Jogosan vagyok én a hibás a szüleim szemében?

Mióta elmúltam 16 úgy ahogy de el tudok járni legalább 3-4x ha úgy van egy hónapban diákmunkázni amiből minimum 8E maximum 20Eft fizetést szoktam kapni.

Anyagilag nem vagyunk eleresztve,a szüleim nagy hiteleket vettek fel még anno egyéb családi okok miatt is,amikor pl. egymással pereskedtek csomót,meg amikor egy hónap alatt elköltöttek 400E ft-t mindenféle himihumi dologra,szóval sokszor nehezen jövünk ki egy hónapban a kajával.

Mindhárman dohányzunk ezért van hogy én veszem meg a dohányt,vagy ha úgy van bevásárolok hétvégére,vagy csak úgy hogy legyen.

Soha nem éreztem hogy kár lenne beadni a közösbe,mert ez a legkevesebb,sokszor még egy köszönömöt se kérek,de mostanában a szüleim rászoktak arra,hogy minden pénzügyi gondot az én nyakamba akasztanak.

Ha nincs itthon kenyér,lecsesznek hogy miért nem vettem,ha nincs itthon dohány kérdőre vonnak hogy na aztán miért nem vettem meg.Múlt héten is amikor anyámnál nem volt pénz az egyik boltban megvettem amit csak mondott (kajákat itthonra)

de tegnap is meg a mai nap is azzal áriáztak,hogy élből el kéne venniük a fizum 50%-át mert "akkor lennénk kvittek" és hogy én soha semmibe nem adok bele,meg mekkora smucig vagyok hogy ma se vettem nekik cigit.(amikor már a 3. havi dohányt fogom megvenni ma.)

Hát most Istenem...nem is én juttattam ide őket ebbe az anyagi helyzetbe,meg ha kell besegítek,de már úgy érzem a véremet szívják.Hogyan állíthatnám le őket?