Ellentmondások az életben - melyiknek kell/érdemes hinni? (filozófia)

Most konkrétan 2 példa jár az eszembe, de biztos találnánk többet is.

1. A megjelenés/külső tulajdonságról szóló "bölcselet":

- Mindenkinek olyannak kell elfogadni magát, amilyennek született (vagy "a Jó Isten teremtett").

- Mai világban egyesek nem tudják elfogadni azt, ami(lyen)nek születtek, és ezért változtatnak magukon, és fogadjuk el az új énjüket. (Lásd: Michael Jackson, Vinny Ohh, vagy akár olyan nők, akik plasztikai műtétek alá vetik magukat)

2. Kitartásról vagy elszántságról szóló:

- Soha ne add fel!

- Ami nem megy, nem szabad/kell erőltetni.

Most ez 2-2 külön dolog, de mindkettő ellentmondásban van egymással. Sokat gondolkodtam, de amúgy nem jutottam előrébb: nyilván az 1.-ban annyit tudok hozzátenni, hogy mostanában a világ arrafelé megy, hogy az emberek azzá válnak, aminek jól érzik magukat, és változtatnak természetes külsőiken, de valójában, mi helyes? Elfogadni magunkat olyannak, amilyenek lettünk, vagy ha nem vagyunk elégedettek, igenis akár drasztikusan is változtassunk magunkon. Ez most lehet, kisebb filozofálgatásba megy majd át, de érdekelnének egyesek véleménye, akár mind2 pontról.

A 2.-ban csak annyit, hogy lehet valakinek nem mennek dolgok, de idővel és kitartó munkával eléri azt, amiért küzdött, viszont ott a másik véglet is, hogy lebeszélik az embert - mondjuk akár - az álmáról, mert nehezen/lassan történik változás, vagy esetleg semmi érzéke ahhoz amit tenni akar. Itt a kérdés csak az, hogy valóban jó-e a kitartás, vagy ahogy fentebb írtam, "ami nem megy, nem kell erőltetni"?