Elektrolízisben mi a “határérték”? (Lent kifejtem mire gondolok)

Azok a fémek, amik -0,83 voltnál negatívabb standardpotenciálúak, nem válnak le a katódon, helyette vízbontás történik. Az oka ennek az, hogy a katódon lejátszódó folyamat félcella-egyenlete vízbontás esetén: 2 H2O + 2 e(-) ---> 2 OH(-) + H2. Ennek a folyamatnak a standard elektródpotenciálja -0,83V. Tudjuk, hogy az szeret elemi (redukált) állapotban lenni, aki pozitívabb std.potenciálú, a negatívabb inkább oxidált formában (ionként) szeretne lenni. Ezért az a fém, ami ennél negatívabb, inkább ionos formában van jelen a vízben, ami ettől pozitívabb, az viszont a redukáltabb elemi állapotot fogja szeretni. Ezt úgy is megfogalmazhatnám, hogy az a fém ami -0,83nál negatívabb, az úgyis elreagálna vízzel, még ha le is válna az elektródról, akkor is rögtön reakcióba lép vízzel, mert ez a -0,83-as érték az, ami alatt a fémek hidroxidképződés mellett oldódnak vízben. Szóval hiába válna le mondjuk pl nátrium egy vizes oldatból a katódra, rögtön el is reagálna NaOH és H2 képződése közben, ezért aztán eleve le sem válik hanem egyből a H2 gáz fejlődik a katódon. Remélem erre voltál kíváncsi, ha valami kérdésed lenne, szólj nyugodtan.