Ha Karácsonykor Jèzus születèsèt ünnepeljük,akkor mièrt nem Jèzust lehet látni a Karácsonyi szimbólumokban? Mi köze van,a rènszarvasnak,hóembernek,a piros fehèr mikulásnak ès a többi oda nem illő giccsnek a karácsonyi ünnepkór?

Csak annyi, mint a Karácsonynak a karácsonyhoz.

A keresztény hívők nem keverik össze a dolgokat. Náluk karácsonykor sem Mikulás, sem Télapó, sem Sánta Kalauz, sem patás állat nem szerepel. Legalábbis a magyaroknál.

Más országoknál viszont más szokások vannak. És mivel pl. az usákoknál ez az idióta röhögős Santa Claus viszi az ajándékokat (dec 6. Mikulás nincs), és nekik több a pénzük, de semmi ízlésük nincs, meg van az a barna lé, amiről nem lehet tudni, mitől olyan, hát ideböfögik nekünk is.

A hanukának semmi köze sincs a karácsonyhoz, de Jézus születéséhez sem.

És nem is a zsidók legnagyobb ünnepe.

Szomorúan látom, hogy trágárságban viszont itt sincs hiány.

1. Tanulj meg írni, legalább alapszinten.

2. Olyan zavarodott világképed van mint egy tíz évesnek.

Ha te ezt látod a környezetedben, amit leírtál, attól ne hidd hogy mindenhol ez van.

Ha meg csak hallasz róla az olyan túlzás mint amit most ideírtál.

A karácsony még mindig Jézus születésének napja, az hogy ilyen angolszász országokban mit csinálnak, meg mit akarnak idatolni, az ne zavarjon meg.

1. Jézus valószínűleg tavasszal született. Ilyenkor szinte minden nép ünnepelt, mivel elérkezett a napforduló. Erre lett ráhúzva Jézus születése. Persze, ha mint a "fény születését" ünnepeljük, úgy bele lehet magyarázni. (Mondjuk érdekes, hogy Lucifer neve jelent pont fényhozót).

2. A három király közül valójában egy sem volt király. Napkeleti bölcsek, nem királyok. (Eredetileg "magi" szóval utaltak rájuk, azaz mágusok, varázslók.)

3. Az ajándékozásnak semmi köze hozzájuk. Ilyenkor tartották a rómaiak is fesztivált, ennek a része volt ez.

4. A Mikulás alakja sok összetevős, nálunk valóban Szent Miklós után indult el ez az ünnep, de a mai képbe már benne van a skandináv yule ünnep jellegzetes figurája, az angol Christmas Father, a Télapó és egyebek. A Santa Claus alakja a holland Sinterklaasból ered.

Hogy ezek közül kicsoda pontosan mikor és miért jött, abban nem vagyok biztos, de nyilván ahogy keveredtek a hasonló karakterek, akik közül sokan ezek szerint az eredeti napforduló ünnephez tartozott.

5. A szarvasok úgy jönnek a képbe, hogy az északi országok jellegzetes állatai a szarvasok, főleg a rénszarvasok. Miután a skandináv Mikulás figura a legelterjedtebb, és elvileg a Mikulás lappföldön el, ez adja magát.

A hóember meg... Tél van?

Mézeskalácsot meg abból sütöttek, ami épp volt ebben az időszakban. Az ember meg kreatív, nyilván megtetszett az ötlet, hogy ne csak egybe megsüssék, hanem csináljanak különböző figurákat.

6. Ennyi erővel ne állítsunk fát se, mert az meg germán eredetű "pogány" szokás. (Habár Egyiptomban és a római birodalomban is díszítették ilyenkor örökzöldekkel).

7. Jelen világunk a termelésre épül, nyilván kihasználják, hogy ennyi mindent rá lehet sózni az emberekre. Legalábbis arra, aki hagyja. Néha valóban kiábrándító, de még lehet tanulni kezelni ezt. Ha tudod, hogy csak marketing trükk valami, hogy megvedd a bóvli hóembert, ami haza érve már nem is tetszik, meg amúgy se illik sehova a házadban, akkor nem veszed meg.

#4.

1. Nem tudjuk pontosan Jézus születésének idejét, tehát véleményem szerint teljesen felesleges "valószínűsítéseket" levonni, mivel eddig ahány ilyet olvastam, annyi változatot hallottam. Te szerinted valószínűleg tavasszal, mások szerint ősszel, megint mások szerint nyáron, megint mások szerint télen, és akkor ne beszéljünk a hónapokról, mert abból is van jó néhány elmélet. Ugyanannyi érve van nagyjából mindegyiknek. A kereszténység első ünnepe a vasárnap volt, amit aztán a húsvét és a hozzá köthető ünnepek követtek (pl.: nagypéntek, pünkösd). Ezt követte a harmadik legősibb keresztény ünnep a vízkereszt, ami egy nagyon fontos és összetett ünnep volt: Jézus születését, a három bölcs látogatását, Jézus megkeresztelkedését és a kánai mennyegzőn tett első csodáját ünnepelték ekkor. Először a gnosztikus Bazilidész követői ünnepelték, egyrészt amiatt, mert az ókeresztény kéziratokban a liturgikus szövegek külön voltak szedve, amelyek alapján Márkot olvasva pont jan. 06-ra jutunk el Jézus megkeresztelkedésére. Ezt igazolja, hogy Szt. Kelemen feljegyzi, hogy Bibliát olvastak ekkor. Másrészt a bibliai próféták fogantatásának vagy születésének napja és halálának napja megegyezett, ez alapján Jézus a zsidó naptár niszán hó. 14-én fogant, ami azt jelenti, hogy tevet hó. 14-én született, ami a kopt/egyiptomi naptár szerint tübi hónapra esik, ami a Julianus-naptár naptár szerint jan. 06., illetve jan. 10. Sokáig ekkor ünnepelték a karácsonyt is, a három másik nagy esemény mellett, nem csináltak belőle különösebben ügyet, mivel a kereszténység a húsvétból, és nem a karácsonyból indult ki, és indul is ki a mai napig. Az örmény ortodox keresztények a mai napig ekkor ünneplik Jézus születését a Gergely-naptár, vagy a Julianus-naptár szerint közösségnek megfelelően, a régi hagyomány szerint. Később jelent meg az igény Jézus születésének egy különálló ünnepére, csak a dátum kérdése továbbra is aktuális volt. Rengeteg javaslat volt a valódi dátumra: sokan továbbra is jan. 06-ra tették, mások márc. 21-re, márc. 25-re, máj. 20-ra, máj. 28-ra, nov. 25-re, a zsidó szukkottal egy időre, dec. 25-re, vagy épp jan. 07-re rakták. A dec. 25-i dátum a hanuka hatására (kiszlév 25.), Zakariás áldozatbemutatásának idejére, illetve Jézus feltételezett márc. 25-i fogantatásának hatására alakult ki. Először Szt. Iréneusz és Szt. Hüppolütosz ünnepeltek ekkor, amúgy sokkal korábban, mint a Sol Invictus ünnepének hivatalossá tétele. A Sol Invictust amúgy Aurelianus azért tette erre a dátumra, mivel ekkor sem a rómaiak, sem a perzsák nem ünnepeltek. Az egyház sokáig nem foglalt állást a dátum kérdésében, így közösségenként máskor ünnepeltek. Végül Nagy Konstantin tett rendet azzal, hogy egyetemesítette dec. 25-i dátumot a számtalan másik közül, mivel ekkor már a kereszténység legnagyobb riválisa, a Mithrász-kultusz is ekkor ünnepelte a Sol Invictus nevű egyik legnagyobb ünnepét. Egyébként Jézus magára mondta, hogy a "világ világossága", tehát Ő a valódi fényhozó, Lucifer, a Sátán csak úgy tesz, mintha fényességet hozna. Nagyjából stimmel is amit mond, de azért még sem teljesen. Ezzel viszi bele a bűnbe is az embert. Egyébként ez egy latin szó, amit az eredeti héberben Ben-saharként olvashatunk, vagyis "Hajnal fiaként". Ézsaiás könyvében egyébként Babilon királyára használták a szót, amit a Septuagintában váltott fel a Phosphoros (hajnalhozó), majd a latin Vulgátában lesz fényhozó. Ókeresztény teológusok, írók értelmezték át a szöveget, mint Luciferre, a bukott angyalra. Persze a Tanakhon kívüli zsidó irodalom is említi, de abba most nem mennék bele.

2. Valóbban a hagyomány mondja őket csak királynak. Ugyanakkor a mágus nem varázslóra utal nagy eséllyel, legalábbis az egyik bölcsnél biztosan nem. A zoroasztrianizmus a perzsák régi monoteista és dualista vallása, Zoroaszter/Zarathusztra próféta alapította. Ennek a vallásnak a papságát nevezték mágusoknak, akik a tűztemplomokban szolgáltak/szolgálnak. A hagyomány amúgy az egyik bölcset pont perzsának mondják, míg a másikat indiainak, vagy egyéb keletinek, a harmadikat pedig valószínűleg afrikai származásúnak, mivel fekete lehetett. Az viszont szintén tény, hogy az evangéliumok sem a származásukat, sem a számukat, sem a nevüket nem említi.

3. A rómaiak szaturnália nevű fesztiválja dec. 16-23. között volt, és leginkább a mai farsanghoz, illetve szilveszterhez lehetne hasonlítani, bár gyakran még ezeknél is kicsapongóbb volt. Egy hatalmas fesztivál volt, ami magába foglalta a beöltözést, az utcai és otthoni lakomákat, részegeskedéseket, bulikat, sőt, néha még orgiákat is. Sok minden része volt ennek az ünnepnek: a gazdagok szolgálták a szegényeket, szerencsejátékoztak, sorsoltak és ajándékot is cseréltek a szolgák a gazdáikkal. Sokáig egyébként az egyháznak kihívást okozott az ünnep kiirtása, mivel a kereszténységre áttértek is ünnepelték, persze már nem vallási meggyőződés miatt, hanem egyszerűen jó volt az évből egy hétig, sőt, csak egy napig a vágyaknak, az érzelmeknek, a mulatásnak élni, ha már egész addig kő keményen dolgoztak, és mindig mértékletesek voltak. Aztán bevezették az adventi böjtöt, ami ellehetetlenítette a mulatozást. A karácsonyi ajándékozás később kezdett megjelenni a kereszténységen belül, és először egyébként csak a kisgyerekeket ajándékozták meg.

4. A Mikulás alapvetően Szent Miklós hagyományából indult el. Persze később a folklór is hagyott rajt nyomot, de az sokkal inkább a Télapó kialakulásában játszott szerepet, amiben már eléggé érezhető például Odin is, akit az ógermánok yule alkalmával ünnepeltek.

5. A rénszarvas alapvetően modern amerikai hozzáadás. A északi népeknél a kecske és a ló kötődött kimondottan a yule-hoz. Előbbire utal a finn Jolopukki név, utóbbi pedig Odin mitikus lova volt, akivel a csillagokon vágtázott, és ennek a nyoma volt a sarki fény.

A hóember, hát tényleg. Mik vannak, tél...

A mézeskalács eléggé régi sütemény. Az ókori görögöktől is maradt fenn méze süti recept. A vallásalapító, próféta, filozófus, matematikus, polihisztor Püthagorasztról tudjuk, hogy állatok helyett állat formájú mézeskalácsokat áldozott az isteneknek. Ezenkívül tették halottak szájába is, hogy gyorsabban átjuthassanak Hádész birodalmába.

6. Az örökzöldekkel való díszítés igazából mindenhol létezett hülyeség kiemelni egy, vagy két kultúrát. Japántól a nyugatig mindenhol létezett.

A karácsonyfa ős-őse a középkorban alakult ki, misztériumjátékok, illetve liturgikus/rituális dráma kelléke volt, ahol a tudásfáját jelképezte. Ezeket szenteste, Ádám, Éva napján adták elő. Fenyőfát (télen is zöld fát) díszítettek fel almával és más gyümölccsel, ostyával, no meg lánccal, ami a kígyót jelképezte. Később a 16. század folyamán protestánsok elevenítették fel, és tőlük terjedt el a szokás, valamint ők adták hozzá többek között a gyertyával való díszítés szokását is, más díszek mellett.

De a többi amúgy oké. Próbáltam rövid lenni.