Miért nyeli el a fényt és a rádióhullámokat a fekete lyuk, ha a fotonnak nincs tömege, tehát nem hathat rá a gravitáció sem?

#10: "Akkor most van tömege egy rádióhullámnak, vagy nincs?"

Nem tudjuk hogy van-e. Ha van is, nagyon kicsi. (4-es lendületáram-sűrűsége viszont van, tehát aktívan gravitál.)

Einstein ekvivalencia elve értelmében viszont nem kell egy tárgynak aktívan gravitálnia ahhoz, hogy egy fekete lyuk (vagy bármi más) vonzza. Ha egy liftben zuhansz egy fekete lyuk felé, akkor azok a dolgok, amiket a liftben egyenesen mozgónak látsz (például fény, de akármi más is) mind-mind zuhannak a fekete lyuk felé. Függetlenül attól, hogy gravitálnak-e. Tehát a fény zuhan a fekete lyuk felé.

Legalábbis ezt mondja az ekvivalencia elv; ez a legtöbb, amit most mondani tudunk. ( [link] )

Amúgy bizonyos értelemben a Newtoni fizikában is vonzanák a bolygók a (tömegtelen) fényt:

ha a gravitációs erőtörvénybe és a fény mozgását leíró dinamikai törvényekbe nem 0 tömeget, hanem egy 0-hoz tartó sorozatot helyettesítünk, akkor így egy konkrét pálya lesz a határérték 0-ban.

(Tehát a fizika törvényeit folytonossá tesszük.)

@12:

"Nem tudjuk hogy van-e. Ha van is, nagyon kicsi."

Jogos. De csak, hogy érzékelni lehessen, mit jelent a nagyon kicsi: annyi biztos, hogy ha van is tömege, az még az elektron tömegének milliárdszor százmilliárd-od része sincs. Azt pedig várhatóan soha nem fogjuk tudni megmondani, hogy valóban nulla-e, csak egyre lejjebb fogunk tudni menni a tömegekkel és azt mondani, hogy még ennyi sem, még annyi sem, még amannyi sem.

Azért nem érted mert több fogalmi ábrázolással írjuk le ugyan azt a dolgot a fizikában.

A "graviátáció meggörbíti a teret " .De ebben a mondatban a tér szó csak egy matematikai segédfogalom hogy ne azt kelljen mondani hogy a foton vagy bármi ,két pont között olyan úton halad amilyen a rá ható gravitációs erőhatások függvénye.

Milyen nehéz lenne így elképzelni ha még sokaknak úgy is érthetetlen hogy elképzeltetjük vele hogy van valami tér az űrben ami behorpad a bolygók tömege miatt.

Azt is lehetne mondani térgörbítés helyett hogy miközben mész az űrben akkor az egyik bolygó erre ránt ,a másik meg arra és így kanyarogsz miközben a kanyargásból nem érzel semmit hiszen semmilyen erőhatással nem jár ez a fajta "rángatás " .

A földi tapasztalatnak ellentmondóan az űrben ahhoz kell erőt kifejteni ,vagyis akkor fogsz gyorsulásokat érzékelni ha a rakétáddal minden áron a mértani egyenes útvonalat akarod betartani.

A foton példáján belátható hogy az már nem tud menet közben gyorsulgatni hogy tartani tudja a mértani egyenest így könnyebben megérthető hogy az űrben két pont közt a legrövidebb út biztos hogy nem a mértani egyenes hanem ha követed a gravitációs "pályagörbületeket" mivel a létező leggyorsabb információ közvetítő részecske is ezen az úton halad és tudjuk hogy ennél gyorsabban ha akarnál se tudnál menni.

@17: szó nem volt arról, hogy nyugalmi tömege lenne -abban az esetben nem érhetné el a fénysebességet, ha jól tévedek.

Én azt mondom, hogy az energiája képezi a tömeget.

@18: Igen, abban az esetben nem érheti el a fény sebességét. Az energiája nem képez viszont tömeget.

Viszont az E = mc^2 a nyugalmi tömeg energia ekvivalenciája. Az általános forma az E^2 = m^2c^4 + p^2c^2. Nyugalomban lévő részecskénél a p értelemszerűen nulla, így kapjuk a jól ismert E = mc^2 formát. A fotonnál m nulla, viszont p nem nulla, így E = pc.

Egyébként ez visszaadja a jól ismert E = hf formát, mivel p = h/λ és f = c/λ

Lényeg a lényeg, olyan helyzetben akartad az E = mc^2 alakot használni, amikor nem lehet, ezért jöhetett az a gondolat, hogy ebből a foton tömegét te megkaphatod - ami nincs neki.

Csak arra szeretnék pillanatra kitérni, hogyan lehet szemléletesebbé tenni, hogy a foton saját nyugalmi tömeg nélkül is képes tömegre jellemző interakciókban részt venni, hogyan képes az energiája impulzusként megnyilvánulni.

[link]