Valakinek nincs valami története a második vh-ról?

Anyai ágon a... ööö... dédnagyszüleim falujára valahová Szlovákia északabbi részére egyetlen bomba esett. Egyetlen egy. Az a mi házunkat kapta telibe. Így költöztek Pestre, mert máshová már nem tudtak menni, és bíztak a magyar fővárosban. Hát, nem jött be túl fényesen...

Szintén anyai ág, nagypapám (nem vér szerinti, de ez hosszú sztori, és nem II. vh) Kőszegi volt, és ott a német kitelepítések mentek rendesen. Ők német családból származtak, már készültek, azt hiszem, valami nagyobb "nyugatnémet" város mellé költöztették volna őket (rohadtul jó helyre mentek volna), de a kitelepítést végző tiszt beleszeretett nagypapám anyukájába, aki híresen szép asszony volt, és mivel neki is maradnia kellett, elintézte, hogy ők is maradjanak. Ez sem jött be. :D

Apai ágon nagypapám vígan élt, de a bombázások nem mind kerülték el őket, párszor bújtak remegve a pincébe. De vidéki legény volt, nagy problémái nem voltak a háború alatt, mondhatni fényesen megúszta. Azonban az apja bankár volt, zsugori vénség, és a háború előtt/alatt hatalmas vagyont halmozott fel a padláson. Csakhogy volt ugyebár a II. vh után nekünk egy hiperinflációnk, pengőből forint, híres eset. Nos, a padláson felhalmozni a bankókat először jó ötletnek tűnt, de ezek után... viszont csodás pénzgyűjteményünk van éppen ezért, de nem fogjuk felbecsültetni vagy eladni (van köztük pár ritkaság... '19-es kékbankó...).

Ha már apai ág, akkor ne hagyjam ki nagymamámat sem, már csak ő maradt. Nos... erről nem szívesen beszélek. Elvitték a családját.

Viszont örülök, hogy mindennek köszönhetően én végül összejöhettem, szóval boldog vagyok.