A napfényt, napenergiát, a napelemen kívül nem lehet másképpen felhasználni? Pl egy 3 méteres nagyítóval összegyűjteni, valahogyan, nem tudom.

Afrikában láttam valami "tükrös főzőt", ami az edényre gyüjtötte a napfényt.

Naperőmű: tükörrendszerrel valami sókristályt olvasztanak meg nagyon magas hőfokon, majd vizet forralnak vele, s gőzzel turbinát, generátort hajtanak éjszaka is.

Én egyszer láttam egy összecsukható homorú tükrös cigigyújtót.

Kinyitottad, a közepére beszúrtad a cigit, a Nap felé fordítottad, s nem volt szükség öngyújtóra.

Lehet, de nem érdemes.

A technológia lényege - ahogy #2 is írja -, hogy hatalmas tükrökkel a napfényt összegyűjtik és irányítják ez központi helyen, magasban elhelyezett tartályra, amiben só van. A napfény ezt megolvasztja, a só hőleadása pedig lassú.

Tehát a napenergiát összegyűjtöd, és az olvasztott sóban akkumulálódó hő formájában tárolod.

Amikor szükség van energiára, akkor ezzel melegítik fel a vizet, ami gőzzé alakulva meghajt egy turbinát, és lőn világosság.

Nagyon szép koncepció, de nem gazdaságos.

Mivel ez többlépcsős, komplex folyamat, sok energia elvész a semmire, vagyis alacsony a hatásfoka.

Másfelől pedig ezek a tükrök, panelek akkor működnek, ha a megfelelő helyre irányítják a napfényt. Mivel ez a fránya nap állandóan odébbmászik, a paneleknek is mozgathatóaknak kell lenniük. Ez ugye plusz energiaigény, illetve plusz hibalehetőség. Az egészet folyamatosan karban kell tartani, ehhez külön személyzet kell, ami eléggé megnöveli a fenntartási költséget.

A napelempark sokkal gazdaságosabb befektetés.

A napelemben levő félvezetőben a (látható) fényt alkotó fotonok elektromos feszültséget hoznak létre. Ezt a jelenséget nevezik fényelektromos jelenségnek:

[link]

Ezzel szemben a napkollektorok a napsugárzás infravörös tartományát a hősugárzást használják fel. Ennek egyik legegyszerűbb konzumer módja a síkkollektor,

[link]

ahol egy feketére festett lemezhez rögzített csőben (fagyállós) vizet keringetünk, amit a Nap infravörös hősugárzása melegít fel.

Ennek egy modernebb változata a vákuumcsöves kollektor, ahol a hőátadó folyadékot szállító cső egy vákuummal szigetelt hengerbe van rakva (kvázi mint egy termosz),

[link]

így az általa elnyelt hőenergia hőáramlással és hővezetéssel nem tud "elszökni" (mert a vákuumban nincs közeg, ami ezt lehetővé tenné), így hatékonyabb.

Ezt úgy lehet még tovább fokozni, ha a napsugárzást nagyobb felületről koncentráljuk egy "pontba". Így jönnek létre a "koncentrátoros" napkollektorok.

Ebből van vályús kialakítású:

[link]

parabolikus:

[link]

[link] - itt Stirling-motrot hajtanak vele

vagy sok ezernyi síktükröt használó is:

[link]

[link]

de lehet sík, Fresnel-lencsét is használni:

[link]

ami rakható napelem elé is:

[link]

Nos nemrég belenéztem hogy is megy a fotoszintézis, és meglepő dolgokat láttam, mert még sok sok évvel ezelőttről az maradt a fejembe, hogy ugye széndioxid be meg napfény és ki meg oxigén jön.. de ez nem egészen így van.

Ahogy értelmeztem, gyakorlatilag a fény segítségével többek között a víz hidrogénre és oxigénre bomlik a levelekben..és részben ennek az oxigénnek egy része jut ki a levegőbe, miközben két fontos molekula is átalakul ami később kell a növények..

Megnéztem hogy van-e mesterséges módja ennek, és már oxigén és hidrogén előállításra kísérleteznek a természetesnél hatékonyabb fotoszintézissel. Előbbi az űrben lehet érdekesebb, utóbbi pedig alternatív energiatároló/üzemanyagként.

#5, 6

Leginkább a nagymennyiségű energia tárolásával van a baj.

Erre találták ki a megolvasztott sókristályt -ha jól rémlik Spanyolországban, vagy Marokkóban spanyol kivitelezéssel.

A vákumcsöves napkolektorok egyik modernebb technolóviája: "színtiszta" réz rúd van a cső közepén, ez melegszik fel, s valamiképpen szabályzottan adja át a vivőanyagnak a hőt.

Ilyennel találkoztam egy bemutatón, s meglepett, hogy már reggel 9 óra körül 60 fokos vizet adott, s a leírás szerint szabályozni lehetett a vízhőmérsékletet. Eltöprengtem, hogy erős napsütésben hová lesz a rengeteg hő...