Mi magunk (mármint az emberiség) nem tudnánk pótolni az ozonoszférában megsemmisült (örökre freonok miatt stb. ) ózont?

Kb. 50-60 millió tonnát csesztünk szét. Hálistennek egy jó ideje ez már nagyjából véget ért.

De 50 millió tonna ózon legyártása és 20-30 kilométer magasba juttatása nehezen megvalósítható, és végül még talán több kárt is okozna, mint jót. Az ózonréteg szerencsére magától meg fog javulni, hiszen ha lassan is, de természetes úton keletkezik, és nem kell hozzá más, mint oxigén és napsütés.

Pillanatnyilag nem olyan kritikus a helyzet, hiszen igazán nagy gond csak az Antarktisz felett van, úgyhogy a legjobb, ha igyekszünk tovább nem roncsolni az ózonréteget, és megvárni, míg begyógyul.

Már folynak a vizsgálatok, hogyan lehet korlátozni a tehénböfögést, mert tele van ózongyilkos és üvegház-gázokkal.

Szóval, bár ez egy extrém példa, de látható, hogy rengeteg kutatás folyik a probléma bizonyos összetevőinek a kiiktatásán, mégis, a fő széndioxid- és metánforrások ügyében tevőlegesen nagyon kevés történik.

Sajnos a mai profitorientált, gazdasági érdekek által irányított világban (és ez alatt a komplett világgazdaságot értem, a rengeteg, egyenként megszüntethetetlen kereszbefüggésével) konkrét lépéseket tenni, főleg nagy hatásfokú, radikális lépéseket, borzalmasan nehéz.

Gondold el, mi lenne, ha egyik napról a másikra világszerte betiltanák a gáz, szén, olaj, stb. fosszilis üzemű erőműveket, a belsőégésű személyautó használatot és a közúti szállítást, mint két jelentős CO2-forrást. Világgazdasági válság, munkanélküliség, éhínségek, lázadások, polgárháborúk követnék. A nemzetközi következményeket nem is nézve, ha országok tojnának csatlakozni.

Sajnos csak két módon lehet elkerülni a nagy bajt.

Az egyik az, hogy amikor már elviselhetetlenre fokozódik a vészhelyzet, az emberek a kézzel fogható veszély árnyékában könnyebben fognak engedni. De lehet, hogy addigra már késő lesz, a folyamat visszafordíthatatlanná válik. Ez nem módszer, inkább kényszer.

A másik, hogy még jobban fókuszáljuk az energiát az alternatív energiatermelési módszerekre, hogy azok gazdaságos, ettől azonnal használható és gazdaságba integrálható elemekké válnak, a piac boldogan és sietve fogja ezeket magáévá tenni, nem környezetvédelmi lelkiismeretből, hanem simán a profit érdekében.

A keletkező üvegházgázok megsemmisítése, megkötése, mint módszer egy sziszifuszi harc, ami sosem fog eredményt hozni, nincs az a módszer, ami akár csak megközelíthetné a kibocsátás mértékét.

Csak a kibocsátás megszüntetése segíthet. Attól függően, hogy ez sikerül-e és mikor, szóval mennyire lesz addigra rossz a helyzet, attól függ, hogy elő kell-e majd venni a gázok légkörből kiszedésének módszereit.