Miért van az, hogy egyre könnyebbnek kéne lenni az életnek, mégis egyre nehezebb?

Összetett kérdés ez. A dolgok azért egyre silányabbak, mert ahhoz, hogy fentartsák a gazdasági növekedést. Eleve úgy gyártanak mindent hogy alkatrészektől a cipőig hogy minél hamarabb tönkremenjen és te újat vegyél.

Az orvostudomány fejlődött ugyan , de a gyógyszeripar a élelmiszeripar és a vegyipar olyan mértékben mérgezi a környezetet és az emberi szervezetet ami újjab és újjab betegségeket generál. Lassan mérgeznek minket. Ez az ára a kénylmednek, ha nem vagy hajlandó magadnak elő állítani amit megeszel.

A gépek pedig helyettesíteni fognak minket, az elit számára, nem pedig eltartani minket. Hát röviden ennyi.

Butaság. Ha nem veszel modern dolgokat, csak azt, ami 30-50 éve is létezett, és olyan életszínvonalon élsz, mint akkor, akkor bizony kevesebbet kell dolgozni.

Csak azóta be jött sok részben vagy egészen felesleges tétel, amire költesz. Mobil, mobil előfizetés, internet előfizetés, számítógép, pár évente új tv, 3 kocsi háztartásonként, stb

Ezek hatalmas tételek, melyek nem szükségesek az élethez, régen nem is léteztek, de vagyonokat költenek rájuk a családok most. Így persze, hogy többet kell dolgozni.

Azt hiszem, több dolgot keversz össze.

Nézzük előbb a "fejlődünk tehát jobban élünk" teóriát, aztán utána ennek gyakorlati kivitelezését.

A fejlődés valójában azt jelenti, egyre inkább értjük a természet működését. Ebből következik, hogy amit értünk, próbáljuk alkalmazni a napi életünk könnyítésére. Csakhogy a világ (a természet) rendkívül bonyolult, új szemlélet, új technológiák, új eszközök keletkeznek, viszont a csecsemű ismeret nélkül születik, bizonyos genetikai adottságokkal. És ha ez a csecsemő a felnőtté válása során nem tanulja meg ezeket, akkor ugyanolyan elveszett, mint az őskorban, csak másképp. Nézzük ezt egy szélsőséges példán. Az őskorban annyit kellett tudni, hogyan kell elmenekülni a vadállatok elől, hogyan kell vadászni és esetleg tüzet gyújtani. Nem bonyolult, de erősen esetleges az életben maradás, és az élet mai szemmel elég nehéz. A jövőben, ha a kellő automatizálás már napi esemény, akkor elegendő megfelelően programozni a kényelmi eszköztárat és számos nehéz fizikai feladattól mentesül az ember, legyen az mosás, hólapátolás vagy házépítés. Csakhogy érteni kell ezek programozásához, a saját életünk tervezéséhez, és mindenhez, ami az eszközeink működésének feltétele. Aki ezekhez nem ért, másokra lesz szorulva, de nem biztos, hogy a megfelelő segítséget folyamatosan meg is kapja. Ekkor pedig elvész a kényelmi eszközök dzsungelében, netán éhen is hal, mert nem tud élelemhez jutni a bonyolult és számára ismeretlen holmik között. És ha nem nevelik belé a tanulás igényét, az megfelel az ősember helyzetének, csak nem vadak fogják felfalni. A "jobb élet" nem azonos a semmittevéssel. A "jobb élet" azt jelenti, nem kell nehéz fizikai munkát végezni, nem kell unalmas szalagmunkát végezni, cserébe viszont a mainál sokkal többet kell tanulni, hogy hasznosíthassuk eszközeinket (és hogy egyáltalán tudjuk, mir van szükségünk a hatalmas választékból).

Nézzük a valóságot, tehát ahogy ez a gyakorlatban működik. Az ember versengő és kíváncsi alkat, ez tette lehetővé, hogy eljusson a mai (és majd a még fejlettebb) állapotra. Csakhogy az emberek nem egyformák. Kezdetben az eltérés az éghajlati adottságok különbsége miatt következett be elsősorban. Később már a tényleges versengés eltérő szellemi szintet eredményezett (nem mindha a lemaradók nem lettek volna képesek a szellemi fejlődésre, inkább lehetőségük nem volt rá). Így létrejöttek olyan csoportok, amelyek más csoportokat használtak saját kényelmük növelésére. Így jutottunk a mába, ahol egyes országoknak semmi lehetőségük a fejlőésre, mások pedig nemcsak jól élnek, de diktálnak is. Sőt, egyes országokon belül is létrejön ez a differenciálódás. Így egyeseknek versenyelőnyük lesz, ők már nemcsak a holt eszközöket használják a saját "jó életük" elősegítésére, hanem embertársaikat is. Ezzel pedig bekövetkezik (és egyre fokozódik) az, hogy lesznek, akik éppen a technológia fejlődése miatt képesek kihasználni és felhasználni mindent az életminőségük javítására, míg másoknak ehhez semmi esélyük, mert ehhez rengeteg dolgot kellene megtanulniuk, hogy versenyképesek legyenek. Az már csak hab a tortán, hogy az előny szerzéséhez (mert a társadalmat beetették ezzel) a pénzt kezdték elsődlegenek tartani. Így kialakul a pénzszerzés bármi áron (bizony akár gyilkosság árán is), mert ezzel megvásárolható lesz a tudás (kizárólag azért, mert akik tudnak, eladják magukat, ez is a társadalomszervezés része). Ahol pedig ez van, bármi meglévő eszköz már használatba vehető, extrém esetben emberek kényszeríthetők arra, hogy újabbakat alkossanak mások számára.

És lehet hogy te nem tudod, de a gépek annyira leveszik a munkát az emberek válláról, hogy jobb helyeken már van 30 órás munkarend is (ez ugye 5×6 óra), tehát sokkal több ezen emberek szabadideje. De főleg sokkal könnyebben élnek, mert tudják, ezt hogyan kell (nem pénzzel, ennyit elárulok). Az orvostudomány ma egyes rákfajtákat már gyógyít, nem halsz meg tüdővészben, és kaphatsz majdnem tökéletes protézist. Persze csak ha tudod, hogyan kell ezekhez hozzájutni. Az orvostudomány azonban soha nem lesz olyan helyzetben, hogy "eltűnnek a betegségek", ez egyszerű félreértés.

És nem történik az ellenkezője! Ami történik, az az, hogy egyesek hozzájutnak a tudásuk révén a rendelkezésre álló technológiához, mások ezt (és a kezelését) meg tudják vásárolni, és nagy tömegeknek ebből semmi se jut, mert ilyen helyzetben vannak. Társadalmi szinten sulykolják, hogy a helyzeteden mások majd javítanak, de az hazugság. A karitatív szervezetek arra valók, hogy váratlan katasztrófákat kezeljenek, hogy aki ebbe került, újra kezdhessen. El kellene fogadni: az ember általában a saját érdekei szerint cselekszik, aki jobb életet akar, mg kell találnia a módját ennek. Lehet, hogy az elején kér segítséget, de az kizárólag ahhoz lehetséges, hogy képes legyen önállóan folytatni. Van egy rossz hírem is. Az ember csecsemő korától tanul és ifjú korára kialakul a személyisége. Ezen később rendkívül nehéz változtatni, ezért felnőtt korban néhány kivételtől eltekintve reménytelen kitörni a helyzetéből. Ha erősen (és főleg jól) ösztönzi a gyermekét, az már juthat előbbre, ha elegendő mennyiségben és minőségben szerez ismereteket.

Az iskolai oktatás valami ilyet sugall, és még néhány a jövőről szóló cikk, miközben tudhatóan nem így mennek a dolgok. Ma is akik otthon főznek azoknak olcsóbb a főétkezés, mint akik kész ételt rendelnek, vagy vesznek. És minőségibb is. Amúgy ezeket inkább körbeírtan lehet kivenni, de így ahogy a kérdésben fogalmazol, csak néha merik le is írni. Azok többnyire jövőről szóló fantáziálgatások, akár tudományos téren, akár technológiai téren.

A gazdaság a profit termelésért van és nem az emberekért.

"És lehet hogy te nem tudod, de a gépek annyira leveszik a munkát az emberek válláról, hogy jobb helyeken már van 30 órás munkarend is (ez ugye 5×6 óra), tehát sokkal több ezen emberek szabadideje."

Okés csak ez közel sem általános, csak egy ritka példa. Még csak azt sem lehet látni, hogy ilyen irányba haladna a munkaidő. Inkább a napi 8 óránál több munkaidős munkahelyek azok amik szaporodtak. Inkább munkaidő növekmény van többnyire, mint munkaidő csökkenés.

"Az őskorban annyit kellett tudni, hogyan kell elmenekülni a vadállatok elől, hogyan kell vadászni és esetleg tüzet gyújtani. Nem bonyolult, de erősen esetleges az életben maradás, és az élet mai szemmel elég nehéz."

Mondjuk suliban effélét sugall a tananyag, illetve ahol oktatják, mert nálunk kivették az őskort. De gondolom nem sokat tudsz róla - hozzáteszem nem is csodálom, mert a téma teljesen téves képben van tartva. :) A többivel 3-as egyet is értek amúgy.

Jó, hát az ipari forradalom ígérete, hogy a gépesítéssel kevesebbet kell dolgoznunk, nos, ez csak félig sikerült. :-D Úgyhogy igaza volt a géprombolóknak. Szét kéne osztani a hasznot, de azt a gépek tulajdonosai megtartják, ahogy Lenin elvtárs megírta. :-D

Bill Gates is javasolta, hogy a robotok is adózzanak, egyetértek.

Aki elfogultan tekint a fejlődésre, az a tudomány és a technika (valóban csodálatos) fejlődésének örül és nem akarja látni, hogy az elosztás megváltoztatása nélkül bukó az egész. Meg azt sem akarja látni sok ember, amit az #1-es írt. Meg, hogy a pénzrendszer elavult, torzítja a viselkedést, kikényszeríti az öncélú növekedést, túlhasználja a természeti és humán tőkét, és ciklikusan válságokat okoz, e helyett másikat kéne helyette alkalmazni. Erről írnak kiválóan itt > Lietaer: Pénz és fenntarthatóság

Válságos időket élünk, mert egyszerűen fogalmazva:

Sok a mentálisan és morálisan degenerált társadalmi vezető.

Leirtásuk után lényegesen javulni fog a helyzet - még a súlyos 3-ik világháborús károkat figyelembe véve is!

200 éve a patakparton moshattad a ruhádat (amiből volt 2 pár, egy a hétköznapokra, egy pedig vasárnapra a templomba), ma pedig csak bedobod a mosógépbe.

200 éve ha megbetegedtél választhattál a piócás ember és az érvágás között, ma azért ritkán halsz bele egy vakbélgyulladásba.

200 éve sötétedés után ülhettél otthon a 4 falat bámulva, ma azért több opció közül választhatsz.

200 éve jó eséllyel nem hagytad el a falut ahol megszülettél, ma azért körbeutazhatod Európát, akkor is ha nem vagy milliárdos.

Milliószor jobb dolgod van, mint 200 évvel ezelőtt élt őseidnek, akiknek a napi betevő megszerzése volt a legkisebb gondja, neked meg a legnagyobb az, hogy nincs cukormentes energiaital a boltban.

Régen - mondjuk 50 éve - a bútor egy életre szólt, hűtő, mosógép, tv 20-30 évre, és itt kb vége van annak, hogy mid volt. Ha ezeket megvetted, akkor többnyire ruhára, ételre kellett költened. Illetve nem a kellett szó a megfelelő, ha akartad volna se tudtad volna úgy elverni a pénzed mint most.

Ma már sokkal több minden található egy átlag háztartásban, pl számítógép, fejenként legalább egy mobiltelefon, mosogatógép, szárítógép, kávéfőző(nem ám kotyogós, mint régen), mikró, stb. a sor hosszú. Ráadásul ritka dolog, hogy valaki azért cseréljen le egy TV-t vagy egy bútort, mert az tönkrement. Egyszerűen van újabb, jobb, a bútorra meg ráunt.

Röviden, jóval több dolgod van, sokkal gyakrabban is cserélgeted azokat, így aztán nem csoda, hogy többe is kerül egy ilyen magasabb szintű életszínvonalat fenntartani.