óriásit tévedtünk.

A gondolkodásmód sok esetben (hanem mindig) határozza meg a szívállapotot. Tehát milyen viselkedés módú az adott személy. Szép emberek is csapnak be, ölnek meg, vezetnek félre, használnak ki más embereket.

Most őszintén, első benyomás miről tud szólni?

Arról, amit elsőre látsz.

Azok a felszínes emberek ragadnak is le ennél, akik ennél többet nem is képesek felfogni.

És nem, nem ezek vannak többségben.

A külsőn kívüli többi tulajdonság megismeréséhez idő kell.

És lehetőség.

Ha te ezt nem adod meg a másik embereknek, akkor soha a büdös életben nem lesz lehetőségük túljutni az első benyomáson.

Ez a fő baj az erősen introvertált emberekkel. Hogy a külsejükön kívül nem is mutatnak meg semmit magukból a környezetüknek.

Aztán megállapítják, hogy milyen gonoszak az emberek, hogy csak a külsejük alapján ítélik meg őket.

Az emberek többsége nem próbál meg közeledni az olyanok felé, akik ülnek a sarokban, mint egy sértett sündisznó, mert kifelé pont azt mutatják, hogy marhára nem akarják, hogy bárki közeledjen hozzájuk.

Nem lehet elvárni a világtól, hogy felismerje annak a személynek az értékét, aki képtelen abból bármit is kimutatni.

" ki is fejtettem az okokat"

Fenét fejtetted.

Csak erőlteted a jó külsővel kapcsolatos sztereotípiáidat.

Mantrázod, hogy a szép embereket tenyerén hordja a világ, miközben arról van szó, hogy aki kizárja magát a szociális környezetből, az ott is marad, a társadalom nem fog könyörögni nekik, hogy ne üljenek a sarokban.

És itt lényegtelen, hogy azért ül a sarokban, mert eldöntötte, hogy ő nem szép.

Kismillió nem szép ember simán tud teljes életet folytatni a társadalomban, közösség egyenértékű tagja lenni, nem háttérbe könyökölve élni. Csak mert képes a közösség tagja lenni.

Pontosan ez a fő baj az incelekkel. Hogy a szociális fogyatékosságukat próbálják simán külsőre, eleve elrendeltetett társadalmi kivetettségre fogni, miközben maguknak okozzák.

Éppen ők azok, akiknek a külső az elsőrendű, egyetlen döntési fókuszpont a társadalomra vonatkozóan, nem pedig magának a társadalomnak.

Pont ők a teljesen első, külső benyomásra alapozók, nem a társadalom.