A kadar korszakban hogyan viszonyultak az ingatlanarak es a lakberek a fizetesekhez kepest?

Az első munkahelyemen 38 forintos órabérben dolgoztam közférában. 21 évesen mentem férjhez és akkor a férjemmel felakartuk venni az ifjúházasok kölcsönét ami 40 ezer forint volt kamatmentesen. Le kellett adni a fizetési papírunkat, hogy mennyit keresünk havonta. A kölcsön kikötése volt a 8 órás munkaidő, és a sorkatonasság letöltése. Mind megfelelő volt. De visszadobták, hogy nem adják meg, mert az én 4 órás munkám nem jó. Mondtam, hogy főállásban 8 órában keresek közférában ennyit. Nem hitték el.Felhívták a munkahelyemet, ami engem igazolt.

Nos ezt azért írtam le, hogy elmondjam. Én átlagosan kerestem, nem volt se sok se kevés. Mégsem tudtunk albéreletet fizetni, mert még a kettőnk fizetéséből sokat elvett volna. Házat végül úgy tudtunk venni, hogy aláírtuk a szocpolt. 3 gyerek vállalása komoly kölcsönnel. Mivel válás lett a vége, és nem lett 3 gyerek csak 1, így egy csomó adósságunk lett, és a házunkat elvitte a bank.

Szóval akkor sem volt könnyű, ahogy most sem az.

Amikor a fizetésem 25 ezer forint volt, egy egyszobás ingatlan nálunk (vidéken) kb. 600-700 ezer körül mozgott.

Akkor még nem volt szokás önkormányzati bérlakáson kívül magánszemélytől bérelni lakást. Önkormányzati bérlakásért - szintén 1 szobás - kb. 300-400 forintot kellett fizetni havonta.

Édesanyám 1230Ft/hó, fater meg 3400Ft/hó fizetéssel rendelkezett + terményekből/állattartásból jött durván havi 600Ft.

360eFt-ból építettek házat, ebből 247eFt volt a kölcsön.

Kettejük fizetéséből ez 7 év, ennyi is lett, csak a maszekból, termény, állattartás, napszámból éltünk 4-en, ami a mai minimálbér kb. 80%-át jelenti.

Édesanyáméból 25év, ha nem költ semmit, de ha csak a felét tudja félretenni 50év (600Ft költés).

Fateréból 9 év, vagy spórolással 11év (600Ft költés).

-----

Gondolom a mai állapotokra szeretnéd levetíteni.

Egyetemi mérnökként nettó 136e-et keresek + 8e étkezési, számoljunk 144e-el, gazdálkodok is saját fogyasztásra, ez legyen havi 25e.

100e-et tudok félretenni (mamahotelben fizetem összes számlát + havi 1 nagy bevásárlás + megtermelt élelmiszer + egyéb), így évente 4m2-nyi házépítést tudnék megfizetni.

7év = 28m2-es garzon

9év = 36m2-es garzon

11év = 44m2-es lakás

25év = 100m2-es ház

50év = 200m2-es ház (a házunk 196m2-es, ebből csak a szobám 46m2)

Összegezve 11 évnyi spórolással lehet egy a szobámnál kisebb lakásom...

Albérlet talán jobb volt, de csak azért, mert rengeteg lakás bérlakás volt, amit az államtól bérelétél nem piaci áron. Ennek természetesen azóta is nyögjük az adósságát, hiszen az egész Kádár korszak nettó veszteséges volt és hitelből tartották fenn az életszínvonalat.

Házépítés a mi esetünkben nagyon hasonló volt a mai árakhoz. Édesapám agrármérnök, édesanyám orvos volt. Apám precíz ember lvén mai napig megvan a kis kockás füzet amibe szó szerint a legutolsó szög is fel van írva, mikor vette, mennyibe került. Az alapján ~12 évnyi teljes fizetésükbe került a házépítés (140 nm) úgy, hogy a telket ingyen kapták nászajándéknak. Ne felejtsük el, két diplomás fizietésről beszélünk.

Ez mai árakra vetítve ha "csak" 300e nettóval számolok (ami mai viszonylatban nagyon kevés lenne) akkor is 80M forintos árat feltételez. Egy új építésű 140 nm-es ház a mi környékünkön jelenleg 50-60M között mozog.

Azt viszont halkan jegyzem meg, mint az igazság része, hogy anno a Kádár korszakban "szabad volt a rablás". Anyagot, építőanyagot, kb. mindent ami mozdítható lopott mindenki. Ebből építültek a családi házak. Meg lehet nézni, a vasutasnál a gerenda vasúti sín, fuvarosnál csak fűtőolajas kályha volt, csempegyári dolgozónál nincs két szobában egyforma csempe vagy járólap, stb...

Ez mára oda módosult, hogy összességében ugyan annyit lopnak, de már nem a kisember hanem mindet a politikusok.

@9 Az általános magyar sajátlakás-fétisre, ami miatt egy átlag ember élete abból áll, hogy 50-60 éves koráig fizeti egy kertes ház hitelét, aztán halálig a gyerekeiét és panaszkodik, hogy életében kétszer látta a tengert, valamint meg van róla győződve, hogy a ballagási ebédeket leszámítva az étterem urizálás, hiszen azt lehetne Fundamentára is költeni. Vagy csaptelepre. Vagy új cserépre. Vagy kutyaólra. Aztán meghal és hagy maga után egy értéktelen, lelakott helyet egy érdektelen kisvárosban, ahova az unoka garantáltan nem is akar beköltözni, hiába hagyta rá a nagyi.

Kábé ezért.