Van erre szabaly nyelvtanilag hogy mikor koszonsz helloval es mikor sziaval?

A szia a szervusz, szeva -ból származik:)

a Hello meg abból, hogy telefonon beleszólt egyszer egy magyar az egyik végén, hogy "hallod?" mire a másik "hallom"

:)

Nincsen erre szabály, ahogy jól esik:) Mondjuk hivatalos levélben, amikor azt az embert pl akinek írsz, ha őt nem illik letegezni, nem vagy vele olyan viszonyban; na szal akkor pl nyilván nem írsz pl ilyet neki, hogy

"Szia Papa!" Mert az úgy azért elég tahó megszólítás:D XD:D

Egyébként teljesen mindegy; tehát ahogy jólesik:)

Amúgy pl ha többen vannak ott a társaságban, akkor szerintem egyszerűbb egy helló, mint egy sziasztok, de egyébként nincsen erre szabály, hogy mikor melyiket kell. :)

Ez egyik sem magyar szó.

A magyar köszönés a jó napot (pl).

[link]

[link]

Ahogy látom, a szia eredete homályos, de inkább a szervuszból ered, mint az angol see you/ya-ból.

A helló pedig újlatin nyelvi eredetű, de ahogy most olvasom, még ősibb gyökerei is vannak:

[link]

A főkérdésre: nyelvtani szabály nincs, inkább csak annyi kis árnyalatnyi különbség van köztük, hogy a szia kicsit bizalmasabb, a hello pedig általánosabban használatos. Egy boltban pl. egy aránylag fiatalabb eladónak köszönhetsz hellóval, de a szia már kicsit bizalmasabb.

Eleve el kéne felejteni, hogy ez nyelvtan. Agyzsibbadást akpok komolyan amikor valaki szerint a tejfel/tejföl vagy emez itt a kérdésben nyelvtan volna.

Nem. A nyelvtan az annak e leírása, hogy hogyan működik a nyelv. Például hogy vannak főnevek meg igék, vagy hogy van alany eg tárgy.

Az, hogy a szavakat hogyan írjuk, az már nem is nyelvtan, hanem helyesírás (ami NEM a nyelvtan része, akokr sem, ha az óra neve, amin tanítják, az hogy nyelvtan).

Az, hogy hogyan köszönünk, milyen körülmények közt hogyan beszélünk, mely szavakat használjuk (helló helyett szia, tegezés helyett magázás), ezek stilisztikai kérdések. Nem nyelvtan.

És erre konkrétan nincs szabály.

Nem is annyira stilisztika (bár ilyen vonatkozása is van), mint inkább pragmatika, de kétségkívül semmi köze a nyelvtanhoz.

Mindazonáltal szabályok (vagy pontosabban normák) éppenséggel vonatkozhatnának arra, hogy miképpen kell használni ezeket: nem minden köszönésforma egyformán adekvát minden szituációban, és vannak bizonyos, ha úgy tetszik, konvenciók, amelyek ezeket a dolgokat szabályozzák. Jelen esetben viszont ezek meglehetősen homályosak ésvagy megengedőek ( – ezzel együtt persze pl. érezheti azt az ember, hogy a helló kevésbé alkalmas elköszönőforma vagy nem így szeretné üdvözölni a nála kétszer idősebb tekintélyes entellektüelt, akivel véletlenül tegeződik, de nem annyira közeli a viszony).