Mit gondolsz erről (igazából nem tudományos, még csak nem is egészen filozófiai, hanem vélemény szempontból kérdezem)?

"Szent dal csengését

Majd a szent csendet

Káoszban fogant újjászült rendet"

Az entrópia az adott energiaintervallumban található miktoállapok száma.

Azt hogy ezt a káosszal és utána a gonoszsággal hogyan kötöd össze, azt már csak isten értheti meg.

Hát ez kb. olyan, mint: alma=piros=vér=halál, tehát az alma megöli az embert.

A fizikában entrópiának van egy nagyon konkrét jelentése, egy számszerűsíthető érték. (Nagyon-nagyon leegyszerűsítve azt számszerűsíti, hogy egy állapot hányféle más állapotból jöhet létre.) Hétköznapi értelemben meg nem használjuk a szót, vagy maximum a rendezetlenség szinonimájaként, ami sokszor megállja a helyét, de van, mikor a rendről és a rendezetlenségről más kép él a fejünkben, mint amit az entrópia fogalma takar.

A káosz hétköznapi értelemben rendezetlenséget, összevisszaságot, kiszámíthatatlanságot jelent, a legtöbbször valami dinamikus, változó állapotot képzelünk el ilyenkor. (A fizikában, matematikában meg nincs olyan fogalom hogy káosz, de van pl. olyan fogalom, hogy kaotikus rendszer. Ennek szűkebb értelme van, olyan rendszerek ezek, ahol a kiinduló állapot nagyon kis mértékű megváltoztatása idővel teljesen más állapotot eredményez. Pl. mikor egy biliárdgolyót egy ezred milliméterrel arrébb löksz meg, akkor az x. ütközés után már lehet, hogy ezen múlik, hogy eltalálja-e a másik golyót, vagy elmegy mellette, ami meg teljesen más végállapotot fog eredményezni az asztalon.)

Mindenesetre itt nem fedi teljesen egymást az entrópia és a káosz fogalma. Vegyünk egy tálat. Válasszuk el egy fallal, és a tál egyik felébe töltsünk vizet, a másik felébe meg mondjuk tejet. Ennek az állapotnak nagyon alacsony az entrópiája. Hétköznapi értelemben nem mondanánk azt, hogy egy kaotikus állapot, nagyon is rendezettnek tűnik. Oké, most távolítsuk el a falat. Idővel a tej és a víz összekeveredik és kapunk egy szinte teljesen homogén vizes tejet. Ennek az entrópiája nagy. De… A hétköznapi értelemben szintén nem mondanánk rá, hogy kaotikus. Nem történik benne semmi különös, bár molekulák helyezkednek benne ide-oda, de ha nem nagyítóval nézzük, akkor változatlannak, „stabilnak” tűnik. Az, amire azt mondanánk hétköznapi értelemben, hogy káosz, az pont a kettő között található, mikor a tej és a víz éppen elkeveredőben van, mindenféle változó mintázatok, örvények, turbulenciák, miegyebek jönnek létre, amik szabálytalanok is bizonyos értelemben, de szabályosak is más értelemben.

A káosz tehát a hétköznapokban nem a legkisebb és nem a legnagyobb entrópiához kötődik, hanem pont a kettő közötti állapothoz. A legkisebb és a legnagyobb entrópiájú állapot unalmas… és pl. összeegyeztethetetlen az élettel. Ha a testedet alkotó atomoknak a legkisebb lenne az entrópiája, akkor nem ember lennél, hanem abszolút nulla fokos kristályok szabályos rendje. Ha meg közel maximális lenne a testedet alkotó atomok entrópiája, akkor meg 60–100 liter homogén, strukturálatlan biomassza lennél egy hordóban. (Valójában az sem, mert a biomassza is bizonyos struktúrák, molekulák miatt biomassza.)

Élet tehát ott van – ott lehetséges –, ahol az entrópia sem nem minimális, sem nem maximális. Az oké, hogy sok vallás, mítosz ír le olyat, hogy valami teremtő erő a káoszból teremtette a világot. De nem egy minimális entrópiájú valamit, vagy ha igen, akkor az, amit mi világnak nevezünk, ahhoz vissza kellett kerülni valamennyi káosznak. Ha valamilyen nehezen elképzelhető módon a termodinamika második főtétele fordított lenne, a világ az alacsonyabb entrópia felé haladna, az is ugyanúgy a számunkra fontos, érdekes struktúrák megszűnéséhez vezetne, akkor a rendhez lehetne társítani a gonoszságot.

A gonoszság a jó és rossz tengelyen jelöl ki pontot. Az, hogy a maximális entrópia jó-e vagy sem, az attól függ, hogy milyen emberi értékrend alapján ítélünk. Mikor a kakaóporról és a tejről van szó, akkor *számomra* az ideális állapot a közel maximális entrópia, mikor a kakaó és a tej teljesen összekeveredik. Ez amúgy magától is megtörténik. Mikor pálinkát főzők, akkor meg *számomra* az ideális állapot egy alacsony entrópia, mikor az etil-alkohol, meg némi aromák összegyűlnek itt, miközben a metil-alkohol, meg egy csomó más anyag összegyűlik ott. Ez viszont nem történik meg magától, ebbe energiát kell belefektetnem. Mikor meg erdőt – mint élőhelyet és nem mint nyersanyagforrást – nevelek, akkor az ideális *számomra* az, ha az entrópia nem is túl kicsi (az az erdőterület szélén rönkökben álló faanyag lenne), meg nem is túl nagy (ami meg mondjuk az erdőterület egyenletes behintése fűrészporral).

Az entrópia, mint "káosz", az nem az a káosz, amit a hétköznapokban használunk.

Már eleve a hétköznapokban is megkérdőjelezhető, hogy a káoszt hívhatjuk-e "gonosznak", mert az igaz, hogy negatív jelentése van, de annak nem sok köze van a gonoszhoz. Az univerzum tekintetében viszont a káosz még csak nem is negatív. Az entrópia nem lehet sem pozitív, sem negatív. Sem gonosz, sem jó. Ezek a kifejezések a mi emberi találmányaink, a természeti törvények ezek felett állnak. Ráadásul entrópia nélkül mi sem léteznénk, hogy erről beszélgessünk, tehát akkor az is rossz, hogy mi itt vagyunk és létezünk?