Nekem nem jott be Amerika. Hazakoltoznek vissza MO-ra, de mar ferjem van itt, akit szeretek? Mi legyen?

Kívülállóként ez a véleményem:

Ne haragudj, hogy ezt mondom, de nekem kicsit furcsa, hogy diplomás emberként, 6 év után még mindig takarítasz.

Több ismerősöm van aki kiment diplomával, és bár nem a szakmájukban dolgoznak, de elfogadható állásuk van (ingatlanos, fogorvos asszisztens, raktáros stb.) Gondolom 3 évig csak közgazdászként keresgéltél, aztán mikor már nagy gáz volt, elvállaltad az első munkát.

Ennyi idő alatt akármit kitanulhattál volna. Mondjuk egy szakmát, amivel nem kell alja munkát végezned. Kifogást mindig lehet találni, de ha akarja az ember, mindent meg lehet oldani. Még most se lenne késő. Ott is vannak esti iskolák, támogatások, gondolom a férjed is segítene stb.

"Nem irodait, csak ilyen alja munkat, mint itt"

Annak mégis mi értelme lenne?? Ugyanúgy utálnád! Még annyit se kapnál érte, mint ott! A diplomádnak 36 éves kezdőként itt sem vennéd hasznát! Az ég áldjon meg, már ott élsz, ott a férjed, ott az életed, ott eresztettél gyökeret, nem érzed?

Ilyen hozzáállással magadhoz és az élethez, ne csodálkozz, hogy nem vesznek fel normális munkára sem itthon, sem az USA-ban.

Sokan mindent megtennének, hogy olyan lehetőségük legyen mint Neked (USA állampolgár). Szerintem ne gyere haza mert itthon csak rosszabb lenne, pláne a férjed nélkül (ha valóban szereted). De ha nem érzed magad jól vele és nem szereted az országot, akkor meg ne maradj.

Amúgy a takarítást is lehet jókedvűen csinálni, nem azért írtam, hogy alja munka, mert lenézem az ilyen munkát.

Én szó szerint szart lapátoltam (istállókat takarítottam) Ausztráliában 3 hónapig és élveztem, mert elfogadtam, hogy ezt kell csinálnom, hogy bejárhassam az országot. Sőt, mosogattam is már étteremben. Attól még hogy elfogadtam, hogy ezt csinálom, nem azt jelenti, hogy beletörődtem. Csak épp nem harcoltam minden egyes pillanatban magammal. De tanultam és kerestem a lehetőségeket mellette. Az meg hogy akkor lenézett valaki egyáltalán nem érdekelt, most lehet hogy épp ők irigykednek.

Ezt most jóindulatból írom, ne értsd félre, de szerintem segítségére lenne szükséged. Először magadat kéne rendbe rakni, utána foglalkozni a többi kérdéssel. Biztos vagyok benne, hogy ha le tudtál diplomázni, akkor kellő önbizalommal találnál ott, vagy bárhol jobb munkát is.

Sztem Prozac+Xanax. Mindenkinek azt szoktam mondani, aki visszajön, hogy nem normális. Bocs, de Neked is ezt mondom. Egészségbiztosításod munka nélkül itt sem lesz, nyugdíjad se, és a 6 évvel ezelőtti Magyarország sem volt jó, de már rég nem létezik. A pokolba jönnél vissza... Szerintem verd ki a fejedből!

Itt mindenkinek elárverezi a bank a házát, belebuknak a részletek törlesztésébe, nem kapnak munkát, végképp nem a végzettségüknek megfelelőt, diplomás örül, ha utcát söpörhet, a munkanélküli járadék csak 3 hónapig jár, és a minimálbér a max., ami úgy 70ezer ft, mínusz a levonások. Ha este híradót nézel, idegbeteg leszel, hogy megint hány ember került utcára, lett munkanélküli vagy öngyilkos, megint minek emelik az árát. Lehet, hogy kint se könnyű, de itt meg lehetetlen.

Én felsőfokkal, és baromi jó nyelvtudással mentem ki 2 hétre nyaralni. Elmondanám, hogy Rigó utcai nyelvtudásommal odakint... Plusz mindenki levágta, hogy turista vagyok. Viszont a helyedben eszembe se jutna visszajönni! Hidd el, iszonyú! Nézz meg egy híradót a neten, az RTL Most oldalán... Csak 1 hónapig nézd minden nap, és megkapod a választ.

Csak rontanál a helyzeteden ha hazajönnél. Nem a Mo-i viszonyokra gondolok, mert ezt már úgyis mindenki leírta. Az írásodból azt érzem, hogy nagyon depressziós lehetsz, a férjed nem sokat foglalkozhat veled, ezért érzed magad így lehangolva, nincs semmi önbizalmad, nincs aki biztasson, támogasson jobb munkát keresni, tanulni, és egyéb dolgokban. Gondolom társaságba se jársz, ezért nem fejlődik az angol nyelvtudásod előre. 6 év alatt már rég folyékonyan beszélned kellene angolul, gondolom a férjed sem sűrűn beszél hozzád. Ne haragudj hogy ilyeneket írok, de nekem ez jött le.

Én azt tanácsolnám, hogy ne haza gyere, hanem maradj ott Amerikában és kezdj ott új életet. Sokkal könnyebb lenne mint itthon. Költözz el a férjedtől (mert szerintem nem szeretheted eléggé, ha azt írtad, hogy kár volt férjhez menni) és keress egy új munkát, és főleg egy új baráti társaságot, akikkel jól érzed magad és megbecsülnek, mert neked csak ez hiányzik az életedből, más nem.

Gyereked van? Mert ha nincs, akkor szerintem ez is oka lehet a boldogtalanságodnak, lehet hogy új környezet, új emberek, új partner majd meghozza ezt is. A korban már benne vagy, úgyhogy lépni kell minél előbb.

7-es vagyok. Mondd el a férjednek, hogy honvágyad van, és gyertek haza 2 hétre, 1 hónapra. Valami valós helyen éljetek, ne szállodában, és sétálgassatok sokat, és minden este nézz híradót. Hidd el, 1 hét után honvágyad lesz - vissza, az USA-ba! Poénból pályázz meg itteni állásokat, ne írd bele, hogy nem itt élsz. Ha behívnának interjúra, majd azt mondod, már nem aktuális.

Nekem is elmeorvoshoz kell mennem, mert 2 hét után visszajöttem. Igaz, egyedül mentem, és bakancs-lista volt. Akkor se vagyok normális!

Vk említette a nyelvtudást. Elmondanám, hogy ha a Kérdező csak a férjével tudott beszélni angolul esténként, az nagyon nem lendíti előre a nyelvtanulást, bár nem tudom, ez hogy jött szóba.