Az emberek miért házasodnak össze, hogyha elválnak?

"Mi eleve 5 éves határozott idejű szerződést írtunk alá a párommal. Miután lejárt az öt év, évente hosszabbítunk."

Ezen jót röhögtem. Ilyen házasság nincs, legfeljebb házassági szerződés van ilyen. (ami csak a vagyonról és annak elosztásáról szól válás esetére)

A jogi oldala a dolognak hogy ha nem hosszabbítjátok meg a határozott idejű szerződéseteket de mindkét fél elfogadja a helyzetet és ugyanúgy "továbbviszi és betartja" akkor autómatikusan határozatlan idejűnek tekinti a bíróság! Mint minden más határozott idejű, de lejárat után mindkét fél részéről továbbra is betartott szerződést! Lásd pl lakásbérletnél.

"Persze.. manapság ki házasodik össze hivatalosan? "

Konkretan tavaly olyan sokan hazasodtak ossze, mint elotte 20 evvel.

Ez a "hatarozott ideju hazassagi szerzodes" egy baromsag.

Mikszáth Kálmán kétszer vette feleségül Mauks Ilonát. A válási ok a szegénység volt. Miután Mikszáth már nem volt olyan szegény. újra megkötötték a házasságot.

Egyébként, ha egy házasság tönkremegy, akkor miért másik?

"Egyébként, ha egy házasság tönkremegy, akkor miért másik?"

Azért, mert másodszorra lehet, hogy jobban sikerül. És ha nem szúrja el, akkor valóban olyan párt választ, akivel jól kijönnek.

A holtomiglan-holtodiglan régen tényleg komoly volt.

Nem is csak a keresztény egyházaknál.

A régi Indiában annyira komoly volt, hogy (legalábbis az uralkodóknál jellemzően) az elhalt férj után szépen máglyára tették az amúgy még élő feleségeket is. Ez még az 1940-es években is előfordult.

Persze, egy dolog az, hogy a kimondott szent igen jelentősége, felelőssége elhalványult, a házasság vesztett a családot összetartó erejéből, értékéből.

De bele kéne gondolni abba is, milyen élet lehet az, amit egy elhibázott (vagy akkor még teljesen jó, de később egyik fél hibájából elromlott) döntés miatt kell valakivel összezárva leélni, aki esetleg pokollá teszi a másik (vagy az egész család) életét. Vagy akár egyszerűen valakivel, mégis magányban, szeretet és boldogság nélkül.

Abban a korban, amikor a házasság még hivatalosan is egy életre szólt, sem hiszem, hogy több lett volna a jól meggondolt, tényleg egy életen át boldog házasság. Csak a kényszer arra is kényszer volt, hogy fenntartsák a jó házasság látszatot. Amúgy is rengeteg házasság született régen, amit NEM a szerelem, hanem egyéb családpolitikai érdekek pecsételtek meg.

Ott volt pl. VIII. Henrik, ő frappáns gordiuszi megoldásokat alkalmazott a problémára.

:D