Hogyan fogadjam el azt, hogy vannak dolgok amiket sosem fogok tudni felfogni, megérteni?

Természetesen nem a középiskolai természettudományos dolgokra gondolok, hanem azokra a tényekre amiket minden hétköznapi embernek nehéz felfognia, amelyekhez tényleg igazán okosnak és tehetségesnek kell lenni, azokra a dolgokra, amiknek a kutatása még a tudósok számára is újdonság. A szomorúság és a tehetetlenség amit olyankor érzek, amikor ezekről olvasok, konkrétan tényleg fájó, de én magam is tudom, hogy nekem nincs is szükségem erre a tudásra, hiszen hétköznapi ember vagyok. Mégis zavar, hogy rengeteg kérdésemre nincs még 'normális' válasz, vagy ha van, én azt épp ésszel nem tudom megérteni, ahogy esetleg a bizonyításokat, ok-okozati összefüggéseket sem. Néha ez eszembe jut, és dühös vagyok. A világ nagyon bonyolult, és úgy érzem, sosem fogom egy fikarcnyit se megérteni a működését, és én így fogok meghalni. Tudom nagyon depresszív hozzáállás, de így érzek én a tudomány iránt.