Ha 2 hónap után haza akarok menni, hogy mondjam meg a családnak (au pair munkából)?

Szerződéssel vagy ott ügynökségen keresztül v hírdetésben szóbeli megegyezéssel vállaltad a munkát?

Ha ügynökségi, akkor beszélj előbb a kapcsolattartóddal. Ha hírdetéses, akkor közvetlenül a szülőnek mondd meg, h honvágyad van és szeretnél felmondani. Előbbi esetben biztos, h van felmondási időd, amit le kell töltened. Utóbbi esetben a szülővel megbeszéled, h 2 hét- 1 hónapra maradsz még, addig te is el tudod intézni a hazautat és ő is talál vkit. Érdemes megvárni a végét, mert akkor kaphatsz referenciát, ami később akár jól is jöhet.

szerintem egyenesen, őszintén.

ha angol nyelvterületen vagy, akkor

"i would like to go home, i miss my family very much"

ha német, akkor

"ich möchte nach Hause gehen..."

:)

Boci:

szia!

Csatlakoznom kell az előttem szólóhoz, ne gyere haza. Aaaaaanyi de annyi időt tölthetsz még itthon a családoddal. Meg kell tanulnod nélkülük is lenni, nélkülük létezni picit, egyedül döntést hozni stb. Nem is tudod mekkora kincs ez, hogy kint lehetsz. Próbáld meg a pozitív oldalát nézni a dolgoknak! Én voltam kint, és naaagyon szerettem, most meg hiányolom. Járj el vaalahova, legyenek új barátaid. Gondolj bele, lehet olyan barátságokra teszel kint szert, ami az életeden végig fog kísérni. Én a páromat találtam meg így kint, és ő mi gyönyörű kislányunk édesapja lett :) Nagyon hálás vagyok ezért.

És igenis kell a szülők nélkül is lenni, hidd el. megértelek, de itt a lehetőség, hogy igazán felnőjj és boldogulj. Ha hazamész, meg fogod bánni hidd el, hogy mit hagytál ki az életedből, mert lehet nem lesz már ilyen, a családod meg fix marad, és mindig mehetsz hozzájuk, de ilyen lehetőség nem adódik mindig! Értékeld a helyzetedet, mert nagyon jó dologban van benne éppen!!!

Írj, hogy tudjuk mire jutottál, mert nagyon kiváncis vagyok. Privibe is írhatsz: gaal.orsolya@gmail.com ha kell egy kis bátorítás :)

szia

Én meg azt mondom, gyere haza, ha szeretnél. Én is hazajöttem, aztán voltam kint még egyszer 3 év után, és most ismét megyek majd. nem a kommunizmusban élünk, ahol ha egyszer kijutottál, meg kellett becsülnöd a lehetőséget. Szerintem gyere haza, és ha úgy gondolod később ismét kimennél még mindig megteheted.

Rólam egyébként tudták, h egyetemre akarok menni, és én azt lódítottam, hogy jönnek a felvételik, amikre készülnöm kell. Ez egyébként így is volt, kicsit lódítottam csak.

Nem tudom, akik azt mondják, egyszerűen mondd meg az igazad, éltek-e már odakint huzamosabb ideig? Nyugaton ha előállsz ezzel, hoyg honvágyad va, nem fogják komolyan venni, és próbálnak majd meggyőzni azzal, hogy dehát a gyerekeknek nem jó ha mindig változik az au-pairük, meg hogy akkor te most nem szeretsz minket, sértődés nélkül nem biztos hogy megoldható a dolog. És ki akar egy sértődött familyvel még egy fedél alatt élni, amíg el nem indul a repülő hazafele...?

Szerintem vmi olyasmit mondj, amit el kell fogadniuk, pl ez az egyetem dolog, vagy hivatkozz családi okokra. Hogy konkrétan mi arról nem kell tudniuk.

Közhelyesen kezdtem, de teljesen egyén függő, hogy ilyenkor menni, vagy maradni jobb. 6 hónapot voltam kint Londonban még a főiskola megkezdése előtt pénzgyűjtés céljából. (Ács meló+ meki, óriási karrier :) ) Most inkább nem kezdek bele, hogy miért jó tapasztalat, mert szerintem érzed te is. A nyelvtudáson soha nem árt csiszolni, új környezetben való helytállás stb.

Inkább adnék egy tanácsot. Nekem bevált, hátha segít neked is. Engem is ölt a honvágy gyakorlatilag végig, egy magyarral nem találkoztam a félév alatt, (Mondjuk ezt nem tudom a mai napig sem, hogy hogyan csináltam :D )illetve nagyon hirtelen jött az egész, szombaton hívtak, kedden repültem. Nem volt sok időm ráhangolódni... Meg mellé olyan albiban voltam, ahol se net, se tv...

Na, de a lényeg. Két trükköm volt: az egyik a könyvek, a másik pedig a hangüzenetek. Ez utóbbi alatt arra gondolok, hogy egész konkrétan a legjobb barátommal úgy tartottuk a kapcsolatot, hogy hangfelvételekben küldtük egymásnak a helyzetjelentéseket, aztán, amikor netközelbe jutottam, akkor minden hangot és levelet feldobtam a mobilomra és onnantól mindig kéznél voltak. Egyrészt természetesen jó érzés hallani valamelyik szeretted hangját. Másrészt az is rengeteget segít, amikor felmondod, ami aznap, vagy akkortájt történt veled. Legalábbis nekem könnyített a honvágy és az új helyzet feldolgozásában.

Nekem ez tényleg nagyon sokat segített és a végére már kifejezetten jól éreztem magam, mert tartották is bennem így a lelket, meg én is könnyebben küzdöttem le a saját félelmeim. Worth trying! ;)