Megvalósítandó cél hitelből, vagy megtakarításból?

Jó, akkor most én is elmagyarázom a hasonlatodra adott válaszomat. Volt egy úttörő, aki az életével fizetett az emberek szemének felnyitásáért. Ma már mindenki tudja azt, amiért ő meghalt. A szemléletformálás olykor jár némi áldozattal, visszatetszéssel.

Önérzet és intelligencia kérdése, hogy ki, hogyan reagálja le.

Több dolgot sem értek. Egyrészt úgy állítod be magad, mintha bárki kért volna arra, hogy átmenj hittérítőbe. Másrészt ki beszélt megbántásról? Te megbántódsz azon, ha valaki rádöbbent arra, hogy ha eredményt akarsz, akkor másfelé kell menned? Harmadrészt: Nézz utána, a felnőtt lakosság hány százaléka használ olyan pénzügyi konstrukciót, amelyet valamelyik pénzpiaci szereplő tanácsadóján keresztül vett igénybe és nézd meg azt is, hogy az elmúlt öt évben összességében mekkora növekedés volt megfigyelhető. Meg fogsz lepődni, ki van kisebbségben.

Tulajdonképpen az egész ittléted célját és indíttatását nem értem. Megjelensz, elmondasz egy véleményt, majd kiselőadást tartasz nekem arról, hogy én mit csinálok rosszul. Ki nem sz*rja le, hogy én mit csinálok és hogy csinálom? Olvastad a kérdést, amiről szól a topic?

"Az ügynök nem fogadja el, hogy nem akarsz megtakarítani és nincs most pénzed erre."

Talán mert az ügynök ismeri a pénzkezelési szokásokat?

Nézzünk egy példát: Gizi és Lajos együttes jövedelme 250 ezer forint. A havi kiadásaik pedig a következők:

Rezsi 50 000, lakáshitel 70 000, személyi kölcsön 40 000, hitelkártya 30 000, kocsi fenntartása 30 000, apának magas a vérnyomása, gyógyszer 2000, anya kétféle vitaminja 4000, apa erős dohányos, szív napi másfél dobozzal, anya kevésbé erős dohányos, elég neki a maradék fél doboz. (Apáék nem nagyigényűek, olcsóbb cigit szívnak, aminek az ára 700 / doboz. Ez ugye napi 1400, egy 30 napos hónapban 42 000.) Kajára, tisztálkodási és tisztítószerre elmegy 40 000.

Ha tehát nem hagytam ki a felsorolásból semmit és mindent legépeltem, amit felírtam magamnak akkor apa és anya havi kiadása 308 000 Ft. Emlékezzünk a bevételre: 250 000.

Vagyis apáék havonta 58 ezer mínuszt termelnek. Ez évente 696 ezer mínusz!

Első fontos kérdés: hogy lehet többet költeni, mint amennyi a bevétel? Nos, két eset lehetséges: az első; valamit nem fizetnek, amit kellene. Második, a hiány fedezésére kölcsönkérnek, vagy kölcsönt vesznek fel. Egy szempont mindkettőben közös: hogy újabb adósság.

Nos, így néz ki egy átlag magyar család. Szerinted ennek a családnak nincs megtakarítható pénze. Szerintem van. Nézzük, mit lehet itt kezdeni: lényeges kérdés, hogy például a család mire használja 30 ezres keretig a hitelkártyáját? Tudod mi a legbájosabb? Hogy az esetek döntő többségében nem tudják megmondani, hova megy el róla a pénz.

És ez a rohadt nagy magyar valóság. Ide vezet, ha nincsenek megtervezve a kiadások. Az első pillantásra is látszik, hogy ha a családnak tisztán a bevételi-kiadási oldalát nézem, ki tudnának jönni a pénzükből. Min lehet kiadást fogni?

Mindjárt ott a hitelkártya, amiről úgy megy el a pénz, hogy nem tudnak elszámolni azzal, hogy mire költötték. Ez ugye mindjárt 30 000. Aztán ott a személyi kölcsön, vagy áruhitel amiről azt érdemes tudni (és nem kell nekem elhinni, kis utánajárással döbbenetes adatokat találhatsz erről) hogy azt elenyésző részük költi valóban égetően fontos dologra, úgy, mint meghalt mosógép, hűtőgép cseréje. Tudod, hova megy a többi? Szórakoztatóelektronikára. Legendás példa a lapos TV. Nem véletlenül, mert igaz. Ami nélkül ugye lehet élni, de nem érdemes.

Tehát hitelkártya, és személyi kölcsön, összesen 70 ezer. Tehát a mínusz 58 ezerből máris átfordultunk pluszba, maradt a családnak 12 ezer megtakarítható magyar forintja. Nézzük tovább: apa ugye nagy dohányos, anya kevésbé, kettejük napi fogyasztása összesen két doboz. Fentebb már leírtam, ez napi 1400, havonta 42 000 forint. A dohányosok arról hírhedtek, hogy a szenvedélyük emlegetése számukra vörös posztó. Előbb mennek a híd alá és mondanak le lakásról, kajáról, mindenről, de a cigi szent. Jó, tartsuk hát ezt tiszteletben. Egy dobozban van ugyebár 19 szál cigi, hiszen állambácsi már egy ideje elvett egyet. Vagyis naponta elfogy 38 szál, havonta pedig 1140 szál. Ha apáék csak napi egy szál / fő szívnak kevesebbet (amibe ugye nem kell belehalni), akkor az mínusz 60 szál havonta, vagyis valamivel több, mint 3 doboz cigi árát spórolták meg, ami az ő esetükben durván 2100 Ft. Hogy nem sok? Nézőpont kérdése. Ha azt veszem alapul, hogy apa gyógyszerét pont fedezi, akkor már máshogy néz rá az ember, sőt, ha hozzáadom a korábban már megfogott 12 ezret, akkor a családnak máris 14 100 Ft a havi megtakarítása. És akkor még nem beszéltünk olyan apróságokról, mint a szemétben kikötő kajafelesleg, a téli szellőztetés, miközben megy az egyedi mérésű fűtés, mert azt olyan macerás lekapcsolni, a 30 fok a lakásban és a többi pazarló finomság.

Mindez azért, mert nincs tudatos tervezés hónapról hónapra. Megjegyzem, ugyebár mindenkinek az életében lehetnek váratlan kiadások. Ha egy váratlan kiadás úgy ér valakit, hogy nincs félretett pénze, akkor máris adósságba csúszott. Ha viszont van, megelőzhető a váratlan helyzet okozta rémület és mint a mellékelt ábra mutatja, bizony a legtöbb családban volna miből félretenni.

"Aztán fél-1-2 év után meg dől be a sok szerződést, károkat okozva az ügyfélnek is."

Ezt vezesd le nekem, kérlek! elkezdesz gyűjtögetni, majd megszorulsz és nem megy tovább. Milyen károd keletkezik ebből?

Ezzel szemben abból milyen károd keletkezik, ha felveszel hitelt és fizetésképtelenné válasz? Melyik mekkora kárral jár?

"Abban is a problémát látom, hogy ha valaki elindult a megtakarítások útján, attól még a zaklatások nem állnak le!"

Mármint arra gondolsz, hogy az ügynök kapcsolatot tart az ügyfelével és figyeli a helyzete alakulását?

"És akkor még nem is beszéltem a piac nagy százalékát kitevő felkészületlen vagy szándékosan öncélú ügynökről..."

A sztereotípiákkal az az egyik legnagyobb probléma, hogy úgy terjednek, mint az influenza, és úgy torzulnak, mint a pletyka. Nagy százalékról beszélsz. Mire alapozod ezt a nagy százalékot?

A helyzet ugyanis az, hogy ha megnézed pl. a PSZÁF honlapján, hogy a pénzpiaci szereplők ellen milyen és mennyi vizsgálat indult és ebből mennyi járt elmarasztalással, akkor ez az elmélet megdőlni látszik.

Nem szívesen említek konkrét céget, annál is inkább, mert sztereotip barátaim azonnal összefüggést keresnének köztem, az ittlétem vélt célja és az említett cég között, így cégnév említése nélkül mondok egy ügyfélszámot úgy nagyságrendileg egy -általam ismert, de ki nem mondott nevű- pénzügyi szolgáltatóra levetítve: 690 000. Ez a szám négy éve még csak 570 ezer volt. Ha a nagy százalékból indulnánk ki, akkor azt kell feltételeznem, hogy legalább ennyien sérültek az adott szolgáltató képviselői miatt. Ez azt jelenti, hogy uszkve másfélmillió ember/év. Na ezt most valahogy hozd össze akkor.

"Nagyon-nagyon rossz ez a logika." Azt rögtön gondoltam :)

"Az emberek nagy része ha nem is mizantróp, de alapvetően azt igényli, hogy hagyják békén, ne zaklassák kéretlenül."

Amikor a tévében a képedbe nyomják a reklámokat, azt te kérted? Azt nem minősíted zaklatásnak?

Ha valaki megszólít, akkor meg akkorát ugrasz hátra, mint aki kígyóra lépett?

"Ezt illik tiszteletben tartani. Egyébként ha valaki ennyire nem képes, az nem jó tanácsadó, nem jó üzletpolitikát folytat."

Lefordítom, mit mondtál: az emberek jobban csípik, ha csak az szólítja meg őket, akitől elvárják, mindenki más hagyja őket békén. Mi ez, ha nem mizantrópia? És te ezt normálisnak érzed? De továbbmegyek: ezzel az elméleteddel van egy kis baj. Oké, én, mint mizantróp "hagyjálbékén" ember csak annak kegyeskedem elnézni, hogy meg merészelt szólítani, akitől én elvárom. Oké, de a másik fél honnan tudja, hogy én elvárom? Valahogy közölnöm kéne vele nem? Á, szóval meg kéne hozzá szólítanom? Világos. De mi van, ha ő is mizantróp és megsértődik, mert csak olyan ember szólíthatja meg, akitől ő elvárja. Hoppá...

"Nem igaz. Csak egy ellenpélda: tizennyolc éve köttettük be az internetet, ami valami elképesztően lassú volt. Már akkor határozott igényem volt a gyors internetre."

A példád sántít. Nem arról szól a sztori, hogy még nem létezett internet, de benned felmerült az igény rá, hanem használtál egy meglévő szolgáltatást, amelyiktől többet vártál el.

"A pénzügyi tanácsadókról meg ráadásul mindenki tud."

A "mindenki" egy kissé kognitív torzítás. De ami ennél is fontosabb: hogy a pénzügyeiről, valamint a pénzügyi piacon kínálkozó lehetőségekről már sajnos a "mindenki" fele sem tud. Egyrészt, ha tudna, szerinted tényleg ennyien hajtották volna a fejüket önként a guillotine alá? Nem vagy nagy véleménnyel az emberekről...

"Ez milyen érvelés már? Abból indulsz ki, hogy ha valaki tud erről a szolgáltatásról, akkor mindenképpen igénybe veszi. Ez viszont egyszerűen nem igaz."

Milyen szolgáltatásra célzol kedves barátom? Arra, hogy ha valaki választhat, hogy pl. 3 millió forintot összerakhat úgy, hogy neki ebben csak egy rész e az önerő, meg úgy is, hogy a háromszorosát fizeti vissza, akkor az utóbbi választás lenne a befutó?

"Akkor minek futsz ennyi kört?"

Hogy én mennyi kört futok, azt bízd rám, nem te fáradsz el benne, hanem legfeljebb én. Vagy már az is baj, hogy vitába szállok valakivel? Ezt se tegyem? Hagyjalak meg a téveszméidben, mert az úgy kényelmes? Ez már nem mizantrópia, hanem hibernáció :)

"Másrészt engem például nagyon zavar, hogy az egyébként normális felvetéseinkre csak sablonválaszokat tudsz adni, illetve kitérsz az érdemi válaszadás elől. " Az fel sem tűnik, hogy ez azért van, mert sablonos kifogásokra ilyen sablonosan is lehet válaszolni?

"Én vetettem fel, hogy kell csinálni egy weboldalt és azt hirdetni. Erre azt a választ kaptam, hogy a weboldalt csak az találja meg, aki tud róla és keresi. Azt az aprócska tényt, hogy pontosan ezt éred el a hirdetéssel, ügyesen figyelmen kívül hagytad."

Tehát hirdesse a paraszt a weboldalt. Értem. Hol? Mondjuk újságban? E-mailben? Szórólapon? Rendben, emberünk weboldalt készít, hirdeti az újságban. Mi fog történni? Megmondom. Ugyanaz, mint azokkal az e-mailekkel, amelyek a spam fiókban végzik, vagy azok a szórólapok, amik úgy kerülnek kukába, hogy rá sem néznek. Azok ugye nem fognak kellemetlen kérdéseket feltenni, így te nyugodtan mizantrópkodhatsz tovább, csend van és béke. Még tovább megyek: tudod mi jut eszébe az embereknek, ha azt hallják, hogy pénzügy, vagy pénzügyi tanácsadás? Befektetés, vagy biztosítás. Vagy hitel. Előbbire nincs pénzem, utóbbi hülyeség, hitelt meg már nem kapok többet, téma átugorva. Egyszerű pszichológia, keverve egy kis pénzügyi tájékozatlansággal. Az emberek tele vannak sztereotípiával.