Az "ősrobbanás" elmélete megdől, ha feltételezzük, hogy a semmibe tágul minden?

Respect minden türelemtől túlcsorduló értelmes válasznak.

Nekem hangulatfüggő, hogy van-e lelkierőm küzdeni.

Meg persze a kérdező stílusa is belejátszik, hogy kidobom-e rá az erőt.

Ha valaki csak értetlen, nem bunkó és fennhéjazó, én is rászánom az időt.

De ha alapból úgy áll hozzá, hogy úgyis ő tudja jobban, akkor bizony én hajlamos vagyok belexarni. :)

Nem is a kérdező a legnagyobb probléma itt.

Úgy látom, hogy ő nagyjából megértette a helyzetet, és inkább békén marad.

De a lepontozók most is aktívak.

Nem akarok elveszni ebbe na sajnos dzsungelbujaságú ezo-misztikus teóriában, ami a kérdésben található, csak pár pontra referálnék.

"Azokon a pontokon, melyeken ma az univerzum és az azon belüli anyag tágulása folyik valaha nem volt semmi."

Az ősrobbanás elmélete nem ezt mondja.

Egyrészt nem állít olyat az ősrobbanás előttről, hogy ott nem volt semmi. Azt mondja, nem volt "előtt". Egyáltalán nem beszél ősrobbanás előtti "semmiről".

Mint ahogy tér nem lévén nincsenek azok a bizonyos "pontok" sem az ősrobbanás előtt.

Az idő és tér nemlétezése a mi hétköznapi "semmi" fogalmunkkal nem azonos. Ne keverjük bele.

"Az univerzum elméletben tágul. Ugyan a tágulásra talált bizonyítékokból nem feltétlen csupán a tágulás következik, de te úgysem tudsz másfaja kozmológiai modellt felépíteni, megérteni. Tévednék?"

Nem tudom, kit céloz ez a kérdés, ÉN tutira nem állítanék fel más kozmológiai modellt, mint azok a tudósok, akiknek ehhez a tudásuk és megfelelő számítási alapjuk is megvan.

"a tágulásra talált bizonyítékokból nem feltétlen csupán a tágulás következik"

Igen, vannak alternatív hipotézisek, csak azok sántítva passzolnak a mai kozmológiai modellbe, aminek azért nagy része erősen megalapozott.

- A teljes merevlemezes bekezdés:

Egyértelmű jele annak, hogy nem sikerült kiszakadni a hétköznapi megszokásokból.

"Nem a teljes semmibe, hanem egy megformázott előzőleg létező helyre tud tágulni a világ."

Erről beszélek. Visszautalnék a fenti megjegyzésemre a hétköznapi semmi és a tér nemlétének különbözőségére.

Amíg ezt nem sikerül megérteni, addig kár erőltetni.

"1 - Az univerzum tágulása megadott már előzőleg is valamilyen formában létező tartományokba folyik. Nem egy ősrobbanás, mint kiinduló pontban kezdődött minden -> Ősrobbanás megdőlve"

Hibás alapkövetkeztetésből hibás végkövetkeztetés, ami nem cáfolt meg semmit.

"2 - Nem létezik tágulás, ebben az esetben ősrobbanás sem volt."

bizonyítatlan premissza alapján levont következtetés.

"Nos, amennyiben az univerzum tágulása, nem egy ilyen megformázott térrészbe történne, nem szabna semmi határt a többi összesen 11 létező dimenziónak a tágulási folyamatban, azaz hamar kialakulnának magasabb dimenziós terek, melyek a földi biológiai életet megsemmisítenék abban a tartományban."

A húrelmélet is csupán egy hipotézis, de megvan a saját fizikai matematikája, amiből bármelyik fizikus, aki ezt ismeri, biztosan két ujjmozdulattal cáfolni tudja ezt az állításodat, aminek csak véleményed az alapja (ha fizikai bizonyításod van rá, rajta, fejtsd ki, jár ide fizikus is).

"Az, hogy az ősrobbanás, mint kiindulási pont távolságában is ugyanolyan topológiai pontokból áll az univerzum, az következik, hogy ugyanolyan kiindulási formázásban volt része mindnek."

Az a baj, hogy ennek a mondatnak nem igazán lehet fizikai értelmét kiszűrni.

A kiindulási formázás úgy látom, egy igen szeretett saját gondolat, de nem áll mögötte értelmezhető fizikai tartalom és megokolását sem látom.

"Ha létezne is ősrobbanás, az nem egyedülálló, hanem ciklikus egy állandó vagy stacionárius univerzum része."

Na EZ nem értelmetlen hipotézis. Csupán nincs egyelőre olyan alapja, ami miatt foglalkoznunk kéne vele. De ez a hipotézis nem a fenti levezetés tárgyi eredménye, mert az teljesen rossz.

"magam túl képzett és túl értelmes, mindamellett bölcs is vagyok, hogy tudjam nem lehetett ősrobbanás"

Na ezzel a mondattal lett a kérdés elásva, de nagyon. Ilyen gondolkodással tényleg csoda, hogy érkeztek tárgyilagos válaszok.

Azzal kezdeni egy kérdést, hogy úgyis mindenkinél jobban tudom, a legjobb módszer arra, hogy minden válaszolónak elvegye a kedvét, mert meggyőzhetetlen, beképzelt és önfejű emberre utal (nem állítom, hogy az is, de erre utal).

Tartózkodni kéne az ilyen megnyilvánulásoktól, mert ha ezt valaki komolyan is gondolja, az nem vár itt értékes választ, csak bólogatókat a saját igazára.

A GYK meg nem erre a célra született.

Nem szóltam hozzá eddig, de szeretném megkérdezni a végtelenül és maradéktalanul okos akadémikusokat, hogy a tüdőnk tágulása (amivel, elárulom: lélegzünk, nos, az) vajon a végtelenségbe tart, mert az is lineáris, mint az Ősrobbanásotok? (Az Ősrobbanás nem az enyém, csak ezért mondom.)

És vajon végtelen kis pontból indul ki a légzés, és nem pedig ciklikus, ahogy az Ősrobbanás elméletetek se feltételez ciklikusságot?

Nem tudom, de valahogy az én tüdőm ki-be-ki-be tágul és szűkül. De csak azért, mert én letisztultan gondolkodom, elnézést érte, biztosan végtelenül buta vagyok. De nekem úgy fest, hogy a tüdőm tágulása-szűkülése is ciklikus, ellenben az Ősrobbanás elméletetekkel.

Vagy pedig az a reakció, hogy szóra se méltatjátok, akinek önálló gondolata van, hanem gondolkodás nélkül alkalmazott klisétek alapján ismét elkülditek vagy melegebb éghajlatra, vagy helyettetek őt elmeorvoshoz ismét, és inkább kizárólag a szakkönyvíró bácsijaitok dogmáinak hisztek?

Előre is köszönöm szépen a végtelenül okos, bölcs, nyitott tudatú, vitaképes, rendkívül megfontolt, végtelenül rugalmas és jóindulatú, optimumra törekvő, véletlenül se messzemenően az érdekei felé hajló akadémikusok válaszát, aki szeretne válaszolni. :)

"szeretném megkérdezni a végtelenül és maradéktalanul okos akadémikusokat"

Már ez szükségtelen rosszindulatú gúnyolódás.

"a tüdőnk tágulása (amivel, elárulom: lélegzünk, nos, az) vajon a végtelenségbe tart, mert az is lineáris, mint az Ősrobbanásotok?"

A tüdőd tágulása fénysebességgel indult és még mindig gyorsul? Kellemetlen.

Gyanítom, hogy a tüdődnél elég sok dolog utal a ciklikusságra. Az univerzum tágulásában meg semmi, de semmi az ég egy világon.

Majd ha BÁRMI utalni fog erre, lesz értelme róla beszélni.

"És vajon végtelen kis pontból indul ki a légzés, és nem pedig ciklikus, ahogy az Ősrobbanás elméletetek se feltételez ciklikusságot? "

A végtelen kis pontból kiindulás és a ciklikusság nem zárja ki egymást kölcsönösen, ez a mondat így értelmetlen.

És hagyjuk azt a tüdőt békén, mert annyira releváns hasonlat, mintha a fáról leeső almával akarnál példálózni arra, hogy márpedig a Föld is le kell, hogy essen valahova.

"Vagy pedig az a reakció, hogy szóra se méltatjátok, akinek önálló gondolata van, hanem gondolkodás nélkül alkalmazott klisétek alapján ismét elkülditek vagy melegebb éghajlatra, vagy helyettetek őt elmeorvoshoz ismét, és inkább kizárólag a szakkönyvíró bácsijaitok dogmáinak hisztek?"

Szóval minden dogma, aminek nem érted a fizikáját, de minden szentírás, amit nulla tudományos alappal felhozol (tüdő=univerzum).

"Előre is köszönöm szépen a végtelenül okos, bölcs, nyitott tudatú, vitaképes, rendkívül megfontolt, végtelenül rugalmas és jóindulatú, optimumra törekvő, véletlenül se messzemenően az érdekei felé hajló akadémikusok válaszát, aki szeretne válaszolni. :)"

A szarkazmusra semmi szükség.

Megalapozottan kételkedni fontos a tudomány fejlődésének, de a megalapozott kételkedés jelentése elvárja annak az ismeretét, amiben kételkedsz.

Cáfold az ősrobbanás-elmélet fizikáját, az asztrofizika ezt alátámasztó mérési eredményeit, tudományos alapossággal és a sok rugalmas, bölcs akadémikus kalapot fog emelni előtted.

De amíg csak szarkasztikus, a hétköznapi "józan paraszti" megfigyelésekre alapozott, fizikai alátámasztástól mentes véleményed van, nem várd, hogy térdre borul előtted a tudomány.

És nem én okoskodom, nem én akarok akadémikust játszani, csak a magam korlátolt szintjén felfogom az aktuális elmélet alapjait és belátom, hogy semmi, de semmi alapom kétségbe vonni.

@17:

Csak pár gondolat tőlem, ha megengeded - bár nem vagyok akadémikus, és amennyire tudom, a többi hozzászóló sem az.

Alapvetően soha nem a tudás hiányával van a baj. Nem is azzal, ha az ember gondolkodik, kérdések/ötletek merülnek fel benne, és erről szeretne beszélgetni másokkal. Sőt, ami azt illeti, ez remek dolog, egy érdeklődő, gondolkodó emberrel remekül el lehet beszélgetni, és motiválja az embert arra, hogy megossza vele a tudását, nézeteit. Én magam pl a legnagyobb örömmel invesztálom ilyesmibe az időm/energiám. A baj azzal van, ha egy kérdés/ötlet mögött nincs valódi érdeklődés. A kérdező eleve eldönti, hogy ő zseni, mindenki más pedig a lábnyomába sem érő kis senki. Tehát a végtelen lenézéssel, és az ehhez tartozó pökhendiséggel van a baj. Itt ez jól látható, ki is emeltem részeket. Ha a kérdező eleve ócsárolja a leendő válaszadóit, eleve lenézi őket, miközben kinyílvánítja saját felsőbbrendűségét, az nem a normális válaszadásra motivál.

Tényleg, egyáltalán miért akarna párbeszédet kezdeni valaki ilyen felütés után? Az ehhez szükséges időt mi a saját szabadidőnkből vesszük el, és ha lehet választani, hogy egy őszintén érdeklődő emberre fordítjuk, vagy arra, aki a kérdést csak saját fényezésére, és hasonló pszichológiai szükségletei kielégítésére írta, akkor miféle okok alapján kéne az utóbival törődni?

Másfelől ugye érthető az is, hogy míg az első verzió lelkesítő, a második bosszantó, így az esetleges válaszok hangneme ennek megfelelően fog alakulni.

A te hozzászólásod sem tükröz túl sok őszinte érdeklődést. A kérdéseiddel, meglátásaiddal nincs gond, de a gúnytól, iróniától csöpögő, gyűlölködő hozzászólás, amiben megemlítetted őket, nem azt sugallja, hogy van értelme ezzel az emberrel foglalkozni. Ha felteszed magadnak a kérdést, hogy miért fejtsük ki neked az álláspontunkat a felvetésedre, mi lenne a válaszod? Őszintén...?

Ennek ellenére meg fogom válaszolni őket, a tőlem telhető alapossággal, amint lesz kis időm. Az én válaszom a miértre pedig az, hogy bízom abban, hogy te nem vagy egy felsőbbrendűségi komplexusban és Dunning-Krugerben szenvedő akárki vagy, akivel nem lehet érdemben eszmecserét folytatni, hanem egy értelmes ember, és csak felhúztad magad, ami így jött ki.