A pszichológiát miért tartják áltudománynak?

Van még egy nagy nehézség.

A tudomány nagyon fontos módszertani eszköze a modell.

A modell pedig nem más, mint a begyűjtött adatok alapján felállított, kifejezetten a szükséges vizsgálati területre szűkített, egyszerűsített "vázlata" a valóságos vizsgált területnek.

Ahhoz, hogy a modell jó legyen, tartalmaznia kell az összes, az eredményeket, viselkedést befolyásoló paramétert.

A tudományok többségénél az ilyen paraméterek egyetlen vagy egy-két tudományterület alá tartoznak, a pszichológia esetén viszont rendkívül szétágazó területhez.

Borzalmasan nehéz modellezni és még nehezebb a modellt ellenőrizni a helyességre.

Éppen emiatt a pszichológia fejlődése is viszonylag lassú, lassan szelektálódnak a rossz hipotézisek, lassan bizonyítódnak a jók.

Ami, és ezt többen írták is, még az áltudomány státusz felé húzza a területet, az, hogy rengeteg tényleg áltudományos terület ÁLLÍTJA magát a pszichológiához tartozónak és nem közismert, hogy ebből mennyi igaz vagy hamis.

"Mert a tudomány sok szokványos módszertani eleme nem használható rá."

És ez azért van, mert a pszichológia erősen empirikus tudomány. Tapasztalati adatokat elemez, kategorizál, azokból von le következtetéseket. Persze alapoz orvosi (fiziológiai, kémiai) ismeretekre is, de csak részben.

Csak az tartja áltudománynak, aki nem ismeri a tudományos módszertant.

#12, Szerintem ez tévedés... mert az empirikus kutatás nem ezt jelenti.

Minden kutatás empirikus, ami mérésre, megfigyelésre alapoz! Semmi különbség egy műszeres neurobiológia és a pszichológia között ilyen tekintetben.

A nem-empirikus a matematika, vagy filozófia pl.

Itt a módszertan bizonytalansága a különbség. Míg egy állat hippocampusát le tudom mérni sejt szinten, hogy a labirintusban szaladgálva pontosan melyik helysejtek és rácssejtek aktiválódnak... addig mondjuk egy pszichológiai jelenség feltárása beszélgetéssel, tesztek íratásával, kérdőívezéssel történik.

A különbség az, hogy az előbbi kvantitatív tudomány, mérésekre alapoz, számokkal kifejezhető a változás... addig a pszichológia nagyban támaszkodik a kvalitatív módszerekre, ami sokszor erőseb szubjektív.

Töltögettem ki én is egy rakás viselkedéses tesztet meg kérőívet meg stb... pszicho szakos lányoknak (igen, csinosak voltak, my bad 😃)...

Ez pedig kvalitatív kiértékelésen alapul. Lehet pontozni meg számolgatni, de ebben elég sok önkényes, szubjektív leírás van.

Illetve a vizsgálatok nagyrészt magasabb szinten folynak, gyakorlatilag anélkül, hogy bármit értenénk a mögöttes neurobiológiai működésből.

Valahogy úgy érzem, hogy egy általánosított személyiség csak a vizsgálódás tárgya, és nem egy komplett biológiai rendszeré.

Az egy jó kérdés, hogy leszűrhetünk-e az agyról magasszintű viselkedésérúl úgy tudományos következtetéseket, hogy csak makro szinten vizsgálódunk...a mögöttes, mikroszkópikus rendszerszintű folyamatokat nem megértve/figyelmen kívül hagyva.

#13 Egy klasszikus könyből idéznék, Atkinson Pszichológiájából. Lehet, hogy már meghaladott. Nem egy mai darab, úgy 30 éves. Nekem ma is meggyőzőnek tűnik, bár sem pszichológus, sem orvos nem vagyok.

"A pszichológia nem csupán valami olyasmi-e, aminek csak addig van értelme, amíg a biológusok mindent ki nem találnak? A válasz határozott nem. Az első és

mindenekelőtti érv, hogy sok olyan elv van, amely csak pszichológiai szinten állhatja meg a helyét.

Szemléltetésképp nézzünk egy elvet az emberi emlékezés témájából, nevezetesen azt, hogy az emlékezet egy üzenetnek a jelentését őrzi meg, nem a tényleges jeleket, amelyekkel a jelentést közvetítették. Így két perccel egy néhány soros szöveg bemutatása után az emberek nem

emlékeznek arra, hogy pontosan milyen szavakat láttak, bár emlékeznek az üzenet jelentésére. Ez az elv igaznak tűnik, függetlenül attól, hogy a szöveget olvassák vagy hallják. De mivel bizonyos biológiai (agyi) folyamatok különböznek az olvasás és a hallás esetén, minden olyan próbálkozás, hogy ezt a pszichológiai elvet biológiai szintre redukáljuk, két különálló elvben végződne – egy az olvasást, egy a hallgatást magyarázná. Az egyetlen átfogó elv ennélfogva elveszne. "

#14, Ez már elvben meghaladott. Bár még az első lépéseket tesszük a memóriarendszer feltárásában, amióta vannak sejt szintű elvezetést/képalkotást megvalósító implantátumok, ez a kettő vizsgálható. Lassan kezdjük megérteni az alapvető kódoló neurális populációk kialakulását.

Emberben pedig bizonyos műtéteknél beültetnek olyan sokcsatornás multielektródot, amivel hasonló jelenség mérhető, ha beleegyeznek a kísérletbe. Pl látott dolog visszaidézése, vagy csak rágondolás.

Idő kérdése, hogy ez odáig jusson, hogy teljes memóriarendszerek kódolása megfejthető lehessen. (Remélem megérem még a sejtszintű fMRI tracert emberben)

Itt a kérdés csupán az, hogy hová fejlődik a pszichológia, ha kapna egy sejtszintű felbontású fMRI-t, amivel végigkövethető a teljes agyban egy érzelem létrejötte, kódolása...

Illetve ha az állatokban jelenleg használt optogenetikai implantátumok (fénnyel ki-be kapcsolható agyterületek) esetleg engedélyeztetésre kerülnek egészsséges embereknél. Egy vezérelhető implant, ami megszünteti a szorongást, vagy tökéletes boldogságot okoz. Vagy az érzelmek teljes kikapcsolása, amikor nincs rájuk szükség. Bonyolultabb esetben bizonyos emléknyomok kitörlése kemogenetikával (Egérmodellben már működik, egy félelmi memórianyom gátolható az agyban, ugyanis a memórianyomot kódoló neuronok at már lehet érzékelni, és gátolni a hatásukat.)

A jövő szerintem a pszichológia beleolvadása a neuro-pszichiátriába. A következő 100 évben...

Azért tartják áltudománynak, mert hiába sokrétű terület, mindenki a személyiségpszichológiát azonosítja a pszichológiával, ami talán leginkább a társadalomtudományokra hasonlít módszertanában. A társadalomtudomány pedig sok természettudósnak nem tudomány. (Érdemes észben tartani, hogy a természettudomány sem egyenlő a fizikával és kémiával. Az evolúcióelmélet pl. az egyik legmeghatározóbb elmélet még ma is és az a nem absztrakt, eredeti formájában is úttörő. Aztán ott mégis kevesen vonják kétségbe, hogy természettudományról beszélünk-e az esetében (most felejtsük el a kreacionistákat)).

A pszichológia viszont nem csak személyiségpszichológiából áll, és a vizsgálatai nem kizárólag kérdőíves módszerre épülnek, csak ez van a kirakatban. Sokat ront a szakma renoméján pár önjelölt Magyarországon világhírű "sztárpszichológus" is.

A látványos felszín mögött a háttérben viszont ott vannak azok a valódi, replikálható és megbízható eredmények a pszichológiában, ami miatt kétségbevonhatatlan, hogy tudományról beszélünk.

Ha a matematikai apparátus miatt lesz valakinek tudomány a tudomány, akkor olvashat Bayesiánus modelleket az észlelésről/döntéshozatalról. Van neuróbiológiával határos területe, erről írtak fentebb (az általános színvonala nem a pszichológia, mint tudomány hibája, hanem a művelői igényszintjének következménye, ami érvényes a biológusokra is adott esetben).

Megbízható viselkedéses/kognitív eredményekből pedig aztán tényleg rengeteg van. Ezeknek fel lehet majd egyszer tárni a neurális hátterét, de az a fajta redukcionizmus már a hardcore természettudományokban sem működik, hogy mindent a legalacsonyabb szinten írunk le. Egy vegyész nem fog kvantummechanikai modellekkel időt pazarolni, ha neki elég a magasabb leírási szint. Az ember viselkedését, tanulását, képességeit sem lesz elegendő leírni neurobiológiai módszerekkel, mert ha pl. az a kérdés, hogy egy adott társas/döntési/tanulási helyzetben hogyan fog _viselkedni_ egy személy, akkor arra nem az lesz a válasz, hogy milyen neuronális/hormonális működés lép majd nála életbe, hanem, hogy ez miként jelenik meg majd az illetőnél a nyílt viselkedésében.

Röviden a pszichológia tudomány.

Mert tud leszoktatni a dohányzásról.

rájöttek például arra, hogy hogyan lehet könnyebben eladni valamit az embereknek, mi alapján lehet irányítani másokat, rászoktatni a dohányzásra tudott, de leszoktatni róla, tud?

A pszichológia önmagában nem áltudomány... sajnos azonban a pszichológusok nagyrésze sarlatán. Több kárt okoznak mint segétenek.

Be kéne tiltani sokak működését.

A Pszichológia egyik álláspontja szerint maga a tudomány kérdőjelezhető meg.

A tudomány nem más mint egy mítosz.

Azt mondja hogy még mindig a mítosz ural bennünket, gondolkodásmódunkat de egy új mítosz aminek nem vagyunk tudatában.

Szóval azt mondják a modern ember elveszítette a mítoszát és a mítosz iránti érzékenységét de mégis változtatott rajta "rájöttünk hogy a technológia a mi mítoszunk"

Mert mi is a mítosz? mindig az amiben benne élünk,hiszünk de nem tudjuk hogy az maga a mítosz.

Valahol rokonságot érzek a pszichológia és a meteorológia közt.

Rövid távon, egyszerű kérdésekben még jó megoldásokat tud adni, de hosszú távra, bonyolult kérdésekre a válasz a randomitás (illetve kezelhetetlenül, átláthatatlanul, modellezhetetlenül sok paraméter) káoszába vész.