1945-1989. Miért volt ebben az időben tabu Trianonról beszélni?

Az ország ez idő alatt kommunista megszállás alatt volt.

Egyrészt azért volt tilos beszélni róla,mert ők az általuk előnyben részesített időszakokat tanították,másrészt nagyon nem akarták hogy ennek terjedésével megzavarják az embereket és valami 56-hoz hasonló eseményt bonoylítsanak le.

1945-1989 között viszont kötelezően meg kellett ünnepelni a Tanácsköztársaság kikiáltását.

Trianoni tragédiánk és a Tanácsköztársaság?!?

Képzeljük csak el, mit vont volna az a fejére, milyen vádakkal illették volna azt, aki nyilvánosan kimondta volna a Trianon szót! (zsarnokság volt...)

A történelem ismerete elárulja az okot.

A Szovjetunió előbb kilépett az első világháborúból, nem különösebben volt ott Trianonnál, az a győztes Antant diktátuma volt. Horthy kormányzata már csak később tudott vele szembeszegülni és minden külpolitikai törekvése ezen döntés ellen irányult. Mivel erősen támogatta a fasiszta német politikát, a bécsi döntés során kaptunk vissza területeket, Kárpátalját, Erdély egy részét és a felvidéken, de Szerbiában is. Ehhez végeredményben az oroszok is hozzájárultak, amikor ők meg Besszarábiát kebelezték be.

Sajnos, mint ismeretes, nem függetleníthettük magunkat a Hitleri politikától, bár volt erre talán lehetőségünk valamennyi, hiszen amikor hadat üzentünk az oroszoknak, akkor a miniszterelnökünk öngyilkos lett, ezzel a tettével jelezve az utókornak, hogy talán lett volna más út is, de ezzel a háborúba lépéssel Horthy elpackázta korábbi sikereit, mert az oroszok nem hagyták magukat legázolni. Sajnos a románok idejében átálltak, a mi ilyetén kísérletünket nem szervezték meg ilyen energikusan és a német megszállással hatalomra jutott Szálasi a végsőkig harcolt a szövetségesek ellen, ezért a győztes hatalmak visszavették a ezeket a területeket és immár Trianon mit sem számít, mert a második világháború utáni rendezés lett az alapja a határkérdéseknek.

Itt érkeztünk el a kérdésben foglaltakhoz. A szovjet érában az érintett területek is szocialista országok voltak és a köztudattal ellentétben a vezetés részéről egyszer komolyan, néhány alkalommal meg felvetés szinten szóba került a revízió kérdése a szovjet dominanciájú szocialista blokkban, de ezt némi huzavona után határozottan elutasították, innentől fogva értelmetlen volt erről beszélni, feleslegesnek és károsnak ítélték, amit így is kezeltek.

Talán a politikusaink lehettek volna kissé határozottabbak, nacionalistábbak, bár akkor aligha lehettek volna hatalmi pozícióban sokáig.

Részemről magam is szörnyen igazságtalannak, borzasztónak tartom ezt az egészet, de a szovjet ármádiával még a németek csatlósaként sem boldogultunk, 56-ban is könnyedén legázoltak bennünket.

A legnagyobb harcok során a bevonuló szovjet páncélos parancsnok azt jelentette rádión: - szórványos ellenállás -, pedig még csak egy hadosztályt sem vetettek be. Ha ehhez még a nyugat ellenállását is hozzászámolom, akik szintén nem óhajtják felülbírálni ezeket a döntéseket, akkor ugyancsak neki kellene gyürkőznünk, hogy visszaszerezzük amit elvesztettünk.

Részemről passzolom, legfeljebb ha eléggé sok lőrét nyakalt be a társaság, akkor énekelem teli torokból, hogy: - édes Erdély indulunk, érted élünk és halunk... -, amire volt már példa, bevallom.

Amiben reménykedhetünk, a közös Európa, határok nélkül, vagy névleges határokkal.

Manapság ugyan mintha kissé visszafelé menne ez a folyamat, de talán meglódul megint és nemcsak Erdély lesz megint a mienk, hanem Burgenland is, sőt Németország, meg Franciaország, meg a többi is mind, legalább is annyira, amennyire ez lehetséges.

Az előző hozzászólás fölvet több kérdést, ezekből Teleki Pál halála okairól szeretném megtudni:

- hagyott-e Teleki Pál búcsúlevelet?

- ha nem, honnan tudható ennyire bizonyosan halálának oka?

A 14-es hozzászólásban ezt olvasni:

"Amennyiben a románok módjára sikerült volna még időben átállni a győztesek oldalára..."

A románok átállása a következő módon történt:

A román tisztikar meghívta baráti összejövetelre, fehér asztal mellé, az ottani német csapatok vezetőit. Az ülésrendet így állították össze: egy német - egy román - egy német- egy román....

Aztán a titkos jelre a román tisztek a mellettük levő német tisztet főbe lőtték...(Barátilag....)

Erről mit tud a közvélemény? A történelemírás?

Csak azok tudhatják, akiknek magyar katonatiszt ismerőseik vagy rokonaik voltak. Bizony, a II. világháborús román átállás így kezdődött.

Ez legyen példa?