Van itt még olyan aki már egyedül él önszántából és örül hogy már nem kell ebben a karácsonyi álszent cirkuszban részt vennie?

Én se szeretem

De ha nem megyek el a családi karácsonyra akkor meg minden féke jelzőt kapok holott teljesen feleslegesnek tartom hogy olyan rokonokkal üljek össze akikkel évente 1x találkozunk

Most már osztom azoknak a véleményét, akik egyedül meg tudnak élni!

Hosszú nehézségek után mégis belementem egy párkapcsolatba (régi ismeretség, vonzott az illető.) Olyan hisztis húga van, hogy csak na!

Talán inkább el kellene felejteni az összeköltözést mégis Vele...

#4

Azt nagyon megtanultam, hogy a másik családja legalább annyira fontos mint az akivel kapcsolatban vagyunk. A hozott család legalább annyira meg tud keseríteni egy kapcsolatot, problémákat okozni a kapcsolatban, mint maga a pár. Vagy talán még inkább. Ha most kezdeném a párkeresést, a másik családjára legalább annyira nagy hangsúlyt fektetnék, hogy milyenek, mint amekkorát a kiszemeltre.

Nem rokonról beszéltem, családtagokról. Szülők, testvérek...

Egyébként meg tapasztalatból beszélek. Teljesen mindegy te kivel tartod a kapcsolatot. Az számít, ő kivel tartja.