Van-e valami bizonyíték arra, hogy ez a világ valóban létezik?

Szvsz rossz oldalról közelíted meg. Azt kellene kérdezned: TUDOM-e bizonyítani, hogy létezik egy a világot fenntartó számítógép? Ha nem, akkor csak szükségtelen, bizonyítatlan részletekkel gazdagítottad a világról alkotott képedet.

"A fizika minden törvénye arra épül, hogy feltételezi, hogy amit megtapasztalunk, az létezik is, így lényegében mindent saját magával bizonyít."

Ez egy óriási ökörség, és szinte remélem, hogy másoltad, nem saját... :D

A fizikához nem szükséges bármilyen filozófiai kijelentés a valóság természetéről.

A természettudomány csak a valóság megismerhető részével foglalkozik.

Hogy ez egy álom, egy szimuláció, vagy -a valószínűbb válasz- még különösebb és hétköznapi logikától idegen új rétegek rejteznek mögötte; ez nem változtat a leányzó fekvésén, amíg a szimuláción BELÜLI szabályokon nem változnak.

A MEG NEM ISMERHETŐ valóság természetének csak akkor van jelentősége, ha valamilyen változást visz a MEGISMERHETŐ valóságra vonatkozó tudásunkba - amivel definíció szerint megszűnik NEM ISMERHETŐ valóságnak lenni és ISMERHETŐVÉ válik.

Hasonlóan, a tudományos materializmusnak nem feltétlen feltétele a végletekig vitt filozófiai materializmus.

Itt a köv.-re gondolok: az a kijelentés (felismerés), hogy a tudati folyamatoknak anyagi eredetei vannak, nem feltétlen hozza magával azt a véleményt, hogy csak anyag létezik.

Írtam még vagy 2 oldalt, de van egy tippem hogy nem is érdekel téged, csak szándékosan "trivializálsz", a vak hitet bevédendő...

Lehetetlen bármilyen gondolati tevékenységet kifejteni bizonyos alapfeltevések nélkül:

a "világ" valamilyen fokig létezik; van értelme a vele való foglalkozásnak.

A "tudat"om valamilyen fokig kompetens; van rá képessége, hogy megértsen dolgokat.

Aki ezeket elveti, az egyszerűen feladja a tudata használatát, defeatizmusba (önfeladásba) fordul.

Valóban igaz, hogy ezek tiszta filozófiailag nem "bizonyítható" axiómák. "Bizonyításukat" egyfajta evolúciós túlélős elv hozza magával: azok, akik feladják a gondolkodás lehetőségét is, a továbbiakban érdektelenek számunkra.

Na kb. ennyit a filozófiai alapozásról. Azt szeretném, hogy megértsd: a tudomány lába alól nem húzod ki a szőnyeget, mert azt baromira nem érdekli, hogy miyel misztikus dolgok irányítják az ismerteket, amíg bizonyítható hatásuk nincs (éppúgy működnének egy szimulált világban, annak a szabályainak a leírására);

de ha már akkor átmegyünk a filozófiai oldalra Nagyon remélem, hogy ez is érdekel, nem csak a hú-most-letudom-a-tudományt céllal írtál), akkor is ám meg tudom cáfolni az eltúlzott szolipszizmust.

@14: a materializmus egy filozófiai irányzat, nincs sok köze a fizikához. Bár sokan összekeverik a tudományt - így a fizikát - a materializmussal. El kell azonban, hogy keserítsek mindenkit - a természettudományok _nem_ materialisták.

A természettudományok - így a fizika is - a körülöttünk tapasztalható világ összefüggéseit vizsgálja és írja le. Figyelj, a körülöttünk _tapasztalható_ világét. Azt nem mondja ki, hogy _miért_ tapasztalható pont ilyen világ körülöttünk. Azért, mert a jóistenke teremtette ősrobbanásostól, mindenestől, vagy mert egy unatkozó szuperintelligens faj valami kockafejű tini kölyke nagyon unatkozott és írt egy ilyen szimulációt, vagy tök spontán jött létre. A vizsgálat szempontjából teljesen mindegy, mert ha szimuláció, akkor is ugyanazok a szabályok érvényesek (ekkor a szimuláció keretein belül), ha a jóistenke teremtette akkor is (ekkor az isten teremtette világ keretein belül) és ha spontán jött létre, akkor is (ekkor a spontán keletkezett világ keretein belül).

A fizika törvényei tehát _nem_ arra épülnek, hogy amit te gondolsz, még tévedésből sem. Kicsit el vagy tévedve a vizsgálódás tárgyát tekintve.

#14 Az első bekezdésben tökéletesen igazad van. (a másodikban nem...de az 1 teljesen korrekt.)

Én azt mondom, hogy ott tévedsz, hogy ezt bárki állítaná, pláne hogy "feltétele" lenne a tudományos módszertannak, hogy valaki a nem ismert valóságról ilyesfajta kijelentéseket tegyen.

Van egy másfajta materializmus, és a #15ös itt téved (azt a különbséget akarta amúgy mondani, mint én, csak pontatlan volt):

hogy ne lenne a tudomány materialista!

A materializmusnak ez az alapvető állítása:

a gondolati folyamatoknak anyagi eredetük van.

Csakhogy ez nem egy alaptalan hit, mint kérd. sugallja:

a valóságról szerzett információ (a biológia és az agykutatás) következménye.

Ha azt látom magam körül, hogy másokban az agy sérüléseivel stb. módosul a gondolkodás és a viselkedés, illetve hogy reflexek, érzelmek stb. kiválthatóak az agy fizikai manipulásával;

(vagy, ha kiváltképp balszerencsés vagy, akár a sajét tudatoton/testeden is tapasztalod ugyanezt)

továbbá a tudatom azt tapasztalja, hogy az a test, ami fölött ő irányítással bír, sztinén egy ugyanilyen, aggyal rendelkező valami;

akkor, úgy vélem, az a logikus következtetés a tudat részéről, ha úgy gondolja, hogy ő maga is hasonlóképpen az anyagi világtól függ és az hozza valamilyen értelemben létre.

Teljesen hibás az az állítás, hogy ez valami bizonyítatlan állítás lenne, ez egy BIZONYÍTHATÓ állítás.

a másik oldalon pedig:

A végletes szolipszizmus elvetése (annak, hogy semmi sem létezik, és a "vlággal" kapcsolatba lépni vagy fontolóra venni azt következésképp nincs semmi értelme) nem a tudománynak feltétele, hame BÁRMILYEN gondolkodásnak. Enélkül olyanok lennénk, mint a Monarcha Edwin Abbott Abbott "Laposföldjé"-ben, akivel lehetetlen kommunikálni vagy tespedtségéből kimozdítani, mert minden kommunikációs kísérletet vagy egyáltalán bármit, amit érzékel, csak saját elméje játékának tekint; a főhös kísérletei, hogy kapcsolatot létesítsen vele, csak saját végtelen fantáziájának dícséretére buzdítják.

Illetve azt is cáfolnám, hogy ne lehetne álom és valóság között különbséget tenni. Azt gondold végig, milyen kritériumok alapján nevezel valamit "valósnak"?

Például:

- permanens

- gondolattal nem irányítható

Kisgyerekként is valószínűleg így módon hoztad meg a definícióidat, amit ma is használsz: mondjuk nekimentél egy asztalnak, és döbbenten tapasztaltad, hogy nem ment odébb, pedig azt te akartad.

Az állítást, hogy álom és valóság között ne lehetne különbséget tenni, a leghatározattabban cáfolom.

Mg valamit hadd tegyek hozzá. Tételezzünk fel egy szimulált valóságot. Én azt állítom, hogy ha rendelkezik ezekkel a kritériumokkal (és a megfelelő fokú bonyolultsággal), akkor én bizonyos értelemben "valósnak" tekintem. Például nem húznék ki a dugaljból/nem zúznék össze egy számítógépes programot, amin "valódi" emberek futnak. Más kérdés, hogy hogyan befolyásolná az értékrendünket, ha ilyen könnyen "teremthetőek" lennének új tudatok vagy valóságok.

És igen, ha egy "szimuláció" rendelkezik a mi "valóságunk" attribútumaival, akkor kvázi nincs is különbség a kettő között.

Nincs bizonyíték.

Viszont felesleges is keresni: mivel az életed (normális esetben) ettől nem változik meg.

Egy jól kivitelezett szimulációt lehetetlen felfedni (Neonak sem sikerült volna külső segítség nélkül) - viszont szerencsétlen esetben beleőrülhetsz.

Tehát egy normális ember ezzel az élete során NEM foglalkozik - hacsak nem tapasztal teljesen egyértelmű jeleket. Ez viszont csak rossz szimuláció esetén fordulhat elő, akkor viszont már régen összeomlott volna a világunk.

Elsőnek döntsd el inkább azt hogy számodra mi a valóság. Mit jelent a valóság? Amint ezt átgondoltad százszor könnyebb lesz eldönteni a témát.

Számodra az a valóság amit megélsz, és minden amit érzel. Ha nem ezt a világot nevezzük valóságot akkor mit? Mi a valóságosabb ennél? Bármilyen bizonyíték nélkül azt állítani hogy a világunk nem valós, egy hatalmas baklövés. Bármit mondasz, sokkal de sokkal több esély van arra hogy a világunk nem szimuláció, mint arra hogy az. Ráadásul bizonyítékod sincs az egyikre, míg a másikra van, méghozzá maga a valóság definíciója.

A falevélnyomtatáson jót röhögtem, köszönöm azt a pár vidám pillanatot. :3