Szerinted a technikai civilizáció milyen hatást gyakorol az emberi kapcsolatokra?

Csak néhány gondolat, ami eszembe jutott. Nem vagyok a téma jó ismerője, ezért lehet, hogy némelyik marhaság, de azért leírom.

Először is erre a kérdésre nehéz hiteles választ adni. Lehet, hogy a válaszban elsősorban személyes problémák tükröződnek, amik nem feltétlenül a tech. civilizáció következményei. Lehet, hogy egy boldog, kiegyensúlyozott ember azt mondja, hogy mindez így tökéletes, ahogy van, mígy egy boldogtalan szerint a hatás negatív.

A mohóság és a megfelelési kényszer miatt nagyrészt a külsőségekre, tehát a hatalmas mértékű anyagi fejlődésre figyelünk. Lélekben nem növekedünk azonos mértékben (vagy inkább minőségben?) a tech. civilizációval. Szerintem nem tudjuk, nem gondolkozunk rajta eleget, hogy miért lehetséges ez a fejlődés, nem tudjuk, hogyan kellene jól kihasználni ezt a lehetőséget. Ami összeköthetné az embereket, azt gyakran arra használjuk, hogy szétválasszuk őket - szegények és gazdagok közti egyre nagyobb különbség, háborúk, terrorizmus stb.

Az emberek megpróbálják a kapcsolataikban is követni azt, amit az anyagi fejlődés terén látnak: minél többet, jobbat, nagyobbat és mindezt gyorsan. Ennek az eredménye a felszínesség, a rövid ideig tartó kapcsolatok, a másik ember felületes ismerete. Ha valaki nem tökéletes társ vagy barát, akkor inkább eldobom. Hiszen azt sugallja felénk a fogyasztói társadalom, hogy ha valami nem tetszik, nem működik, akkor felesleges kínlódni a megjavításával, egyszerűen le kell cserélni azt egy jobbra, újabbra.

Ha meg akarunk felelni a külső elvárásonak, akkor többnyire irreálisan sokat kell dolgozni. Mit tesz ez a családi kapcsolatokkal? A szülők keveset vannak együtt, elhidegülnek egymástól. Egy gyerek vagy szülők nélkül, de gazdagságban nő fel, vagy olyan szülőkkel, akik nevelik is őt, de szegénységben. Persze nem csak ezek a végletek léteznek, de én úgy látom, hogy az "átlagos, normális" egyre fogy, és nem az utóbbi kategória javára. Aki pedig egy kicsit előre gondolkozik, az inkább később vagy nem is vállalja a családalapítást, így kevesebb gyerek születik.

Természetesen a fejlődés hasznos oldalát is meg kell említeni. Sok találmány megkönnyíti az életünket. Bár ezt a gyakorlatban nem használjuk ki teljesen, de legalább lehetőséget ad arra, hogy többet foglalkozzunk az emberi kapcsolatokkal, vagy úgy általában az élhetőbb jövő kialakításával.

Talán érdemes lehet a ma élő természeti népek életét összehasonlítani a mienkkel. Sokat tanulhatnánk tőlük.

Szerintem a jövő alapvetően azon múlik, hogy képesek vagyunk-e lekűzdeni a mohóságunkat, tudjuk-e kontrollálni az ösztöneinket és tudunk-e értelmes célokat kitűzni magunk elé.

A kapcsolatokat sokkal könnyebb fenntartani, hisz fejlődik a telekommunikáció, burjánzanak a közösségi portálok, és mindenkinél ott a mobil. Ugyanakkor a kapcsolatok "kiüresednek", vagy legalábbis, kevésbé tartalmasak, mint korábban. Egy barátság fenntartásához nincs szükség közös élményekre, elég egy közös chat-elés. Egy szexuális kapcsolathoz pedig egy esti buli.

De erről nem lehet megállapítani egyértelműen, hogy jó vagy rossz. Emberfüggő, persze. És mondjuk az emberek többsége alapvetően azt csinálja, ami jó neki, vagyis jó. :)

Szerintem jellemző egyfajta kiábrándultság, egy nihilista, minden tekintélyt megkérdőjelező felfogás. Megkérdőjeleződik a házasság tekintélye is: egyre kevesebben házasodnak. És megkérdőjeleződnek a hagyományos kapcsolatok is.

De ezen fölösleges moralizálni, ebben egyetértek veled, kérdező.

Kíváncsian várom, mi lesz... :)

Szerintem egyértelműen javított az emberi kapcsolatokon.

Technikai fejlődés nélkül pl Te sem tudtad volna ezt megkérdezni tőlem.

Induljunk ki abból, hogy a XIX. század végén az emberek hittek egy boldogabb életben, egy igazságosabb társadalom eljövetelében, ahogy ezt Thornton Wilder is megírta a Teremtés nyolcadik napja című regényében. A XX. században világméretű változások mentek végbe, ami kihatott az emberi kapcsolatokra, és ez máig érezteti hatását. Ebben a században a legtöbb írót foglalkoztatta az, hogy mi lesz a társadalomból. A technika és civilizáció fejlődése lehetővé tette azt, hogy minél több információhoz jusson az ember, azonban ennek következtében egyre kevesebb igény volt a könyvekre, míg a XIX. század embere a könyvekből szerezte meg a legfőbb ismereteit, addig a XX. században a film vált a fő médiummá. A mai korra ez még inkább jellemző, minden információt a médiából szerzünk meg. Most 2010-ben a válság korszakában nemcsak gazdasági válságról beszélhetünk, ez az egész kihat a magánéletre is. Egyre kevesebb boldog embert látni. Bizony a technika fejlődése falakat épít az emberek közé, ugyanis könnyebb valakivel interaktívan beszélgetni, mint a valóságban.

Véleményem szerint nem jó irányba haladunk, egyre süllyedünk lefelé a mocsárba sajnos. Hogy milyen jövő vár ránk? Ezzel kapcsolatban én ajánlom Neked Popper Péter Válság és megújulás című könyvét. Ő azt írja most korszakváltás, ami előfordult már a magyar és világtörténelemben jó párszor, ettől nem lesz rosszabb az emberek élete, csak minden az eddiginél is jobban felgyorsul.

Amit a kamaszságról írtál abban egyetértek Veled, ma már egy 10 éves gyerek is kamasznak tekinthető, és nem tudhatjuk, hogy meddig tart a kamaszkorl. Előfordul, hogy ez kitolódik, és egy 30 éves ember is kamasznak minősül.