Munkahellyel kapcsolatos: beilleszkedés, első napok, vagy éppen kilépések, kirúgások. Hogyan? Miért?

húúúúú az első napok iszonyatosak voltak. Míg meg nem ismertem valamenynire a kollégáimat, nem láttam át egy cseppet se a dolgokat addig szörnyű volt. Ezért van, hogy az új belépőkre mindíg kifejezetten oda figyelek.

Kilépéssel kapcsolatban még nincsennek tapasztalataim, de azt hiszem ami késik nem múlik. Az se lesz egyszerű szerintem.

Az első pár napom érdekes, újszerű, felfedezésre váró, megfelelési "kényszer", optimizmus, szorgalom, ambíció.

Kilépés ugyaninnen 5 év múlva: unalom, feszültség, elszakadni vágyás, megelégelés és művigyor, amikor pezsgőt bontottak annak tiszteletére, hogy ott voltam eddig (vagy épp annak, hogy felmondtam :)

Köv. cégnél 2-3 hónapig nem bírtam szinte megmaradni, azt hittem kisiklott az életem,nem értettem mit keresek itt, de aztán ez elmúlt, mikor megtaláltam a helyem. Azóta 6 év telt el. Talán ideje lenne váltani? :o

Hú, én baromira utálom az első napokat, mikor még senkit nem ismerek, semmit nem értek, hogy miről beszélnek stb. De általában rendesek a kollégák, szóval azért mindenhol jól betanítottak, és kedvesek voltak.

Kilépésre azért került sor, mert egyszer visszajött szülésről az előttem levő csajszi, aztán meg bezárták az itteni telephelyet. De a búcsú is mindig pozitív volt. Egy helyről rúgtak ki, de ott csak 4 napot voltam, és amúgy is szar volt, szóval valószínű magamtól is jöttem volna.

Amikor kirúgtak ( szó szerint egyik percről a másikra 4 év után), akkor nem volt kellemes. Gyorsan összepakoltam, elköszöntem a kollégáktól és hazamentem. A volt főnököm, meg megsértődött, amikor elkezdte nekem mondani a cég dolgait, miután kirúgott én meg közöltem, hogy kb. 10 perce nem érdekel a cég.

Az új helyen furi volt az első pár nap, mert még csak keveseket ismertem, de nagyon aranyosak voltak a kollégáim és a főnök is, mindenkinek bemutattak, szóval az jó volt.

Eddig három helyen dolgoztam és érdekes módon,mindenhol ugyan az volt a forgatókönyv:

Első napokban mindenki nagyon barátságosnak látszott,jól éreztem magam,igyekeztem beilleszkedni,mindent jól csinálni.Aztán pár hét múlva kiderült,hogy van a kollégák között egy kétszínű ,mártír rögeszmés ,sz@ralak,aki azzal próbálta magát jó helyzetbe igazítani mások előtt,hogy az én munkámat becsmérelte.Emiatt aztán jöttek a konfliktusok,mivel az én idegeim sincsenek kötélből és kötelességemnek tartom azt is,hogy irtsam az ilyen rossz természetű férgeket,de sajnos nem jártam sikerrel,mert mint tudjuk,a patkány mindent túl él.De szerencsémre mindíg adódott valami jó irányú változás,ami által megszabadulhattam ezektől a munkahelyektől.

Nem volt indokom a kilépésre.Első azért szűnt meg,mert visszajött gyesről,akit helyettesítettem.Másik munka viszonyomnak úgy lett vége,hogy megszünt a cég.Harmadik helyen eleve csak 5 hónapos munkaszerződésem volt,tehát nem is maradhattam volna tovább.

Próbáltam pár dolgot egyetem mellett, a "klasszikus" diákmunkákat, de sehol nem bírtam sokáig. Sütöttem fánkot, árultam újságot és felszolgáltam kávézóban, voltam telemarketinges, mindenhol csak pár hétig. Ugyanis az első napon elmondtak mindent, amit tudni kellett, onnantól kezdve tömény unalom volt az egész. Ezekről a helyekről ezért jöttem el.

Most van egy normális, érdekesebb helyem. Itt az első napok azzal teltek, hogy megismerkedtem a kollégákkal, illetve megszoktam a munkahelyi légkört, valamint megtanítottak alapvető dolgokat. De utána még hónapokig mellettem volt egy lány, mire beletanultam annyira a munkába, hogy meg tudtam és meg mertem egyedül csinálni.

Azóta is nagyon szeretek ott dolgozni. Nálunk nem titok, hogy a felvételnél fontos szempont az is, hogy az illető emberileg is megfeleljen, tehát ne bomlassza a csapatot. Így talán nem a legjobb szakemberek vannak, de a legjobb csapatunk, ami azért elég ütős. És hát nem veszítünk el munkatársat amiatt, hogy valaki fúrja :)

Ötödik vagyok. Az indok: válság--- ez érthető. Csak az nem volt jó, hogy előtte még egy nappal is olyan dolgokról beszéltünk, ami egyáltalán nem jelezte, hogy ez lesz. Persze megkaptam mindent törvényesen, csak ez mellbe vágja az embert hirtelen (pont akkor kezdtük el törleszteni a lakáshitelt is).

De már rég nem bánom. Most olyan munkát végzek, ami jobb (igaz nem ez a szakmám), megismertem új embereket és nem utolsó szempont az sem, hogy a jövőben több területről lesz tapasztalatom. Valamint a főnökök is sokkal normálisabbak, mint az előző cégnél. Úgyhogy jól jártam.