Egyes egyedül hogyan tudnék kiköltözni Japánba? Milyen munkát kéne találjak meg mit dolgozhatnék ott?

Az igaz, hogy sok külföldi (leginkább amerikai) talál angoltanári munkát magának Japánban úgy, hogy nincs is tanári végzettsége, és japánul sem beszél perfektül. Japánban iszonyúan szerény az idegennyelv oktatása, nem véletlenül nem tudnak angolul egy egyszerű mondatot sem összerakni, ezért sok külföldit munkáltatnak csak az nyelvtudásuk miatt: és nem csak angol anyanyelvűeket. Japán tanáraim mesélték, hogy magyarok is vannak kint angolt tanítani, a japánoknak meg kb. minden fehér ember amerikai, az meg végképp nem érdekli őket, ha van egy kis akcentusa az illetőnek.

Amúgy Hidasi Judit írta az egyik könyvében, hogy egyszer a metrón beszédbe elegyedett egy japán angol(!)tanárral, aki sir-nek szólította, és megkérdezte, gyakorolhatja-e vele az angol nyelvet. A nő erre mondta hogy persze de ő magyarországi, mire a japán mondta hogy jó jó, de árulja már el, melyik államból származik...

Szóval ez az angoltanári meló nem humbuk, de szerencsésnek kell lenni hozzá, és nyilván előny, ha van tanári végzettséged, és folyékonyan beszélsz japánul -de ha nem vagy még profi és mégis kikerülsz, hamar belejössz, mivel mint ismeretes, nem tudnak, és nem is szeretnek angolul megszólalni, így japán nyelvtudás híján hamar éhen halna ott az ember.

Másrészt viszont, a japán életfelfogás és munkamorál szerintem hamar kiborítana. Nem véletlenül van külön szavuk az élethosszig tartó foglalkoztatásra, vagy a túl sok munka miatt történő öngyilkosságra.. mondjuk kétlem hogy egy tanár annyit robotolna mint egy cég alkalmazottja, de tegyük fel, hogy alkalmazni kezd egy vállalat. Egy valamirevaló dolgozó ember reggel kezdés előtt már legalább egy órával bent van, és mivel a cégek jó része a metropoliszokban található, ott meg átlag ember nem bérel/vesz lakást, így több óra beutazni a meló helyre. Aztán délután négykor nem állsz fel mint aki jól végezte dolgát, hanem bent vagy, amíg a főnök haza nem megy... és ha a mezei alkalmazott minden nap túlórázik, el lehet képzelni, hogy a főnökök mennyi ideig vannak bent. Szóval (késő) este, mikor a főnök is nyugovóra tért, elindulhatsz haza, és talán még aznap haza is érsz a lakásodba. Emellett heti rendszerességgel tartanak munka utáni (kötelező) közös ivászatot az alkalmazottak, amikor -egyedülálló alkalomként- őszintén kibeszélhet mindent az ember, mert ez az egyetlen állapot, amikor elnézik a japánok, ha valaki bármiről őszintén megmondja a véleményét. Persze ennek a modern rabszolgaságnak is megvan az előnye, mert évente többször kapnak bónuszt, ami sokszor több mint az egész évi fizetésük, plusz csak ritkán bocsátják el a dolgozójukat. Pl. ha valaki valamilyen csalási botrányba keveredik, akkor a cég vezetősége kér elnézést érte, és tovább foglalkoztatják az illetőt, nem úgy mint errefelé, hogy kirúgjuk a bűnbakot és eltussoljuk az ügyet.

Egyébként nem rég olvastam egy magyar lányról aki egy japán sráchoz ment férjhez, és itt éltek egy darabig, de a pasi nagyon vissza akart menni, ezért a csaj belement, de csak egy kitétellel -nem fog multinál dolgozni. Így földművelésbe kezdtek, füge iskolába (igen, van ilyen) jártak és füge termesztéssel foglalkoznak.

De azzal is szembe kell nézni, hogy te mindig gaijin, azaz külföldi leszel (leginkább amerikai, ugye), jó eséllyel sose fognak elfogadni, nem fogadnak be. Ők eleve kis közösségekbe vergődve élnek, és az ő csoportjukba tartozókért bármit megtesznek, de a más csoportba tartozókat már ők is semmibe veszik. Pl. ha egy vadidegen sétabotos idős néni épp át akar kelni a zebrán, nem mennek oda hozzá segíteni, mert nem az ő csoportjukhoz tartozik, vagyis nem tartoznak neki felelősséggel. Ha meg külföldi az ember, mg inkább el lehet képzelni a közönyt, ami körül veszi őket. Anno láttam egy interjút egy magyar nővel aki kint tanított egy egyetemen, ő mondta, hogy az elején, mikor nem beszélte a nyelvet, a tömegközlekedésen nyíltan kiröhögték őt a fiatalok, beszólogattak neki, amit ő nyilván nem értett még. Évekig így élt, hogy gyakorlatilag nap mint nap megalázva érezte magát. Aztán évekkel később, mikor már folyékonyan beszélt japánul, és ismételten beszóltak neki a csitrik, keigóval (udvarias nyelvvel) finoman visszaszólt nekik, mire a gyerekek a bocsánatáért kezdtek esedezni.

Hirtelenjében ezek ugrottak be a témához kapcsolódóan. Nem lehetetlen kint dolgozni, de előbb menj ki néhány hétre, esetleg pályázz meg ösztöndíjat, és lehet rájössz, hogy igazából nem is annyira érdekel ez az egész.