Mondanátok olyan köszöntő verset, amit édesapának lehet szavalni egy 60 éves találkozón?

Az út felén túl

Ha elkerülted már a hatvan évet, a lelked gyakran múlt időkbe téved. A dolgaidban tartod még a rendet, de egyre inkább áhítod a csendet.

Már nem vársz rangot, címet vagy hatalmat, és nem mész fejjel valamennyi falnak. Már tiszteled az évgyűrűt a fában és hinni tudsz a mások igazában.

Már reméled, hogy hiába nem éltél. Mit szóval szóltál, vagy tettel beszéltél nem maradt hang a semmibe kiáltó, ha nem is lettél irányjelző zászló.

A magad helyén álltál rendületlen szélben, viharban, ködben szürkültben, a tieidnek maradtál a béke, a nyitott ajtó biztos menedéke.

Ha elkerülted már a hatvan évet, már nem hiszed, hogy adósod az élet, csak azt érzed, hogy tied az adósság, mert kevés volt a salakmentes jóság:

a mindent adó, semmit visszaváró, a minden próbát derekasan álló, mely sosem számol, szüntelen csak árad: örök fölény és örökös alázat.

Ha elkerülted már a hatvan évet s mindezt beláttad és mindezt megélted és be tudsz állni a legszürkébb helyre: már Te lehetsz a sors fejedelme!