Szerintetek ez így rendben van? Karácsonyi ajándékozás.

Miután férjhez mentem, anyámékkal úgy ajándékoztuk egymást, hogy mi vettünk anyámnak, apámnak ajándékot. Ők pedig nekem, férjemnek, aztán két év múlva már lett egy kislányunk, neki is. Valamikor a lányom tíz éves kora körül lett egy "haragszomrád" a szüleimmel, egy rokon bekavart, nem tisztáztuk, sértődés lett mindkét részről. Akkor én felajánlottam, hogy ne alakoskodjunk, fejezzük be a karácsonyi ajándékozást is (főleg mert anyuék amúgy sem hívtak meg magukhoz egyik karácsonyi napon sem, soha, amúgy 150 km.) Két évig így is ment, lányom sem kapott a mamáéktól, de tudomásul vette, nem is kérdezte, miért. Aztán rendeződni látszott a viszony, rájöttek ők is, hogy szarkavarás volt. Anyu előállt azzal, hogy jó, de ha egymásnak mivelünk nem is, de ők a kislánynak vennének karácsonyra mégiscsak. Mondtam, hogy ahogy gondolják. Aztán én is úgy voltam, hogy akkor már nekem is illene vennem anyámnak valamit. (Apu közben meghalt egy gyors lefolyású leukémiában). Lényeg, hogy eltelt azóta 9 év, lányzó már 21 éves, (még tanul). Anyu mindig ad neki ajándékot (pénzt borítékban, 10 ezret). Én pedig mindig veszek anyámnak kb. 15 ezer forint értékben könyvet + még 4-5 ezer Ft értékben gasztro ajándékot. Én viszont soha, semmit nem kapok.

Most a napokban gondolkoztam, hogy (bár a legkisebb gondom is nagyobb ennél most), de ez így korrekt? Normális dolog? Nem nagy dologra gondolok, szerencsére nincs napi anyagi gondunk (ahogy anyámnak sem, jó a nyugdíja.) A jelképszerűség bánt, az elv. Mondjuk egy tábla csoki, egy doboz bonbon tőle, nekem+férjemnek. Most ezt még 15-20 évig csináljam így? (48/N)

(Csak véleményeket várom, csak szerintem olyan "féllábas" ez a dolog így?) Vagy csak ahogy idősödök, jön bennem elő az igazságérzet?