Milyen érzés repülni? Mi volt a leghosszabb utad?

Én is épp így voltam vele,mint te...már kiskoromtól kezdve álmodoztam róla, hogy kipróbálom a repülést. Mindenféle gépet ki akarok próbálni egyszer, kicsit is, helikoptert is, nagyot is :) Most végre így 24 évesen megadatott, hogy először repülhessek. Igaz, nem messzire és csak fapados járatokon. Az elmúlt pár hónapban két utam is volt oda-vissza, egyszer Németországba, ma pedig Londonból tértem haza. Az első előtt nagyon izgatott voltam, már attól a perctől kezdve, hogy beléptem a reptér ajtaján és próbáltam kitalálni, merre menjek és mit kell csinálni :) Az átvizsgálásnál kicsit meglepődtem, hogy még a cipőmet is le kell venni, meg nem voltam felkészülve a folyadékokkal kapcsolatos szabályozásra sem, szóval bíbelődnöm kellett, de annál vidámabb voltam, amikor ezen is túljutottam. A tranzitváróban úgy tapadtam az ablakra, mint a gyerekek és néztem a repülőket tátott szájjal, ahogy jönnek, mennek. Amikor végre feljutottam a sajátomra, sikerült ablak mellé ülnöm. Furcsa hangokat adott ki alattam a gép, és éreztem, hogy valami mozog, mintha kapcsolgatna valamit a kapitány. Na akkor ijedtem be egy kicsit, hogy úristen, mi lesz, közben megláttam a hányószacskót az előttem lévő ülés hálójában kikészítve és beparáztam, hogy mi van, ha rosszul leszek (érdekes, addig eszembe se jutott :D). Mikor szépen komótosan elkezdett gurulni a gép, akkor azt mondtam, oké, akkor most maradjon is így végig, ne szálljon fel :D Jó sokáig keresgélte a kifutót, aztán mikor megtalálta, irányba fordult és hirtelen minden leállt, vészjósló csönd lett egy pillanatra...aztán fel se tudtam rá készülni, hirtelen felzúgott az egész, nagyon hangosan, és kilőtt, hogy belepréselt a székbe. Aztán amikor elkezdett emelkedni, elkezdett múlni a félelmem és minél inkább emelkedtünk, annál izgatottabb lettem megint a jó értelemben. Egész úton bámultam kifelé az ablakon vigyorogva, olyan szinten, hogy belefájdult a nyakam :D Valahányszor nagyot fordult, dőlt, vagy rázkódott a gép, úgy éltem meg, mintha hullámvasúton lennék, nagyon élveztem. Épp láttam a szárnyakat is, csodáltam, ahogy a kapitány külön mozgatja rajta a részeket. Miután megérkeztem, alig vártam a visszautat, hogy újra átélhessem. Sajnos az újdonság varázsa hamar eltűnik, ma már csak aludtam és mocorogtam az úton, pedig nem volt hosszú, csak 2 óra 20 perc. De azért a fel és leszállás még mindig nagy kedvenc :D

24/L