Mi lesz a jövőben a társadalommal az automatizálás következtében?

". Illetve a hatalomnak innentől kezdve miért lenne a szüksége a népre?"

Hogy legyen aki megveszi a sok automata altal legyartott rengeteg termeket.

Kedves Kérdező!

Először is hadd fejezzem ki abbéli örömömet hogy egyáltalán eszedbe jut ilyesmin gondolkozni, a felismerés az első lépés a megoldás felé.

Másodszor, kérlek engedd meg hogy egy pár információval árnyaljam az általad festett - nem túl rózsás - képet.

Általánosságban elmondható hogy technológiai változások nem csupán munkahelyeket szüntetnek meg, hanem újakat is teremtenek. A Deloitte végzett egy kutatást, amely a technológiai változások egyesült királysági munkaerőpiacra gyakorolt hatásait vizsgálta az elmúlt 15 évben, eszerint 800 ezer munkahely szűnt meg, de 3.5 millió keletkezett (megemlítve azt is, hogy az új munkahelyek magasabban képzett munkaerőt igényeltek, több bért fizettek, így nőtt a fizetőképes kereslet a gazdaságban). Természetesen ez csak egy példa, garancia arra hogy ez a trend továbbra is így folytatódik persze nincsen, de mindenesetre bizakodásra ad okot.

Hogy a konkrét kérdésedre is rátérjek, az, hogy egy munkakör robotizálható, egyáltalán nem jelenti azt, hogy a munkakört robotizálni is fogják (hozzáteszem, egy másik, McKinsey tanulmány szerint a mai munkakörök csak 3%-a robotizálható teljesen). Sok esetben inkább arról van szó, hogy a munkaköröket érinti a robotizáció, és a jelenlegi munkakör valamilyen mértékben módosul a technológiai változások hatására. A másik oldalról a munkafolyamatok robotizálása elképesztően forrásigényes folyamat, így a "munkahelyek" nem feltétlenül fogják a robotizáció legújabb eredményeit alkalmazni, hiszen szinte biztos, hogy rövid távon nem ez lesz számukra a leghatékonyabb megoldás - ez fékezi a robotizáció lendületét.

A robotizációra való felkészülésben talán a legfontosabb faktor az élethosszig tartó tanulás lehetőségének biztosítása, a felnőttképzés, a szakképzés, az átképzés, mely azt hivatott biztosítani hogy megvan a kapacitás a munkaerőpiacről képzetlenségük miatt kiszoruló csoportok visszaterelésére. Ez természetesen létező koncepció. Tény, hogy a jövő munkavállalója más tipusú, inkább technikai, programozási, számítástechnikai képességek és készségek birtokában kell hogy legyen, kreativitással és komplex problémamegoldással.

Ahogy változik a világ, úgy változunk vele mi is:)

Egy rövid válasz: ipari forradalom.

Nagyon hasonló lesz - csak nem ipari, hanem szolgáltatási forradalom.

Olyan pedig nincs, hogy egy pici gyerek ne tudna megtanulni valamit, amit a többség tud.

Alapjövedelem egyelőre nem lesz, vagy csak nagyon alacsony.

Alapvetés, hogy egy új közegről, új eszköztárról. új viselkedésről ne gondolkozzunk a régi sémákban, mert csupa hamisságra jutunk.

Amennyiben a kormányok semmit sem tesznek (kivétel nélkül az összes), akkor eleinte nő a káosz, majd egy értelmes réteg újra kezdi az egészet. Ez persze nem lesz így, mert csak néhány kormány viselkedik így, az a nép pedig majd részben felszívódik a többiben, részben eltűnik, ahogy eddig is történt.

Hogy egy ember mit tanul meg, az a környezetén múlik. Ha tanítják, nevelik csecsemő kora óta, bármit megtanulhat. Ha nem teszik, nem fog megtanulni. Olyan pedig nincs, hogy az ember "semmit" nem csinál. Ez egyszerűen távol áll az embertől.Valamit mindig kitalál,ha mást nem, hát drogozik. Az is egy életforma, csak nem túl hosszú.

Ha túl nagy lenne a munkanélküliek aránya, akkor ahhoz a munkaerőpiac-nak alkalmazkodnia kell, különben a gazdaság összedől. Senkinek sem érdeke, hogy ez megtörténjen, ezért például új munkahelyeket kell teremteni, vagy segíteni kell az új munkahelyek létrehozásának lehetőségeit, hogy visszaálljon a rendszer. Esetleg megnehezíteni az automatizálás beépítését.

Az ilyen változások a gazdaságban sosem azonnal történnek. Mindig vannak előjelei a nagy gazdasági válságot potenciálisan okozható eseményeknek. pl.: Automatizálás, ami ráadásul egy iszonyú lassú folyamat. A gazdaság többször is pörög egyet a fején, mire a munkanélküliek aránya drasztikus méreteket öltene. A mesterséges intelligenciával hasonló a helyzet...

Az emberiség, a civilizáció egész története a jobb technológiák keresésének és bevezetésének a története.

Nekem teljesen butaságnak tűnik, hogy jövő időben félsz ettől, amikor ebben élsz.

Amihez ez rendszerint vezetett, az a több szadadidő, jobb munkakörülmények, termelékenység és bőség, összefoglalva a jobb életminőség.

Teljesen el vagy tévedve, amikor a munkanélküliség miatt aggódsz.

Amikor elkezdtünk bronzfegyvereket használni, feleslegessé vált a kőpattintó mesterember. És így tovább. ÁTMENETI munkanélküliség persze bekövetkezik, de jönnek az új emberek és feledésbe merül hogy a régi szakma valamikor egyáltalán létezett, néhány hagyományőrző klubon kívül.

Az valóban igaz, hogy eldolódunk a szellemi munkák fölé, és ennek sok káros következménye van (például a kevés testmozgás okozta betegségek elterjedése). De sok embernek ez könnyebbséget jelent(ett). Alapvetően egyre egyszerűbb, egyre élvezetesebb, egyre szabadabb munkaválasztás vált lehetővé.

Az emberi agyat még jó ideig nem tudjuk mechanikusan pótolni, "ez az ismert legtökéletesebb számítógép". Hogy mi a helyes lépés az emberiség részéről, ha képes magánál mindenben jobb élőlényt tervezni - átadni a stafétát nekik, és elmúlni, vagy ragaszkodni a léthez - az sci-fik témája és szerintem mindegy abből a szempontból, hogy az emberiség magát fogja átalakítani inkább és így jut el ugyanoda végül is, de ez már a transzhumanizmus témaköre.

"embernél többnek lenni annyi, mint embernek lenni"-azaz a többre törekvés az emberi lét lényege, és ostoba az, aki félelemből elpusztítja, ami jobb nála.

Egyébként mindnyájan halandók vagyunk, és előbb-utóbb hagyjuk, hogy az utódaink álljanak a helyünkre, és nekik jobb életet szeretnénk. A mi őseink is feltehetőleg idegenkednének a mi életmódunktól, ha élnének. Mégis az emberiség lassan hozzá szokott minden változáshoz, ha az javította az életét.

Ez már csak azért is lényeges lenne, mert a biológiánk nem tudta követni az életmódváltozásunkat. A választás vagy visszatérni a régi szerepünkhöz és a vadászó életmódhoz, a rövidebb élettartamhoz stb. (na ilyet senki nem fog tenni) vagy a biológiát az új választott szerepünkhöz alakítani a világban.

- Bevezetik az alapjövedelmet? A hatalomnak nem lesz szüksége a népre?

Ezek szerintem hülye kérdések. Ezek már ma is igazak. Ma is van minimálbér, szigorúan véve ma sincs kvázi szükségünk még több emberre. Amiért gyereket csinálsz, annak az az oka, hogy szeretnéd, hogy valaki továbbvigye az örökségedet.

A "hatalom-nép" dologból meg süt a felfogásodban való hiba, hogy van a diktatúra meg vannak a többiek, pedig ez buta dolog. Vannak emberek és kész, lényegben nincs különbség a király és a szolga között ebben a témában: ha mások nem szorulnak rád, te se szorulsz másokra. Azon gondolkozz inkább, hogy a te életeden változtat-e, ha nem szorulsz rá senkire. Szerintem ez apalvető hülyeség, hiszen elsősorban a békés együttélés kényszeríti ki a társadalmakat, azaz hogy valamelyik fél bármikor megtámadhatja a többit, nem a szűkösség. Hogy valaki jobban motivált-e, hogy megnyomja az atombombákat kioldó gombot, ha tudja, hogy az emberiség pusztulása nem jár a gazdaság és jólét eltűnésével, mert lesznek munkavégző robotok - szerintem ez annyira lényegtelen kérdés. Tuti nem ez fogja megadni a végső lökést, ha valaki képes eljutni gondolatban és lehetőségben már idáig.

- Hisz a nem dolgozó, unatkozó ember lehet, hogy hülyeségeket fog csinálni

Ez igaz, és valóban a ma élő emberek nagy része nem igazán tud mit kezdeni a nagyobb szabadságával. Sok mű (Mátrix, Szép új világ, Candide, Az ember tragédiája, hogy csak párat mondjak) játszik azzal az ötlettel, hogy az embernek alapvetően szükséglet a munka és a kihívás és a túlzott kényelem csak megront. Ez mind igaz, de ez inkább nevelésbeli kérdés. Ha nem hiszünk abban, hogy az emberiség elég bölcs tud lenni, hogy éljen a jobb lehetőségeivel, ha a napi roboton túl nem létezik magasztosabb cél, akkor mire való ez az egész, amiért küzdünk? Ha be is köveztezik egy disztópikus társadalmi zsákutca, bízom az emberekben és hogy mindig lesz valami, ami kibillenti a társadalmat egy-egy holtpontról. Hiszek a technológiai fejlődés, a javuló jólét és igazságosság és a transzhumanizmus elkerülhetetlenségében, mert az emberiség természetes törekvései mindig kikényszerítik, hogy végül ezek kerekedjenek felül. Talán kudarcot vallunk, és az emberiség megreked egy szinten vagy kipusztu; lehet, hogy mi nem voltunk elég jók, lehet, hogy maga a világ nem teszi lehetővé a végtelen fejlődést; de amíg nem tudjuk biztosan, muszáj megpróbálni elvinni a történetet a végéig.