Milyen érzés gázmaszkot viselni?

Az orosz gázmaszkok közül a GP-5-ös hírhedt lett, szűrőjéről több laboratóriumi eredmény is bizonyítja, hogy mindvégig azbeszttal készült, annak ellenére, hogy 85 után elvileg nem tettek bele, mégis az azután legyártottaknál, a maiaknál is van az. Pedig sok más, és modernebb gázmaszkjuk volt az oroszoknak, már akkoriban is, csak a GP-5-öst könnyen gyártható, igénytelen modellként szétspammelték, és még a civilek / polgári védelem is kapott belőle.

[link]

Alul (kívűl) van az azbesztszálakkal szőtt szűrőpapír, utána pedig az aktív szén réteg, majd azt követi egy újabb szűrőpapír, ami kiszűrni hivatott az azbesztet és benttartani a szenet, így elméletileg nem lélegezték be közvetlenül az azbesztet, illetve egy ideggáztámadás esetén még mindig sokkal jobb 30 - 40 év múlva mezoteliómában meghalni, mint abban a pillanatban az idegméreg miatt. Ez volt a fő megfontolás mögötte. És persze sokáig nem is tudták, hogy káros. Olcsó volt, és nagy mennyiségben termelték, az egyik fő felhasználási helynek számítottak a szűrők.

De nem csak a GP-5-ös létezett, az amerikai M17-es gázmaszk is kortársa volt. Azt lemásolták M10-esként az oroszok. Az már normális, hagyományos aktív szenes filterrel készült, ott meg csak a gázmaszk arctestje készült köznapi gumiból, amit kikezdett még a mustárgáz is, külön csuklyázni kellett, ez még most is probléma.

Ebben a már klasszikusnak számító zenei produkcióban rendkívül élvezetesnek tűnik a gázmaszk viselete:

[link]

:)

Jeffrey Spender - kiegészíteném a hozzászólásodat:

A mustárgáz valójában nem igényelt tartózkodási időt, mert a veszélyes expozíciót aeroszol képében kapták meg a katonák egy pillanat alatt, a vegyi-gránát felrobbanásakor. Ugyanis a "mustárgáz" egy viszkózus folyadék, melyet a robbanás porlasztott szét.

Zárt helyiségben persze az yperit gőznyomása elég magas, hogy a tüdőn keresztül is veszélyesen exponálja a helyben tartózkodókat, de a robbanáskor képződő aeroszol a legveszélyesebb a csatamezőn.

A teljes 1980-as éveken keresztül zajlott Irak - Iráni háborúban mindkét fél gyakran nyúlt változatos vegyi fegyverekhez, az első világháborús mustárgáztól a második világháborús, de normális körülmények között gyártottan mindmáig veszélyes és elsőosztályú tabun és szarin ideggázokig.

Használatuk nem feltétlenül bizonyult hatásosnak, a mustárgáz tisztasága ellenére elavult első világháborús gáz volt, a tabunt és szarint gyenge minőségben tudták legyártani, így az áldozatok többségét a hagyományos tüzérség és a lövészárkok elleni tömeges rohamok szedték, vegyi fegyverek „csak” 10 %-át.

De attól még mérhetetlen szenvedést okoztak.

The exact number of injured persons during the eight years of Iraq-Iran conflict is not available, but according to JAO report, 398,587 individuals sustained injuries that required prolonged medical and health care following primary treatment. Of them, 52,195 (13%) were injured due to the exposure to chemical warfare agents such as mustard gas or nerve agents. Due to delayed manifestation of symptoms in chemical agent exposure, the number of Iranian chemical warfare victims will increase in the future.

Iranian casualties during the eight years of Iraq-Iran conflict

Moosa Zargar Hassan Araghizadeh Mohammad Reza Soroush Ali Khaji