Igazak-e alábbiak a tér+idő, ill. a tömeg+energia viszonyára?

A hosszúság nem ugyanaz mint az idő. Valami gyök -1-es szorzat áll fent köztük, ha jól emlékszem

Egy vektor hossza a tömeg és annak abszolut értéke az idő vagy ilyesmi. Nem sok különbség van köztük, de nem azonosak

Nem jelenti azt, hogy a test tömege információt adna a test Naprendszer súlypontjához képesti helyzeti energiájáról.

A másikra azt hiszem igen a válasz, ha a tömeget és az energiát ugyanabban méred, akkor a távolság és az idő ugyanolyan dimenziójú lesz. Ez a levezetés az osztás meg a gyökvonás miatt nem tudom, hogy pontos-e, mindenesetre a C=1, G=1 rendszerben a hosszúság, idő, tömeg, energia, elektromos töltés mind ugyanolyan dimenziójúak: [link]

"Einstein levezette, hogy E=m*c^2."

Ez a képlethibás ez az energia- tömeg ekvivalencia valójában:

∆E = ∆m c2

A helyes képlet ami specrelből kijön: E=Sqrt((m c^2)^2+(cp)^2), azaz az E=mc^2 csak akkor igaz, ha egy testnek nincs impulzusa, azaz egyhelyben áll. Ez kb meg is válaszolja az egyik részt, hiszen a test tömege abszolút, viszont az energia viszonyítási rendszer függő, ami a p-ben van benne. Különben a tömeg mértékegysége kg, a c^2-é m^2/s^2, azaz az energia mértékegysége kg m^2/s^2, ami igaz is.

Az energia és a tömeg nem ugyanaz, hanem ha egy helyben áll valami akkor az E=mc^2 a kapcsolat köztük, és a c^2 hordozza a dimenzió átváltást

Az egyenlet az energia és tömeg ekcivalenciáját jelenti. Vagyis azt, hogy egy test tömege is hordoz energiát, illetve azt is, hogy egy fizikai rendszer tömegéhez annak belső energiatartalma is hozzájárul. Ez utóbbira kitűnő példa a proton és neutron tömege, amely tömegének csak csekély része jön az őket alkotó kvarkok tömegéből, a nagy része a kvarkok közti kölcsönhatási energiából, valamint a mozgási energiájukból ered.

Einstein végső, legkifinomultabb levezetése egyébként egy kis sebességgel mozgó, a rá két ellentétes oldalról eső fénysugarakat teljesen elnyelő test vizsgálatán alapul. A fénysugarak által a testtel közölt impulzus nem növeli meg a test sebességét, azonban az impulzusát és energiáját kis mértékben igen, amely csak úgy magyarázható, hogy a test tömege nőtt meg.

Az egyenlet jelentése az, hogy teljesen új megvilágításba helyezi a tömeg fogalmát. A newtoni fizika korában azt gondolták a tömegről, hogy az minden testnek egy olyan adottsága, amire külön megmaradási törvény vonatkozik. Einstein eme egyenlete értelmében ez nincs így, a tömeg az energia egy megjelenési formája, ha úgy tetszik.

Az elemi részecskék fizikájában teljesen általános, hogy a fénysebességet dimenzió nélküli 1-nek veszik (valamint a h vonással jelölt redukált Plnack-állandót is), s ezáltal mindent az energia valamilyen hatványában mérnek.

@3

Tévedsz. Az E=mc^2 delták nélkül is érvényes a relativitáselméletben. Ezt leginkább az támasztja alá, hogy az általános relativitáselméletben az energiának nem csupán a megváltozása, hanem az abszolút értéke számít, hiszen a tömeg, illetve energia (pontosabban az energia-impulzus tenzor) az, ami a téridő görbületének forrását jelenti.