Szerintetek létezik szabad akarat?

Szerintem úgy tűnhet, hogy az ember azt csinál amit akar, tehát szabad.

De valójában azonban csak egy alkatrész a természetben.

Nem állíthatjuk meg az időt, nem járhatjuk be a világegyetemet kedvünkre.

Nem élhetünk örökké.

Ezzel nem azt mondom, hogy előre meghatározott a jövő, de a természet fogságában vagyunk.

1. Nem hiszem a felhördülést, a kérdés ide való.

2. A kérdés megválaszolásához mindenek előtt tisztázni kell, mi az akarat, utána nézhetjük, szabad-e, vagy sem.

Egy kő, egy bolygó, egy üveglap nem tud az akaratról, rá a természet törvényei hatnak, eszerint mozog, változik. Az üveglap például akkor, ha elejted, és akkor a gravitáció szerint (persze más szerint is, de akkor és ott a gravitáció a legerősebb törvény). HA viszont a nap felé fordítod, tükröződhet, ez egy másik természettörvény, ekkor ennek van jelentősége. E tárgyaknak tehát nincs akaratuk, se szabad, se nem szabad.

Egy oroszlán támad ha éhes, a gazella meg elfut. De se az oroszlán, se a gazella akaratáról nem beszélhetünk. Ez esetben az ő ösztöneikről beszélünk, mégpedig az életösztönről. Az egyik nem akar éhen halni, a másik meg nem akar vacsora lenni. Tehát az ő esetükben sem vizsgálható a "szabadság".

Az ember az egyetlen errefelé, aki gondolkodásra képes. Ennélfogva arra is képes, hogy ellene szegüljön a természet törvényeinek. Na nem teljesen, de bizonyos mértékig. És persze csak akkor, ha "akarja". Az ember tehát - mivel képes gondolkodni - akarhatja, hogy a természet egyes törvényei akkor és ott ne érvényesüljenek, vagy érvényesüljenek. Az ember meztelenül az Antarktiszon simán megfagyna, de ezt nem akarja, ezért felöltözik, kunyhót épít, fűt, stb.

Akarata csak az embernek lehet, és ez mindig azt jelenti, dönt abban, egy törvény (az embernek már van saját, mesterséges törvényrendszere is, nemcsak természeti) érvényesülését hagyja, vagy nem hagyja. A döntés pedig mindig egy másik fogalom szerint történik. Az ember képes arra is, hogy jó legyen neki, mert érez is, ezért van "érdeke", amiről tud is.

Most már tudjuk, az akarat az ember azon tulajdonsága, hogy képes egyes esetekben valamilyen törvény érvényesülését megakadályozni. Most már beszélhetünk arról, ez szabad-e.

Hát az attól függ! Ha kiugrottam a 10. emeletről és nincs semmi eszközöm (ejtőernyő, miegymás), akkor nem érvényesül az akaratom , hogy életben maradjak. A gravitáció kegyetlenül megbüntet. Ha viszont vittem egy siklóernyőt például, és értek a kezeléséhez, még élvezni is fogom, szépen leérek és még meg is ismétlem a mókát. Itt tehát van szabad akarat. Nem érvényesül a gravitáció, mert én nem akarom.

Mi a különbség? A hozzáértés, a tudás. Első esetben nem tudtam, hogy le fogok esni, agyonütöm magam. Ezért voltam meggondolatlan, aztán már nincs szabad akaratom. A második esetben tudtam, hogyan működik a gravitáció, tettem ellene míg tehettem, ennélfogva a kiugrás után megmaradt a szabad akaratom. Akár be is csapódhattam volna.

Vannak egyszerűbb és bonyolultabb esetek is. Bonyolultabb például, hogy egy társaságban miként szólaljak meg. Ha van emberismeretem, ismerem a társaságot is, felmérem, mennyire értek ahhoz, amit mondani készülök, akkor a szövegem elismerést vált ki, röviden, kellemes lesz nekem meg a többieknek. Ha mindezt nem tudom, belém fojthatják a szót, még talán pofont is kaphatok, röviden, nem lesz jó nekem. Ha ezt felfogom, félni fogok, és úgy érzem, nincs szabad akaratom. Pedig csak ne mértek hozzá.

A szabad akarat tehát nem egyéb, mint az a tudás, ami egyes helyzetekben lehetővé teszi, hogy én döntsem el, mit tegyek. Na persze tudom, mikor mit dönthetek, ha valamit nem tehetnék, akkor azon gondolkodom, mi akadályoz, és mivel értek hozzá, ki fogom találni, hogyan teremtsek olyan helyzetet, amikor azt "teszek" amit karok.

Más szavakkal a szabad akaratot szokás a felelős gondolkodás eredményének is nevezni. De mindenképpen, mivel az akarat szabadsága az egyén képessége, a dolog azon múlik, mekkora ez a képesség, azaz tudás. Egyszerűen nem akarok a forró kályhába bújni, mert tudom, hogy meghalok. Azt meg nem akarom. ÉS emiatt nem fogom úgy érezni, hogy csökken a "szabad akaratom", mert nem bújhatok a kályhába. Nem csökkent, hiszen nem is akartam. Az ostobának viszont csökken, ha nem fogja fel, hogy nem akarhatja.

#4 "...Itt tehát van szabad akarat. Nem érvényesül a gravitáció, mert én nem akarom."

A gravitáció akkor is hat rád, ha ejtőernyővel ugrasz ki a tizedikről, csak az ejtőernyő által termelt felhajtó erő és légellenállás miatt nem csapódsz bele a földbe. Nem az akaratod miatt.

És akár ernyővel, akár nélkül ugrasz ki a tizedikről, mindkét esetben működik a szabad akarat, hiszen az ugrás mind a két esetben a te döntésed.

Szerintem a szabad akarat, sőt maga az akarat egy értelmezhetetlen fogalom.

Pusztán csak komplexitásbeli különbséget látok aközött, hogy egy papucsállatka melyik tápanyagdarab felé indul, hogy a medve az erdőben a bal vagy a jobboldali csapást választja, hogy én villamossal, vagy metróval megyek-e a boltba.

Két elmélet létezik a szabad akaratra.

A nem determinisztikus világ, eszerint van szabad akarat,

A detereminisztikus pedig ahol az anyag fizikai kölcsönhatásaiból levezethető a jövő, tehát pusztán egy illúzió a szabad akarat.

Képzeljünk el egy golyót, amelyet egy fajátékba beejtesz, és a fizika törvényei szerint az alsó rekeszek valamelyikébe esik. Ez tehát determinisztikus, hiszen ha mindig pontosan abból a kezdeti állapotból indítod a golyót, mindig ugyan abba a rekeszbe fog esni ideális rendszer esetén.

Az agy pontosan ilyen golyóként fogható fel, hiszen a neuronok működése leírható a fizika törvényeivel. Ha tehát az agyat külső ingereknek kitéve elindítod egy állapotból, akkor a neuronok bonyolult kölcsönhatása végül mindig ugyan oda vezet. Az anyagnak nincs szabad döntése, a döntés maga egy bonyolult kölcsönhatás végeredménye.

A kvantummechanika beleszólhatna ebbe, a hullám-részecske természet és a szuperpozíció miatt, de ez nem zárja ki feltétlenül a determinisztikus világot, hiszen a kölcsönhatás egyben megfigyelés is, tehát hullámfüggvény összeomlással jár. Két neuron kölcsönhatása kiolja ilyen módon kvantumeffektusokat, és végül kikristályosodik egy állapotban a rendszer. Jelenleg nincs bizonyíték arra, hogy a neuronok kvantumszámítógépek lennének a mikrotubulusokon keresztül, ez csak egy elmélet.

Ilyen módon szerintem a szabad akarat csak illúzió, függetlenül a gravitációtól... hiszen az csak az anyag téridőre kifejtett torzító hatása. Ettől még a fizika törvényei nem viselkednek máshogy egy fénysebesség 90% űrhajón és a Földön. Csak a megfigyelő szemszöge számít és az információ sem terjedhet a fénysebességnél gyorsabban. Így léphet kölcsönhatásba a téridő különböző pontjain lévő anyag, anélkül, hogy megszegné a fizika törvényeit.

#4 Ez sok szempontból cáfolható.

Az oroszlán neuronhálózata pontosan ugyan olyan neuronokból épül fel.

Nem lehet megkülönböztetni tehát az embertől, csak mert az embernek kialakult egy fejlett neocortex, asszociációs és komoly kognitív képességekkel.

Ahogy korábban írták is, tényleg csak komplexitásbeli különbség van egy egér sajt iránti vágya és egy ember döntése között. Tudományos szempontból nem is lehet kettéválasztani. Mindkettő nagyon bonyolult bioelektromos és neurokémiai kölcsönhatások következménye, méghozzá külső ingerek és belső állapot (emlékek) következményeként. Még akkor is, ha úgy érezzük van szabadságunk eldönteni, hogy éppen sajtot akarunk enni, vagy bort inni. Elgondolkozhatunk eközben, a döntés szabadságán, de az is csak egy emléknyom asszociáció ami bioelektromos jelsorozatot indít el, és hálózati elemeket aktivál az agyban.

Vannak olyan állatok, amelyeknek csak pár neuronjuk van, mégis látszólag döntéseket hoznak. Nekünk 100 milliárd van ugyan ebből. Mi a különbség? Az anyag komplexitása.