A gyengébbek kirekesztése biológiai igény? És ha tegyük fel a kirekesztett nem lenne akkor a rangorban következő gyengével tennék ugyanazt?

"Péládul ha valaki érzékeny, érzelgős. Vagy esetleg csendes."

Ezek jellemvonások, általánosságban se nem jók, se nem rosszak.

"Lehet, hogy legbelül gyönyörű emberek, de az állatok akkor is gyengének fogják találni, mert nincsenek benne konfliktusokban, nem osztanak ki másokat, nem törtetnek anyagi célok iránt (mert számukra más dolgok fontosak)."

Ez értékrenden múlik. Kérdés, mennyire szeretnél olyan körök tagja lenni (és mennyire bánt a kirekesztés a részükről), ahol létünk értelme a törtetés és az anyagi siker.

"A kommunizmusban szegényebbek voltak az emberek, de boldogabbak és lelkileg egészségesebbek."

Melyik kommunizmusra gondolsz? Az agyonhajszolt, káderektől és besúgóktól terhelt ötvenes évekre? Vagy a már félig szabadpiaci nyolcvanas évekre, ahol az alap életszínvonalad biztosítva volt (közben az állam persze durván eladósodott), de protekció nélkül a legalját kaptad?

"Egyetemen is van szívatás, és munkahelyen is van. Ezt hittem ez közismert tény."

Írjál már konkrét példákat. Az egyetemi oktatók többnyire nem szadizmusból szívattak, hanem mert azt akarták, hogy a diplomám értéket képviseljen (és ugyanakkora szívatást kapott a nagyszájú is, mint a csendes). A gólyatábort legtöbben poénnak fogtuk fel, emberi méltóságot sértő szívatás nálunk nem volt. Más példa nem jut eszembe.

Munkahelyen milyen szívatás van? Egy hajcsár a főnök? Csesztetnek a kollégáid, mert csendes és érzelmes vagy? Vagy mire gondolsz, írjál már néhány konkrét példát. Milyen szakmában dolgozol, miért nincs váltási lehetőség?