Jól értem? Ha felnézek az égboltra, és látok egy adott csillagot, az lehet már nem is "létezik"?

Egy-két kivételtől eltekintve biztosan létezik. Szabad szemmel csak a nagyon közeli (kb 500-1000 fényéves sugarú gömbben) lévő csillagokat látod, az pedig nagyon kevés idő, a legtöbb csillag nem hal meg ennyi idő alatt (Betelgeuse megtehetné már...).

Ez alól kivétel a galaxisok, pl az androméda galaxisra nézve láthatsz olyan csillagot, ami már megadta magát (2 millió év alatt) - csak ott azért külön-külön nem látod a csillagokat.

Amit csillagként külön látsz, azok a tejútrendszer csillagai, kvázi a közvetlen szomszédaink.

"(Betelgeuse megtehetné már...). "

Igen, igen, támogatom!!! Le a Bételgőzzel!! :D

Egyébként fehér törpe a nóvákból lesz (kb. 0,3-3 naptömegnyi csillagok). A szupernóvák (3+ naptömeg) végeredménye neutroncsillag, vagy fekete lyuk, épp ez különbözeti meg a nóvákat a szupernóváktól.

A 3-as válasz okfejtésével nem annyira értek egyet mivel azonosnak veszi a csillagok távolságát a korukkal. Persze ha tud valaki a saját galaxisunk és az Androméda galaxisának csillagainak életkoráról akkor jöhet. Ha e két galaxis csillagainak és keletkezésük korát közel azonosnak veszünk akkor egy kihunyás megpillantásának esélye ugyanakkora a két galaxis esetében. Ebben nem a távolság a mérvadó hanem a csillagok életkorából adódó kihunyásuk esélye. A csillagok jelenleg számítható kora pár millió évtől a több mint 10 milliárd évig tehető. Szóval ha egy közeli csillagnak előbb jár le azt előbb láthatjuk adott esetben. A távoli galaxisok szerintem nagyon kis mértékben növelik ennek esélyét. Felmerül a kérdés hogy mire alapozzuk hogy a 2 millió fényév távolság több esélyt ad a 2 millió éves csillag élettartamnak?

"Ez alól kivétel a galaxisok, pl az androméda galaxisra nézve láthatsz olyan csillagot, ami már megadta magát (2 millió év alatt) - csak ott azért külön-külön nem látod a csillagokat."

Szerintem akkor a mi galaxisunkban is láthatunk ugyanannyi kihunyt csillagot. A különbség szerintem az hogy a mi galaxisunkban egy jelenlegibb kihunyást pillanthatunk meg, míg az Androméda galaxisban egy 2 millió éveset (a távolsága miatt).

Nem a csillagok korát mondtam, hanem azt, hogy a látott és valódi állapot között adott idő alatt lehet-e különbség.

De egy-egy csillag halála HOSSZÚ idő. Jelenleg az egyetlen, szabad szemmel látható csillag, a Betelgeuse, az egyetlen, aki lehet, hogy már megadta magát, csak még nem ért ide a fénye - de ő már a haldoklásának a végstádiumában van. És még így is lehet, hogy még pár százezer évig így marad. De a többi csillag, mind olyan állapotban van, hogy 1000 évnél kevesebb nem elég ahhoz, hogy összeroskadjon, vagy novaként végezze, vagy vörös óriás legyen - tehát történjen vele valami drámai.

Az androméda két millió fényévre van - két millió év alatt azért egy csillag meg tud halni (még ha igazából azért nem is hal meg, de történik vele gyökeres változás) - tehát amit most az andromédában látunk, azok lehet, hogy már egyáltalán nem úgy néznek ki, csak nem ért ide a fényük. A szabad szemű csillagok szimplán túl közel vannak.

Értem a csak ez valójában nem biztos hogy jelent akkorával nagyobb valószínűséget mint a Tejútrendszer esetében nézve. Adott két galaxis. A Tejútrendszer átmérője 98 000 fényév, az Androméda galaxisé 110 000 fényév, tehát nagyjából azonos méretű galaxisok, a rálátás is nagyságrendileg azonos. Kivétel mindkét esetben a középpont mögötti csillagok amiket egyik esetben sem látunk.

A csillagok kihunyásának hosszú ideje miatt a 2 millió fényév távolság és így 2 millió év távlat nem számottevő. Számít valamennyit csak nem olyan sokat. Mivel a csillagok élettartama alsó határon pár millió év de felmegy több milliárdig, így az átlag történés többnyire nem 2 millió éves távlat hanem milliárdos nagyságrend. A 2 mill év nem nagy tétel, kicsit emel a valószínűségen, de nem sokat.

Másik. A két galaxis átmérője nagyjából 100 000 fényév. Külön adat nélkül feltételezhetjük a csillagok hasonló életkor eloszlását.

Alsó hangon mondjuk a csillagok mindkét esetben 5 millió évesen kihunynak. Ez a csillagoknak csak egy része. Ha a csillagok életkorát 5 milliótól 10 milliárdig elosztjuk (most egyenletesen) akkor 2000 szeres a különbség. Így a legkisebb életkorúak nyomatéka ebben 1/2000 arányú. Az nem sok. Számít csak nem olyan sokat.

Vegyük hozzá hogy vizsgálunk egy 10 éves periódust mostantól. Mindkét galaxisban. Tegyük fel a megfigyelt 10 évben mindkettőben kihunyt 1-1 db csillag. Hogy alakulnak az észlelés valószínűségei? A Tejútrendszerben átlagosan mondjuk 50 000 év múlva észlelhetnénk a kihunyást, míg az Androméda esetében 2 000 000 év múlva. Egyik sem jelent túl nagy gyakorlati különbséget számunkra. Ez bármikorra vetítjük ugyanilyen esély, akár előbbe akár későbbre.

Amire ki akarok lyukadni az az hogy nincs miből feltételezzük hogy a csillagok kihunyása pont 2 millió évnél kevesebb idő alatti, mert ennek alig van statisztikai többsége. Elhanyagolható.

A csillagéletkorok eloszlása miatt a 2 millió év nem oszt nem szoroz annyit.

Öszintén megmondom, kétszer elolvastam amit írtál, aztán azt, amit én írtam - és szerintem mi még mindig elbeszélünk egymás mellett :D

Amennyiben a tejút összes csillagát látnánk, igaz is lenne, amit írtál - de szabad szemmel csak a közeli csillagokat látjuk a tejútrendszerből, pár száz, ezer fényéven BELÜL. Amit az égen látsz, és csillag (és nem galaxis) azok fénye hatalmas eséllyel pár ezer évnél fiatalabbak. Mégpedig a kérdező kérdése az volt, hogy az égen látható csillagok esetében lehet az, hogy már nem is létezik (finomítva azzal, hogy létezik, csak összeroskadt, felfúvódott, stb stb stb). Erre válaszoltam, hogy a szabad szemmel látható, tejútrendszeren belüli csillagok ehhez túl közel vannak, hiszen a legtöbb csillagnál pár ezer év (vagy pár száz) semmi idő.