Az állami pénzekhez kik férnek hozzá?

"Amikor levonják az adókat a felnőttek fizetéséből gondolom az a magyar állam bankszámláira kerül. (A magyar államnak melyik banknál, bankoknál van számlája?)"

A magyar államnak nincs bank(számlája), csak számlája van, hiszen nem kereskedelmi bankoknál vezeti a számláit. A magyar állam számláit a Magyar Államkincstár vezeti.

Az állam gazdálkodási rendszerét - vagyis azt a tevékenységet, amely során az állam bevételeit beszedi, és összegyűjti az állami költségvetésbe, hogy azt felhasználja majd kiadásai teljesítésére - államháztartásnak nevezzük.

Az állam bevételei: adók, illetékek, járulékok, hozzájárulások, bírságok, belső kölcsönök, külföldi kölcsönök.

Az állam kiadásai: szociális ellátás, egészségügyi ellátás, kultúra, oktatás, honvédelem, rend- és jogbiztonság, a központi költségvetés gazdálkodó szervek részére nyújtott támogatások, nemzetközi kapcsolatokból eredő kiadások, adósságok visszafizetése.

Ezek mind külön fejezeteket foglalnak el a költségvetésben. Minden fejezethez külön számlaszám tartozik, és azokat még részletesebben ki lehet bontani. Például adóknál minden adónemnek külön számlaszáma van a Magyar Államkincstárnál.

"Amikor ez a folyamat megtörtént utána ki felelős ezekért a pénzekért? Ki fér hozzájuk? A pénzügyminisztérium kezeli őket?"

Nyilván nem a pénzügyminisztérium kezeli őket. Azok a szervek kezelik, akikhez a különböző költségvetési fejezetek bevételei/kiadásai kezelése tartozik jogszabály alapján. Adónál például konkrétan a NAV valamelyik tisztségviselője ad "utasítást" a Magyar Államkincstárnak a kiutalásról.

"Ha Lázár János kitalálja mint miniszter hogy a magyar állam utaljon XY helyre pénzt azt ő elintézheti vagy meg kell rá kérnie a pénzügyminisztériumot?"

Ez megintcsak úgy működik, ahogy előbb leírtam. Vannak szervek, akik X számlaszám felett rendelkeznek (például egészségpénztár), míg egy másik költségvetési szerv Y számlaszám felett rendelkezik (például önkormányzat). A különböző minisztériumoknak is van olyan számlaszámuk, ami felett az ott dolgozó tisztviselők rendelkeznek. Például arról utalják ki a pályázati pénzeket különböző önkormányzatokhoz, különböző szabályok szerint.

Nyilván szabályozva van, hogy kinek mi a jogköre, mire jogosult, kell külön engedélyeztetni valamit, vagy sem, például költségvetési fejezetek átcsoportosítása esetén -> például nem jött be a tervezett bevétel arra a költségvetési számlaszámra, ami a nyugellátások kifizetését szolgálja, ezért átcsoportosítunk egy olyan költségvetési fejezetről pénzt, ahonnan ezt ki tudjuk pótolni.

Sok pénztárcát képzeljél el. Az egyikben gyűjtőd a bevételt kocsira, másikban számítógépre, harmadikban anyukád születésnapi ajándékára. Ha anyukád születésnapjáig összegyűlt ugyan a tervezett 5 ezer forint, de közben emelték az ajándék árát, akkor kénytelen vagy kivenni a másik kettő közül valamelyikből összeget, amire éppen annyira nem lesz szükséged hirtelen -> átcsoportosítod őket.

Nagyon lesarkítva hasonlóképpen működnek a dolgok fent is.

Remélem, hogy érthető voltam...

Szerintem #1 ritka jól leírta az alapokat. Kis kiegészítés hozzá:

Egy csomó mindent a törvények szabályoznak, hogy mit hogyan kell/szabad csinálni. Pl. Egy csomó mindenről döntheti csak úgy el a miniszter, hogy mire költi a pénzt, mert egyrészt a költségvetés szabályozza - amit a kormány készít el, de a Parlament hagyja jóvá.

Másrészt törvények szabályozzák azt is, hogy egy csomó mindent csak közbeszerzés útján lehet csináltatni. Vagyis nem a miniszter úgy dönt, hogy XY kapja a pénzt valamire, hanem ki kell rá írni egy közbeszerzsést, több cégtől árajánlatot kérnek és akinek a pályázata nyer, az kapja a pénzt. Legfeljebb azzal lehet játszani, hogy mennyire testre szabottan fogalmazza meg a miniszter és csapata a közbeszerzés kiírását, hogy biztosan csak az az egy cég feleljen meg a követelményeknek, amelyiknek a tulajdonosához a pénzt szeretnék juttatni...

Az államot formailag az államfő, az ország elnöke irányítja. Viszont nálunk gyenge az elnöki pozíció, a személyéről nem országos választás, hanem a Parlament dönt. Nincs is túl sok érdemi irányító szerepe. Ha a Parlament megszavaz egy törvényt, akkor ő eldöntheti, hogy azonnal aláírja és azzal életbe lép, vagy visszaküldi a Parlamentnek újra tárgyalásra, esetleg az alkománybíróságot kéri meg, hogy vizsgálja felül, de ha a Parlament minden áron be akar iktatni egy törvényt és az alkotmánybíróság nem talál alkotmányos problémát benne, akkor ezt nem tudja teljesen megakadályozni, mert kénytelen aláírni, nincs korlátlan vétó joga.

Az ország elnöke nevezi ki a miniszterelnököt és a kormány tagjait, de nincs beleszólása, hogy ki legyen az, mindenképp azt kell kineveznie miniszterelnöknek, akit a Parlament megszavaz miniszterelnöknek. Elvben az elnök bármelyik párt vezetőjét felkérhetné kormány alakításra, de mivel a Parlamenti képviselőknek el kell fogadnia az elnök által felkért jelöltet és az általa javasolt kormány tagjait, ezért az országgyűlési választásokon győztes párt miniszterelnök jelöltjét szokták felkérni, mert valószínűleg a Parlamenti többség úgysem szavazna meg más jelöltet és akkor kezdhetnék előről. Ha a választás eredménye nagyon kiélezett volna, pl. több kis párt közel egyenlő arányban jut be a Parlamentbe, így nincs egy pártnak egyértelmű többsége, akkor koalíciós tárgyalás előzné meg a kormány alakítást, ahol a pártok megegyeznek róla, hogy milyen felosztásban állnak egymással szövetségre, hogy kormányzó többséget tudjanak alkotni és ezek után kéri fel az elnök a legesélyesebbnek tűnő koalíciót a kormány alakításra, mert ezek után ezt a kormányt a Parlament meg is fogja szavazni. Ha mégsem, az kormányválságot jelent és vagy új koalíciós tárgyalások indulnak, vagy akár a választásokat is meg kellhet ismételni.

Az államot érdemben a kormány irányítja, ők döntik el, hogy az állam különböző szervei mit és hogyan csinálnak (attól a néhány kivételtől eltekintve, amikről a kormány helyett a Parlament dönt, hogy ellensúlyozzák a kormány hatalmát, mint például az elnök személye, az alkotmánybíróság tagjai, a médiahatóság tagjai, az ombudsmanok, a Parlamenti bizottságok tagjai, stb). A kormányt a különféle területeket irányító miniszterek és a minisztereket irányító kormányfő alkotják. A miniszterelnököt azért hívják kormányfőnek is, mert ő irányítja a kormányt, ő hozza a döntéseket, ő felel mindenért, amit az irányítása alatt álló kormány és annak különféle szervei csinálnak. A miniszterek által irányított minisztériumok végzik a döntések előkészítését és azok kivitelezését, ők kezelik a minisztériumhoz tartozó területek pénzeit is. Ha valakinek a munkájával nem elégedett, akkor a miniszterelnök válthatja le a minisztereket, vagy akár komplett minisztériumokat is megszűntethet, átszervezheti, hogy melyik minisztérium miért felel, ha úgy látja jobbnak a kormány munkáját.

A kormány minden évben költségvetést készít, amiben megtervezik, hogy milyen állami feladatok mennyibe fognak abban az évben kerülni. Ez alapján osztják fel a központi költségvetést, más néven az államkasszát a különféle területek között. Aztán van, hogy ez a költségvetés előbb-vagy utóbb borul, akkor módosítani kell rajta, meg hiány képződik, vagyis bizonyos dolgokra nem marad pénz, hiába kéne. Amíg csak kevés, vagy kevésbé fontos dologra nem jut pénz a költségvetésben, addig lehet sakkozni az átcsoportosításokkal, későbbi kifizetésekkel, vagy hitel felvétellel, hogy abból fizessék a hiányt. Ezt hívják államadósságnak.

A költségvetési hiányt lehet fedezni külföldi hitelekből, vagy belső hiánykezelésből. Ilyen megoldás például az állampapír, amit eladnak az állampolgároknak. Ezzel a polgárok a megtakarított pénzüket az államnak adják kölcsön. Vállalják, hogy ők nem használják egy ideig, hogy arra az időre az állam használhassa helyettük - cserébe az állam kamatot fizet nekik a kölcsönükért, de még mindig olcsóbb, mint ha egy másik országtól, vagy külföldi bankoktól vették volna fel a kölcsönt a saját polgáraik helyett. Ez egy üzleti megállapodás a polgárok és az állam között, amin mindenki nyer, ezért mindkét fél örül neki, hogy jó üzletet kötött.

Lehetne persze egyszerűen csak adókat emelni és kamat nélkül elvenni ugyanazt a pénzt az emberektől, csak annak az emberek kevésbé örülnek, ezért jobban vissza tud ütni a választásoknál, vagy akár már előtte is zavargások törhetnek ki, amik akár lemondásra is kényszeríthetnék a kormányt. Kivéve, ha sikerül olyan magyarázatokat találni rá, hogy a szavazók ne megszorításként éljék meg a növekvő adó terheket, hanem még örüljenek is neki, hogy több adót fizethetnek az államkasszába, mert belátják, hogy ezzel az állam egészének és így saját maguknak is jót tesznek.

Ez így nagyon szép, csak az a baj, hogy hiányzik a rendszerből az átláthatóság, a transzparencia!

Anélkül meg sz@rt sem ér az egész.

Hát igen, ott vannak ugye a cégre, személyre szabottan kiírt közbeszerzések, meg a mindenféle trükkök, amivel ki lehet bújni alóla, hogy még közbeszerzésre se legyen szükség. Elvben ugye kötelező lenne minden állami költést nyilvánosan kezelni, közzétenni minden állami intézménynek a kiadásait, szerződéseit, mire mennyit költ, minden állami tisztviselő fizetését, vagyonnyilatkozatát. Pont azért, hogy átlátható legyen, hol mire mennyit költenek, ki mennyit keres és elszámoltatható legyen, hogy miből van pénze drága ruhákra, autókra, luxus nyaralásra. Csakhogy közben Magyarországon egyre több mindent titkosítanak mondvacsinált okokkal. Bizonyítékokat semmisítenek meg, ami alapján vizsgálhatóak lennének az ügyletek. Az intézmények kötelezően nyilvános adatait "elfelejtik" közzé tenni, ha kikérik tőlük, akkor is csak húzzák az időt. Sőt még a "ne zavarj, épp lopok" törvényt is megalkották rá, hogy további időhúzásra legyen jogalap. Sőt egyre gyakrabban csak évekig tartó pereskedésekkel lehet csak megszerezni az információkat és akkor is gyakran trükköznek vele, hogy milyen formában teszik hozzáférhetővé - pl. megmutatjuk, de csak lezárt borítékban, vagy átküldenek fekete-fehérben kinyomtatott színes grafikonokat, hogy minél nehezebb legyen az adatokat leolvasni róla, stb. Na meg ugye a méltán népszerűvé vált "elveszítette közpénz jellegét" érvelés, hogy ne kelljen elszámolni vele, mert már nem közpénz (de igen)...

Viszont a közgondolkodás is annyira hozzá idomult ehhez, hogy már senkit nem is érdekelnek ezek a dolgok.

4 -"Viszont a közgondolkodás is annyira hozzá idomult ehhez, hogy már senkit nem is érdekelnek ezek a dolgok."

Azért erre ne vegyél mérget!!!