Utazási tapasztalatok és élmények?

Repülőút. London - New-York. Egy bémet család ül a közeledben. A család áll papából, mamából három 5-9 év közötti fiúból és egy 10-11 év körüli lányból. Felszáll a repülő. Kényelmesen elhelyezkedem, és várom hogy leszálljon a gép. De az csak nagyon soká száll le. Bár már régen utaztam hoszsútávon, én azt csináltam, hogy elővettem valami olvasnivalót, zenét dugtam a fülembe. Eddig minden totál átlagosnak látszott.

Indulás után két órával azonban valami történt. Az előttem két sorral ülő német családból az anyuka kiment a vécére. Gondolhatnánk ebben mi az érdekes. A három fiú közül kettő pár másodperccel később felugrott és hatalmas ordítással odafutott a vécéhez és elkezdték rángatni az ajtaját. Közben ordibáltak. hogy mit azt nem tudom nem tudok németül. Jött a személyzet, hogy hagyják abba, de ezek csak tovább ordítottak. Olyan hangosan, hogy David Draiman hangja halk suttogás volt csupán a fülemben, pedig csutkára nyomtam :)

Erre apuka, akinél ezek szerint ez természetes dolog volt, komótosan odament és visszaterelte a gyerekeket. Azok meg hangosan sírni kezdtek. Hogy miért arra nem jöttem rá. Mikor anyuka visszajött megnyugodtak.

Akkor még nem tudta senki a gépen hogy ez a kb 3 perces közjáték csak a felvezetés volt. Ez egy éjszakai járat volt. Elérkezett a takarodó ideje. A három kisfiú miután zavarónak érezték a csendet elkezdtek izomból ordítani, és fel-alá futkározni. Jött a személyzet. Megpróbálták őket lecsillapítani, de ezek a kretének persze egy szót nem tudtak angolul, a család egyik tagja sem, ezért falra hányt borsó volt amit mondtak. Közben kisebb lázadás alakult ki hogy maradjanak már csendbe. De a szülők, akik nyilván hozzá voltak szokva ahhoz, hogy a gyerekeik ennyire idióták és képtelenség hatni rájuk csak mosolyogva meg nevetgélve magyaráztak valamit nekik. Ez végeláthatatlannak tűnő 15 percig ment, ekkor a hangosbemondóban a személyzet kért egy embert az utasok közül, aki beszél angolt és németet is. Találtak egy ilyen embert. Jött a gép kapitánya is. Miközben a gyerekek változatlan hangerővel bömböltek az utasok között pedig lincshangulat alakult ki a kapitány és a tolmács próbálta jobb belátásra bírni őket. Egy ideig úgy tűnt ez sikeres. Egy órával később a gyerekek ismét túl ingerszegénynek találták a környezetet és elkezdtek ugrálni a folyosón. Ekkor már többen felálltak, köztük nők is ha a szülők nem tudják megnevelni a kölykeiket, akkor megteszik ők helyettük, ismét jött a gép kapitánya. Újra egy óra csend, majd újra egy fél óra parádé. A kapitány újra jött. Többet vacakolt azokkal a vadbarmokkal mint a géppel. De mivel telt házzal ment a gép nem lehetett őket sehova sem áttenni. Végül az a megoldás született, hogy az eredetileg a Stewardessek számára fenntartott ülőhelyekre elkülönítették a három gyereket, akik halkabban csörömpöltek az út hátralevő részében. A repülőgép iszonyatosan hosszú idő után, kétszer annyinak éreztem az utazási időt végre leszállt. És kb mindenki fellélegzett és szitkozódások közepette vonult ki a nép a gépből. Egyetlen örömünk az volt hogy láttuk ahogy a rendőrök értük jönnek és elkísérik a családot valahova :)

Szürreálisnak hangzik, de ez megtörtént. És borzalom volt ezekkel utazni. :)