Pesten a 19. században milyen volt a munkáscsaládok élete? Ugyanolyan rossz, mint a korabeli Angliában?

Angliában, Manchester városa volt az egyik legkorábban iparosodó város a világon.

Az elszegényedett vidékiek tömegesen költöztek fel oda, hogy a gyárakban dolgozzanak. Fillérekért dolgoztatták őket 15 órás munkanapokban, beleértve a gyerekeket is. Munkavédelem nem létezett, gyakran megesett, hogy valakit bedarált egy gép, ezután szó nélkül bevágták a hullát egy tömegsírba.

A munkáscsaládok egyszobás lyukakban éltek zsúfolt nyomornegyedekben, 100 lakásra jutott egy körbehugyozott- és szart udvari vécé. A háztömbök között szellőzőudvarokat se létesítettek, a házak sötétedés után megteltek a tűzhely és a kormozó gyertyák füstjével.

A szegénység és a kilátástalanság miatt az emberek nagyon erőszakosan bántak egymással, mindennaposak voltak a részeg tömegverekedések. Egy korabeli rendőri jelentés szerint egyszer egy rendőr megjelenése egy ilyen nyomortelepen akkora felháborodást keltett, hogy az egyik munkás szó szerint kirúgta a rendőr szemét a fejéből egy rézbetétes csizmával.

A gyerekek a tömegtemető kertjében játszottak pl. az előbukkant koponyákkal fociztak, mert az volt az egyetlen tágasabb terület a házsoroknál.

A közeli folyó, az Irk vize lényegében szennyvíz volt, oda folyt minden csatorna szűrés és tisztítás nélkül.

Pesten is ilyen volt egy munkás élete a 19. században?