A vallásnak, a hitnek van valamilyen evolúciós értelemben vett haszna vagy szerepe?

Volt már a kérdés.

Nem akarsz visszaolvasni?

Amúgy: van.

A vallás inkább következménye az egyik evolúciós előnynek, mégpedig az intelligenciának.

Az intelligencia egyik alapja a mintafelismerés. Az ember képes felismerni a világban mintázatokat. Nem csak képes felismerni, de az agy kvázi jutalmazza is önmagát egy-egy minta felismerése esetén. Nyilván az állatoknak is megvan ez a képessége, ha egy antilop lát egy oroszlánt, az oroszlán megtámadja, de az antilop túléli az esetet, akkor a következő esetben, mikor meglát egy oroszlánt, felismer egy mintázatot, hogy akkor ez is támadással fog folytatódni, így még azelőtt elkezd menekülni, hogy az oroszlán megmozdult volna. Nyilván ennek van evolúciós előnye, hiszen hozzásegíti az egyedet a túléléshez, így a saját génjeinek a továbbadásához. Amelyik egyedben ez a mintafelismerő képesség kevésbé működött, az nagyobb eséllyel lett vacsora, így nem örökítette át a génjeit.

Tehát az ember igyekszik mintát találni a világ jelenségeiben. Mondjuk felkel a nap. Másnap is felkel. Harmadnap is. Remek. De aztán jön egy felhős időszak, az ember nem látja a napot. De az ember már intelligens lény, megpróbál hatni a környezetére, megpróbálja felkelteni a napot, mert bizonyára elaludt. Dobokat ver, dobog, hogy kelljen fel a nap. Másnap reggel fel is kel. Aham! Itt jön az a világkép, hogy a nap nem csak úgy felkel, hanem az ember kelti fel. Vagy egy ilyen erősen felhős napon más analógia indul el. Az ember is felkel és lefekszik. A nap is. Az embernek élelemre van szüksége. Ha nem kap élelmet, egy idő után nem kel fel többé. Bizonyára akkor a napnak is kell élelem. Ha nem kelt fel ma, akkor lehet, hogy nem tudott elég élelmet szerezni? Akkor adjunk enni a napnak. Áldozzuk fel az élelmünk egy részét a nap számára. Miután az ember megtette, nyilván nem ennek hasára, de előbb-utóbb mégiscsak látta a napot felkelni. Kialakult megint egy minta, amiben az ember kelti fel a napot.

A mintafelismerésnek és a megerősítési torzításnak köszönhetően máris kezd kialakulni valami vallásféle. Nem létező entitásokat vélünk létezőnek, vagy létező entitásokat ruházunk fel olyan tulajdonságokkal, amelyekkel nem rendelkeznek. (A nap álmos, elfelejtett felkelni, éhes, sőt haragszik, stb…)

A babonák is ilyen mintafelismerésen alapszanak. Az ember előtt átment egy fekete macska, majd később érte valami balszerencse. Másnap újra átment előtte egy macska. Bekattant a mintafelismerés: ez már tegnap is így volt. Majd aznap is érte egy balszerencse. Már meg is van a mintázat, összefüggést vélt az illető felfedezni a fekete macska és a balszerencse között, holott nincs ok-okozati összefüggés, pusztán egyidejűség van, de hát az ember nem végez tudományos alapú kísérleteket, így a kettőt könnyű összekeverni. Később volt olyan eset, hogy az ember előtt átment egy fekete macska, de mégsem érte szerencsétlenség. Az ember ilyenkor vagy hajlamos ezekről az esetekről megfeledkezni, vagy úgy értelmezi, hogy bizonyára szerencsétlenség érte volna, még jó, hogy kellően figyelt utána, hogy ne érje szerencsétlenség. Vagy érte később szerencsétlenség úgy is, hogy nem ment át előtte fekete macska. Ezt is meg lehet magyarázni. Nyilván átment előtte, csak nem vette észre. Sőt hajlamos az ember meghamisítani is az emlékeit, és elkezd neki rémleni, hogy mintha látott volna az úton távol valamit, és egyre inkább meg van győződve arról, hogy az egy fekete macska volt. Pedig nem. Ha viszont a kettő újra egybevág, valóban látott fekete macskát maga előtt átmenni és szerencsétlenség is érte, jött az agy jutalmazó mechanizmusa, „na ugye, hogy megmondtam” alapon.

Vannak ilyen tanult babonák is. Van, ami egy egész népnél ismert (lásd fekete macska), van, ami csak lokálisan (pl. adott iskolában ha ezt és ezt megérinted, aznap nem fogsz felelni), de az ember maga is alkot ilyen babonákat. Pl. anno volt egy rockbandánk, és kocsival mentünk ki a próbahelyre, közben hallgattuk a rádiót. Egyik barátom mondta, hogy ma biztosan jó kis próbánk lesz, mert már kétszer is volt olyan, hogy az adott szám ment a rádióban, és mindkétszer nagyon jó kis próba kerekedett utána. Szépen aztán meg is honosodott ez a babona. Nyilván nem vettük túl komolyan, de valahol mégis bennünk maradt ez a fura összefüggés.

Tehát az ember ha nem talál objektív, igazolható alapokon nyugvó mintát a világ történései között, akkor hajlamos kreálni magának ilyeneket. Gyakran valóban megtörtént egyidejűségekből kreál mintát, összefüggést, törvényt.

~ ~ ~

A mai vallások azonban jóval többek ennél. Pl. a keresztény vallás nem csak Isten létezéséről, Isten attribútumairól szól. A Biblia tele van történetekkel, amelyeknek erkölcsi tanulságai vannak. Az erkölcsben azért van valóban ok-okozaton nyugvó logika. Ha udvarias vagy, akkor mások is kedvesek lesznek veled, win-win helyzet. Ha bunkó vagy, akkor mások nem annyira lesznek előzékenyek, senki nem jár jól. Az erkölcsben van valami praktikus jelleg is. Márpedig a vallások tele vannak olyan történetekkel, tanmesékkel, amik egy-egy erkölcsi szabályra hívják fel a figyelmet. A Bibliát ateistaként olvasva is ki lehetne belőle olvasni tanulságokat. Maximum az lehet kérdés, hogy az erkölcs mibenléte Istentől ered, vagy valami evolúciós okokból velünk született belső drive, valami praktikus együttműködés alapjául szolgáló „kotta”.

~ ~ ~

Azt gondolom, hogy egy lény intelligenssé válásának elkerülhetetlen velejárója a vallások megjelenése.

9. Az oktatás és az empátia nevében is lehet gyilkolni. Mivel rosszul tanít egy tanár, ennek közvetett következménye igen rossz is lehet sok emberre nézve, akár stressz, akár hibás tudás. De még akár fel is jelentheti a tanár a tanulót. Az oktatási rendszer egyébként is úgy rossz, ahogy van. Az empátiára hivatkozva is lehet rosszat tenni. Aki szimpatikusabb, azzal eltúlozzák az empátiát, egy másik ember rovására, akire rá se hederítenek, ebből is lehet sok rossz. Szóval nem kell azért a vallásra annyira rászállni és utálni, mert az ember bármit felhasználhat eszközként a rosszra.

Eléggé szűklátókörűségre utal, ha mindössze az életösztönre fogják egyesek a vallás kialakulását. Ilyenkor valahogy elfelejti mindenki, hogy a tudomány nem tud megmagyarázni mindent, és jogosan keres az ember más magyarázatokat.

Már ha egyáltalán hiszünk az evolúcióban (mert lássuk be, mutációk vannak, alfajok, stb. kialakulhatnak, de hogy teljesen maguktól fejlődjenek a fajok természetes szelekció által olyan irányba, ami nekik kedvező... ezt senki nem gondolhatja komolyan), előnyös lehet, mivel a hívők sokszor kiegyensúlyozottabbak. De mint bármely más társadalmi tudatformának, a vallásnak is lehetnek negatív hatásai a gyakorlóira is és másokra is. De közösséget összetartó erő is van benne, és boldogabb lesz, aki hisz valamiben, mint aki nem.

#13-as

Ha úgy gondolod, hogy egy hívő boldogabb, akkor az valószínűleg látszik is rajta, hisz pozitív kisugárzása van.

Van két régi kollégám.

- Mindkettő hívő

- Mindkettő olyan béna, hogy párját ritkítja

- Mindkettő komor, humortalan ember

- Mindkettőt froclizzák a többiek.

- Mindkettő boldogtalan (saját magukról állítják)

Amúgy jóban vagyok velük, de ez lehet az én érdemem, mert csak az embert nézem, de világosan kijelentettem, hogy én ha úgy hozza káromlom az istent és egy szót sem akarok hallani arról, hogy szerintük ez jó e vagy sem.

#13, Az evolúció tudományos elméletében nem kell hinned, akkor is működik. Ez nem csak egy hagyományos bizonyításra váró feltevés.

Az, hogy műveletlen vagy, esetleg nem érted a folyamatot... az nem egészségés szkepticizmus.

A vallás szerepe amúgy vitathatatlan. A hitben mindenre találunk választ. Főleg az egyszerű, önálló gondolatokra képtelen embereknek van szüksége egy védőhálóra, ami átsegíti őket azokon a kérdéséken, amikre nincsen válasz, s megoldás.

Az Univerzum idejében mérve az ember egy atomnál is kisebb jelentőségű, ezt pedig az egyszerű tudat képtelen felfogni.

Tehát a vallás megnyugvást hoz sokmillió ember számára, akik nem értik, nem fogadják el, vagy nem is akarják elfogadni a rideh világunk valóságát.

#15

Ne feledjük, hogy a kannibalizmus is egy vallási rítus.

Meghívhatlak vacsorára ?

"Vese"pörköltet csinálok meg "combot" rántok. Pár "szem" burgonyát is készítek parázson.

A vallások közösségépítő tulajdonsága bizonyára evolúciós maradvány. A közös hit valamiben hasznos lehet, ha ez tartja össze a közösséget és így le tudják győzni a tigrist. Nem beszélve arról, hogy a fajfenntartás, párválasztás is könnyebb, ha van egy összetartó dogmarendszer, rituálék, hasonló világkép. Így még-inkább kiszelektálódik a vallásos hitre való hajlam. Tehát az evolúció szépen kiszelektálta azokat az egyedeket, akik hajlamosak hinni olyan dolgokban EGYÜTT, amire habár nincs bizonyíték mégis szimpatikus nekik.

Ma már nincs szükség a vallásokra. Az ember ugyanis tekinthető a bolygó csúcsragadozójának és az egyedszámuk is inkább nő mint csökken. Természetesen a vallások nem károsak a legtöbb esetben, ezért nem is tűntek el. De meglétük számomra okafogyott. Esetleg akkor értékelődhetne fel újra, ha valami visszaüt minket a kőkorszakba, mondjuk egy kataklizma.

Mindennek van pozitív evolúciós hatása, ami túlélést segítően csoportépítő és -összetartó.

Viszont a vallás, még ha az emberi beszéd kialakulásáig is nyúlik vissza a története, akkor is rettenetesen rövid ideje létezik evolúciós szempontból.

Így evolúciósan nagy szerepe nemigen lehetett, egyetértek a véleménnyel, miszerint nem evolúciós ok, hanem evolúciós következmény.

Ennek ellenére vitathatatlan tény, hogy társadalomépítő hatása jelentősen hozzájárult civilizációnk kifejlődéséhez, összetartásához.

Még a történelmi "bűneivel2 együtt is szükséges volt.

Mondom VOLT.

A mai civilizációs szinten a társadalom összetartásában kivett szerepe egyre csökken és egyéb tényezők veszik át ezt a szerepet. Megjegyzem, nem feltétlenül bűntelenebbek.

Egy elvek köntösébe öltöztetett gazdasági alapú háború semmivel sem humánusabb egy keresztes hadjáratnál.

Szóval gyakorlatilag minden civilizációt összefogó metódusnak megvannak ugyanazok a hibái, bűnei, amit a vallás elkövetett.