Szükséges vagy sem a halálbüntetés?

"Nyilván van kivétel, de azok az emberek, akik olyan súlyos bűnt követnek el, hogy szóba kerüljön a halálbüntetés, azok a legtöbb esetben nem sokra értékelik az életet, illetve nem igazán tartanak a haláltól sem, hisz sokszor már előtte is folyamatosan ott lebegett a fejük fölött a lehetősége, így számukra egy teljesen elfogadott és megbékélt gondolat a halál.

Ebből kifolyólag ezeket az embereket kivégezni NEM BÜNTETÉS!"

Ez összességében lehet, hogy így van, de régebben láttam pár videót (valódi) kivégzésekről, ott azért egyikük sem boldog mosollyal az arcán halt meg. Legalább az utolsó percekben, órákban szenvedtek (remélem nem érdemtelenül).

"Én a büntetést sokkal inkább az időtartamban látom. Életfogytiglan börtön, feltételes szabadláb nélkül, aztán rohadjon csak a falak között, őrök verjék naponta, 200 kilós bőrfejek használják őket naponta háromszor fleshlightnak, bánom is én mi történik velük. A lényeg, hogy rohadjanak a négy fal között. Az a büntetés, nem a halál."

Ez rendben van, de nem feltétlenül van így. Hallottam már többször, hogy az ilyen "kvalitások" kiskirályként élnek odabent. (És most nem a filmekből merítek infókat).

Szerintem elsősórban az szól ellene, hogy SENKINEK NINCS JOGA GYILKOLNI. Ez akkor is így van, ha a tömegek a felelőségüket elosztva közösen gyilkolnak.

És semmi indok sincs rá, a gyilkos csőcselék szorakoztatásán kivűl, mert ezenkivűl nem szolgál más célt.

Plusz ártatlanság esetén nem lehet helyrehozni a hibát. Eleve nem szabadna olyan büntetést kiszabni, amít nem lehet korrigálni.

Vessünk össze a dolgot. Azt követeljük, valami félörült, erőszakos elmebetegtől, egyetlen embertől, hogy valamilyen extrém felfokozott állapotban ne gyilkoljon.

Ezzel szemben simán elfogadhatónak tartanánk azt, hogy emberek teljesen nyugodt körülmények között, megfontoltan megölnek valakit. Nem örültek, semmi nem fenyegeti őket, nincsennek felfokozott állapotban, és MÉGIS GYILKOLNAK. Ez alapján hogy várhatjuk egy egyéntől hogy ne öljön ?

Nyilván egyiket sem kéne, de a második amikor tömegek, jól át gondoltan ölnek meg valakit, az talán még aljasabb, mint egyetlen ember örült tette.

Szóval se az egyének által elkövetett, se a tömegek által elkövetett gyilkoság nem elfogadható. Vagy ha az egyik igen akkor talána másik is ? .

"Eleve nem szabadna olyan büntetést kiszabni, amít nem lehet korrigálni."

Sajnos nemigen van olyan büntetés, amit utólag korrigálni lehetne. Még egy pénzbüntetést esetleg vissza lehet fizetni utólag, ha kiderül, hogy jogtalan volt, de azért senki nem ülne szívesen akár csak másfél- két évet sem ártatlanul, mégha utólag kárpótolják is. Azok az évek nem múlnának el nyomtalanul.

"A törvény nevében vagyok bírád és gyilkosod"

De Istent is említhettem volna.

Azt és úgy veszed el,ami felett nincs hatalmad.

Barbárság.

#15 Ha valakit tévesen ítélnek szabadságvesztésre, akkor utána elég szép summával kell kárpótolni jog szerint, legalábbis amerikában, ahol ugye van halálbüntetés is. Ne próbáld már itt azt megmagyarázni, hogy a kivégzés és a börtbüntetés egyaránt nem korrigálható.

Európában első sorban azért nem elfogadott a halálbüntetés, mert ha utólag kiderül, hogy nem követte el, amiért elítélték, akkor a rabot még ki lehet engedni, de a holtat nem tudod feltámasztani.

Elsőnek azt kellene tisztázni, hogy mi az igazságszolgáltatás valódi célja. A valódi cél nem a bosszú, hanem pl az, hogy:

- Visszatartó ereje legyen a bűnelkövetéssel szemben.

- A bűnelkövetőt ránevelje a jogkövető magatartásra.

- Megakadályozza az újabb bűncselekményeket, kvázi elszeparálja az elkövetőt a társadalomtól.

Nyilván ha nem lehet jogkövető magatartásra nevelni valakit, akkor még mindig ott az életfogytiglani.

A halálbüntetésnek szerintem nincs nagyobb visszatartó ereje, mint egy tényleges életfogytiglannak. Én legalábbis ha egy 40 éves bűnöző helyére képzelem magam, a halál inkább tűnik enyhébb büntetésnek, mint az, hogy akár 80 éves koromig a börtönben fogok rohadni, bármilyen jövőkép nélkül.

A társadalomtól való elzárás az életfogytiglanival is megvalósul.

~ ~ ~

Az sem igazán érv, hogy így nem kell 40 évig finanszírozni az államnak az elítélt életfeltételeit. Halálbüntetés helyett akkor inkább azt kellene elérni, hogy az elítéltek végezzenek olyan munkát, ami akkora haszonnal jár, mint amennyi az eltartásuk költségét fedezi. Meg ahogy írták, nem olyan sok esetről van szó, az államháztartás összegeihez képest messze elenyésző költségekről beszélünk.

Azt sem igazán érzem erős érvnek, hogy majd az elítélt kiskirályként fog élni a börtönben. Itt is a halálbüntetés helyett olyan szabályozás és felügyelet kell, ami ezt ellehetetleníti.

~ ~ ~

A halálbüntetéssel az a gond, hogy visszavonhatatlan. Azért voltak olyan bűnesetek a történelem során, mikor a látszólag egyértelmű bizonyítékok és a bíróság ítélete, meg többszöri sikertelen fellebbezés ellenére 5–10–20 évvel később merült fel olyan körülmény, amiből világossá vált, hogy az elítélt valójában ártatlan. Nyilván a börtönben töltött életéveket sem lehet visszaadni, de kártérítésre azért mégiscsak van legalább elvben mód.

Tehát a halálbüntetésnek is biztosan lennének biztosítékai. Mondjuk csak abban az esetben lehetne kiróni, ha több közvetlen bizonyíték alapján a gyanúsított bűnössége nem vonható kétségbe. De ez sem olyan egyszerű, mert ha mondjuk egy mészárlásnak tömegek is a szemtanúi, tucatnyi felvételen azonosítható az elkövető és még beismerő vallomást is tesz, akkor sem lehetünk 100%-ig biztosak, hogy nem zsarolással kényszerítették akarata ellenére a bűncselekményre.

Pont ezért olyan demokráciákban, ahol van/volt is halálbüntetés, a büntetés végrehajtása előtt elég sok időt, általában éveket hagynak arra, hogy legyen mód jogorvoslatra, hogy esetleg felbukkanhassanak olyan körülmények, új bizonyítékok, amik árnyalják a cselekmény súlyosságát, vagy egyáltalán megkérdőjelezzék az elítélt bűnösségét.

Nem beszélve arról, hogy vissza is lehet élni a dologgal, ha valakit kreált bizonyítékok, megrendezett szituációban ítélnek el és végrehajtják a kivégzést, az utólag már nem fog reklamálni, ha ki is derül évekkel később a dolog megrendezett volta, akkor már késő. Nyilván így, halálbüntetés nélkül is lehetnek ilyen esetek, mikor már késő – mert az elítélt közben meghalt a börtönben –, de a halálbüntetés csak növelné és nem csökkentené ezen eshetőségek, az igazságszolgáltatás orvosolhatatlan hibáinak a számát.

~ ~ ~

Tehát nem nagyon látom, hogy lennének erős érvek mellette. Az addig rendben, hogy a „hogy dögölne meg az ilyen kínok kínjai között” az lehet egy jogos felindultság a sértettek, de akár kívülállók részéről is. Érzelemnek ez elfogadható. De pont azért van állami igazságszolgáltatás, mert a felindultság általában túlzó, szintén igazságtalan szankciókhoz vezetne. Az objektív igazságszolgáltatástól – aminek az értelmektől elvonatkoztatva kellene működnie, a maga hűvös higgadtságával – mint eljárást már egyáltalán nem érzem elfogadhatónak, pontosabban inkább nem érzem indokolhatónak.

Indokolt esetben nem ártana.

Pl. Egy felnőtt, aki csecsemőt, gyereket erőszakol meg.