Ez most miért jó az EUnak hogy Európai országokból lehetetlen Oroszországba és Belaruszba repülővel és vonattal eljutni?

Nem lehetetlen, én isztambuli átszállásról tudtam, de látod, az első meg Bakun át ment, biztos van még pár lehetőség, ha kicsit gondolkodsz, és nem a közvetlen Budapest-Moszkva járatra váltanál helyet.

Oroszország amúgy is böszmenagy, nem biztos, hogy mindenki Moszkvába, vagy Szentpétervárra menne rokont látogatni, a távolabbi részei meg eddig is több átszállással voltak megközelíthetőek.

Ja, Ukrajnába se megy semmi, aztán mégis megoldják valahogy, hogy hazajussanak, ha akarnak.

Nekem a lengyel határ mellett élnek a rokonaim, akik rettenetesen hiányoznak, de a határátkelők lezárásának gyakorlatilag állandó kockázata miatt 2022 márciusa óta nem mertem őket meglátogatni. Ugyan senki sem költözött sehová, mégsem voltunk ennyire távol egymástól még a szovjet időkben sem. Rettenetes érzés.

Fizikailag persze lehetséges odajutni, aki vállalja az ottragadàs kockázatát, az Bresztnél 1-3 nap várakozással autóval vagy ennél gyorsabban menetrend szerinti busszal át tud jutni, csak ne fogjon ki valami problémás utastársat, mert onnantól kezdve beláthatatlan hosszúsàgú várakozás jön. Repülővel Isztambul, Dubaj, Tbiliszi jön szóba, ott meg az a kockázat, hogy az alkatrészutánpótlàs nehézkessége és a biztonsági auditok hiánya repülésbiztonsági aggályokat jelent (Belaruszba tudomásom szerint csak a Belavia repül, az oroszok mellett).

Ez mind szép és jó, amit leírtál, de ki az az okos, aki egy háborús övezetbe megy "mert ott vannak a barátaim?" Oké, ott vannak, szívás, de attól nem kell életellenesen viselkedni holmi szentimentális okok miatt.

Szép elképzelés, hogy kimész, beszélgetsz, majd hazajössz, a valóság meg az, akár ott is ragadhatsz.

6, én 2020 márciusában ragadtam Törökországban.

Ott él egy rokonom, már akkor olyan volt a helyzet, hogy tudtam, hogy ha kiutazok, lehet, nem jövök egyszerűen vissza, de akartam látni a rokonom, nekem ez megérte a kockázatot. Más meg úgy gondolja, nem fér bele neki, és ezzel sincs semmi baj, nem lehetünk egyformák.

Végül egy Air France különjárat hozott minket haza, kb. 200 magyart, azt hiszem.

Ukrajnában eleve nem csak a tömegközlekedést használják emberek, még 2016-ban laktam együtt egy ukrán csajszival kollégiumban, mikor még járt arra vonat, repülő, meg minden. Munkácson lakott, sosem ment haza tömegközlekedéssel, Facebook, Whatsapp és Telegram csoportokban hirdettek fuvarokat kisbusszal Budapest és Munkács közt, és azzal ment. A családja is ezekkel a random emberekkel küldött neki csomagot. De ez a mi kultúránktól sem idegen szerintem, engem rendszerint felhívott nagymamám, hogy menjek ki a Stadionokhoz délután négyre, akkor ér be az Ózdi busz, adott a sofőrnek egy pakkot, vegyem át, nekem küldi szeretettel.