Ez a gondolatmenet helytálló az élet értelmére?

Jól gondolkozol :) Büszke vagyok. :p

Ez olyasmi, mint azt kérdezni, hogy "Miért?" Miért létezik a világ, te, stb. Ha belegondolsz rájössz, hogy a saját gondolkodásoddal van a probléma. A "miért?"-ben benne van egy elvárás, egy feltételezés, ami nem feltétlenül igaz. Arra gondolsz, hogy a világnak valami célja lenne, de senki sem mondta neked, hogy van vagy lennie kell. Az egész kérdés amiatt merül fel benned, amilyen élőlény vagy.

Az emberek célokat teremtenek magukat, de ezek mesterséges értékek, amit az ember kapcsol a dolgokhoz.

Ha valódi végső értelmet keresel, akkor egy tautológiával tudnék csak válaszolni: ami túlél, az túlél.

Ez ugye az egyik legalapvetőbb lényeges döntés: eldönteni, hogy élni jobb, mint nem élni.

Nem lehet filozófiailag megindokolni, hogy miért jobb az egyik állapot, mint a másik, anélkül, hogy az ember ne keveredne körkörös logikába.

pl. azt mondani, hogy az ember fontos, mert csak az ember tud szeretni stb., hamis, mert egy emberi tulajdonságot tekint fokmérőnek, ami annyi, mintha az embert tekintené fokmérőnek (sőt kicsit lekicsinylő is azzal, hogy az ember többi részét kevésbé fontosként kezeli egyetlen tulajdonság előnyére), tehát azt mondja, hogy az ember azért értékesebb, mint ember - ami értelmetlen tautológia.

De ha pragmatikusan állsz hozzá, belátható, hogy aki az életet nem tekinti értékesnek, az nem marad fenn, aki igen, az fennmarad.

Ha tőled független végső értelmet keresel, talán ezt tudom ajánlani. :)

A "szabad akarat" fogalmát nem szeretem, amióta ellopták/félremagyarázták (pl, a keresztények); alapvetően egy állat, de még növény is több egyéni vonással bír, mint hinnéd, a te gondolkodásod pedig nem különleges valami.

Én óvnálak a részrehajló, magát túlértékelő filozófiáktól, mint a vitalizmus (csak az élő értékes), antropocentrizmus (csak az ember értékes), vagy hogy csak az intelligencia értékes. Ezek alapvetően soviniszta hozzáállások: valamit jobbnak tekintesz, mert rendelkezel vele. Más élőlényeknek is olyan képességeik vannak, amikkel kívánod, hogy bár rendelkeznél. Egy szikla is komplexebb dolog, mint képzelnéd. Objektívan nem jelenhető ki, hogy valamelyik "jobb".

SZUBJEKTÍVAN persze, és az embernek talán szüksége is van az ilyen mesterséges értékekre. De nem árt, ha tudatában van, hogy ezeket ő maga hozza létre.

Azt hiszem, mostantól érdemes a következő ezer ismétlődő "mi az élet értelme" kérdésre érdemes ezt a topikot linkelni válaszként.

Aki ennél konkrétabb életcélt meg tud magának fogalmazni, az úgysem fogja feltenni a kérdést.

Tökéletesen egyetértek Wadmalaccal és a felvetésével.

Kérdező, ha a megfogalmazottakra magadtól jutottál, gratulálok. A csoport, amelybe ezáltal jutottál, nem sok tagból áll, akkor se, ha az egész világtörténelmet nézzük.

Eltérő megfogalmazásokkal a filozófia - ahogy mondani szokás- már az ókori görögök óta (pedig még régebbről) éppen ezt boncolgatja a legkülönbözőbb nézőpontokból. A "valami értelme" azt is jelenti "célja". Csakhogy a cél az értelem találmánya, nem a természeté. A kőnek nincs célja, a fának sincs célja, de többnyire az állatnak sincs célja. Az élni akarás nem cél, hanem evolúciós szabály. Célja az embernek van, mégpedig azért, mert van időfogalma. És azt az időt (ami rendelkezésére áll) strukturálni akarja. Hogy járni tanul, az még nem cél, ha szereti a hasát (gourmand) , az már cél. És mivel az ember sokféle (mondhatnám, ahány, annyiféle), ezért mind más célrendszert, más filozófiát, más életvitelt talál ki magának, és mind esküszik a sajátjára. És mindnek a maga módján igaza van. Ugyanakkor mivel az ember ember, ezért a célrendszerekben, viselkedésekben nagy az átfedés. És emiatt alakulnak ki szabályrendszerek, országok, törvények, egyszóval célok, a sokféle élet sokféle értelme. Összeegyeztetni (a fő átfedéseken túl) nem érdemes, mert ezzel lényegében a sokféleséget akarjuk korlátozni, azaz önnön lehetőségeinket szűkíteni. Mindössze az a baj, hogy ezt elég kevesen ismerik fel.

Így van. Bár rosszul hangzik, az életnek nincs semmiféle eredendő értelme, sem célja. Csak azért jött létre, mert volt rá esély és elegendő idő, hogy létrejöjjön, és fennmaradt, mert megvoltak hozzá a feltételek. A kialakult életformáknak sem eredendő célja sem a létfenntartás, sem a fajfenntartás, ezek csak kvázi véletlenül kialakult "igények", amik fennmaradást tesznek lehetővé.

Ez persze nem azt jelenti, hogy az élet értelmetlen vagy értéktelen, egyszerűen csak azt, hogy felesleges valamiféle megasabb rendű, eredendő, misztikus célt keresni benne.