Ha pontosan le tudnának másolni, klónozni, akkor a tudatom is tovább létezhetne és így örök életem lehetne?

Attól függ mit értesz tudat alatt. Ha PONTOSAN tudnának klónozni, akkor semmi nem változna.

Bár érdekes az elképzelés, viszont szerintem a klónod már nem te lennél, hanem egy teljesen más ember, aki ugyanúgy néz ki, és ugyanazt tudja, mint te.

Tovább élne valaki, aki minden külső szemlélői szempontból te vagy.

Mondom külső.

Még ő is azt hinné, hogy te vagy.

Attól még te szépen szabványosan halott leszel.

álljunk már meg ... a klónozás azt jelenti, hogy itt és most belőled kettő lesz ... ha neked rákod van, akkor a klónodnak is az lesz ... egyszerre haltok meg ... de ha nem vagy beteg, akkor is csak addig élne míg te (zárjuk ki az extrém külső behatásokat)

mindez csak akkor kerülhető el, ha téged le tudnak másolni kompletten, és eltárolni valahol addig, míg életre nem kell kelteni (mondjuk míg az eredetid elpatkol) ... ha életre keltik, akkor tudatilag az megint te leszel, csak qrvára nehezen fogod majd fel, hogy hová lett az életedből az utolsó X év, amíg a klónozó gép memóriájában aszalódtál

és ha minden hibát kiküszöbölünk, akkor igen, lehetne örök életed, és az bizony te leszel 2825-ben is, aki megszületett mondjuk 1986-ban ... csak rohadtul sz@r helyzetbe kerül a tudatod, ha időnként fel kell dolgoznia hiányzó évtizedeket, majd évszázadokat

Én még így sem mondanám, hogy ugyanaz az ember élne ott tovább.

Ez csupán a személyes véleményem (talán ha már létezne bármi ilyen eljárás, sem lehetne bizonyítani az igazamat), de szerintem nem úgy lenne, hogy itt édesdeden elalszok és ott majd felébredek.

Itt édesdeden meghalok, ott meg majd felkel valaki velem teljesen azonos valaki. Én meg marhára nem ébredek fel. Semmikor.

És ez szerintem a sci-fikben tervezgetett teleportra is igaz.

Mielőtt bármilyen kérdést felteszel a tudattal, lélekkel, énnel, szabad akarattal kapcsolatban, az a legfontosabb, hogy pontosan definiáld, mit értesz alatta. Enélkül minden állítás vagy vita teljesen értelmetlen.

És ilyenkor messze nem elég az, hogy "de hát mindenki tudja, mi az". Mindenki "érzi", de definiálni senki nem tudja, ezért jut zsákutcába minden ilyen gondolatmenet.

Üdv!

Klónozáskor egy olyan MÁSIK egyedet hozunk létre, akinek a genetikai állománya semmiben nem különbözik az eredeti egyedéről. Misztikum? Futurisztikus? Fantázia? Egyáltalán nem. Ugyanez történik, amikor egypetéjű ikrek születnek, vagy amikor a szamóca növeszt egy indát, amiről legyökerezik majd leválik egy másik egyed.

Teljesen nyilvánvaló, hogy a klón nem pontos másolat, csak fizikailag nagyon hasonló, genetikailag azonos másik egyed. A genetika nem határoz meg mindent. Az egyedet érő külső hatások szintén sok mindent befolyásolnak. Attól a pillanattól kezdve, hogy az én klónom az én genetikai állományommal tőlem függetlenül létezik, onnantól már az nem én vagyok. Az engem érő hatások következményeit nem örökli, mert nem szenvedi el azokat. Az emlékeim átvitele jelenleg nem lehetséges, de ha meg is tenném, csak jobban hasonlítana rám. Nem én lennék. Illetve nézőpont kérdése.

Definiálni kell az egyed fogalmát (ki lehet-e terjeszteni fizikailag elkülönülő objektumokra?). Még inkább azt kell meghatározni, hogy mi az önazonosság. Van is egy ókori görög paradoxon erről (Theseus hajója, Theseus paradoxon): ha egy hajó minden alkatrészét fokozatosan kicseréled, akkor az eredmény még mindig ugyanaz a hajó? Az emberi testben is időnként kicserélődik az összes atom, így abban sem lehetünk teljesen biztosak, hogy mostani önmagam azonos vagyok a néhány évtizeddel későbbi önmagammal.

Valóban, mint fentebb is írták, a paradoxon feloldása a fogalmak tisztázásával lehetséges.