Akik külföldön éltek! Hol és hogyan ismerkedtek? Ottani magyarokat kerestek elsősorban, vagy osztrákokat, németeket? Merre, mi módon szoktatok?

Ez a magyar nep , nagyon szethúzó , utalja a sajat fajtajat, ez inkabb szegyen mintsem erény.

Ezt probalja a jelenlegi kormany orvosolni, de a gyulölet mindenen atsüt.

Mas nepek kulföldön is összejarnak, kibirják egymast, segitik egymast.

Magyarorszagról, a szethúzasból menekulni, azert hogy azt újra megteremtsétek magatok körül, tök kár!

Soha senki nem fog annyira egyenrangúan kezelni es elfogadni, mint egy honfitársad!

Szerintem kisebbsegi érzés van a hátterében ennek a visszautasitasnak, de mindenkeppen : szanalmas! Es önsorsrontó!!

"Ez a magyar nep , nagyon szethúzó , utalja a sajat fajtajat, ez inkabb szegyen mintsem erény."

Tévedésben vagy. Nem utálom a saját fajtámat, nem szégyellem, hogy magyar vagyok, sőt igyekszem külföldieket is rábeszélni, hogy kis hazánkba menjenek nyaralni mert csodaszép. Ha kint találkozom magyarokkal, szívesen beszélgetek velük, de nem tartom a kapcsolatot, mert nincs értelme. Az ember sok csalódás, becsapás után már óvatosabb, és a szokásos kedves bókoláson kívül már nincs szükség másra..

ausztriában nekem jó tapasztalataim vannak

elég sok magyarral jóban vagyunk, segítünk egymásnak, eljárunk vacsorázni, stb.

szerintem aki paraszt az otthon is az aki nem az kint se, de én is látom a hirdetésekben hogy a legtöbb sóher magyar amikor kimegy akkor a kint élő magyarokat akarja lehúzni, beszervezni mindenféle mlm átverésbe meg ilyenek :)

az ilyeneket el kell kerülni

Franciaországban élek, nem ismerkedem magyarokkal...egyszer egyszer a reptéren "elkaptak"...de én is inkább távolságtarto vagyok... párszor már pofára estem, ugyhogy köszönöm nem kérek belölük..

helyiekkel meg a fitness teremben, de ott sem én keresem a társaságukat

Időpont ma 18:09

Én is írtam, hogy csalódtam bennük. Írok párat

1. itt a gyakorin hónapokig leveleztem egy nővel aki ki akart jönni Angliába. Örömmel mondtam információt, tippeket, dolgokat. Szimpatikus volt. A végén rábeszélt, hogy ha kijön akkor pár napra fogadjam be. Gondoltam miért ne? Van egy üres szoba amit nem használunk, étel is akad. Kijött. 2 hét múlva már jeleztem, hogy ideje lenne munkát keresnie, mert nem fogom eltartani. Nem tetszett neki, hogy nem tartjuk tovább. Megismerkedett valami arabbal, és lelépett. Néha összefutottam vele, de egy hello nem jött felé.

2. Amikor kijöttem, magyarok társaságát kerestem. Reméltem megismerkedek hasonló korúakkal, és néha együtt töltenénk egy kis időt. Regisztráltam is az adott magyar oldalon amit egy itt élő nő indított. tervezett is egy magyar találkozott. Elmentünk. A parti másról sem szólt, csak arról, hogy ki tud jobban angolul (és milyen lenézést kapott aki nem nagyon tudott) ki hol dolgozik, mennyit keres, ki mennyire übbereli a másikat. Ha ezen túl voltak akkor hohoooo ti lakást béreltek? nem szobát? akkor oda megyünk bulizni.. pia van???

Na ennyi elég is volt.

3. Még mindig lelkes vagyok, remélem, hogy vannak rajtunk kívül normálisak. Megyünk reptérről hazafelé,és még a reptéren mellén csapódik egy fiatal srác. Elmondja, hogy kínos helyzetbe került, mert nem jött ki érte akit vár. Megkérte, hogy vigyük be a városba. Bevittük, hiszen mi magyarok segítsük egymást. Elvittük oda ami címet adott. Kiderült nincs ott semmi. Így elvittük egy szálló elé. Kiderült, hogy nincs pénze. Csak felpattant a gépre lesz ami lesz alapon. A férjem kifizetett neki 1 éjszakát, és elbúcsúztunk. Jó indulattal megadtuk a telefonszámot, kérte, hogyha vészhelyzet lenne, tudjon kit hívni. 3 napon keresztül nyaggatott minket, majd mi voltunk a szemetek mert mi magyarok nem tartunk össze..

A sok szokásos utcán találkozó magyarok első kérdése?

Van melód? nincs ott felvétel? Ne legyél már csíra, hogy nem viszel be..

Na itt lett elegünk. Azóta nagyon megnézzük kivel ismerkedünk meg.

Vannak rendes magyarok, de ők is távolságtartóak, ezért nagyon nehéz jó barátokat találni idegenben..

Ez van..

Az én esetem nem egyedi.. Szinte mindenki átéli ezt.