Kezdőoldal » Üzlet és pénzügyek » Egyéb kérdések » Nálatok milyen a munkahelyi...

Nálatok milyen a munkahelyi hangulat, jellemző-e, hogy a munkatársak többet foglalkoznak a másik emberrel mint a saját munkájával?

Figyelt kérdés

Már korábbi munkahelyen is észrevettem, hogy nem a napi teendőre koncentrálnak, hanem arra, hogy a másik mit csinál, aztán elkezdenek pletykálni, beszélni a másikról, meg spontán kavarni a sz*rt. Nem top kategóriában dolgozom, igaz nem is legalul, egy középvezető asszisztense vagyok, de napi szinten látom, hogy a középvezetők egymást sz*rják, a dolgozók felfele, a vezetők lefele, és mindenki marja a másikat. Normális ez? Máshol is ez megy? Gondolkoztam már munkahely váltáson, mert ez egy kicsit sok. Egy nagy transznacionális vállalatnál dolgozom.


Ja és Te hogyan kezeled ezt?



2017. okt. 13. 06:18
 1/5 anonim ***** válasza:
100%

Ne mozdulj, maradj ott, ahol éppen most vagy! Minél nagyobb cég, annál kisebb az esélye, hogy te kerülsz terítékre, hogy te leszel a pletyka témája. Mindenütt ez megy. Egyrészt mert amíg másokat csepülnek, nem róluk beszélnek, másrészt felfelé nyalnak, alulra taposnak az ilyen fajta szóbeszédek, pletykák terjesztésével.


Ha teheted, jobb, ha semleges maradsz, és nem csatlakozol egyik csoporthoz sem. Persze az is könnyen meglehet, hogy ez esetben téged is kikezdenek. De hidd el, mindenütt ez megy, ez miatt munkahelyet váltani nem érdemes!

2017. okt. 13. 07:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/5 A kérdező kommentje:
Nagyon jó amit mondasz, igazából valahol én is ezt a "svájci stílust" tartom megoldásnak, viszont így meg olyan furcsa az egész. Nagyon nehéz olyanokkal is tapintatosan viselkedni, akiket ki nem állhatok. Tudom, hogy minden ember viselkedésének van egy miértje, de egy szint után már nekem is túl sok. Nem vagyok pszichológus, hogy mindenkinek a s*ggét törölgessem.
2017. okt. 13. 09:37
 3/5 anonim válasza:

Én egy 11 fős irodában dolgozom. Eleinte nagyon utáltam, végig a 3 hónapos próbaidőm alatt fontolgattam a lelépést. Én többnyire inkább csendben voltam, mert nem tetszett, amit a többiek műveltek. Ők nem egymást oltogatták, hanem más munkakörben lévőket, másik épületben dolgozókat, másik osztályokat. Aztán elkezdtem véleményt nyilvánítani úgy, hogy: „Szerintem nincs azzal baj, ha valaki...”, vagy olyanokat kérdeztem, hogy: „Miért gondoljátok, hogy ez elítélendő?”, és így normális párbeszédek is kialakultak, néhány emberben elcsitult ez a felesleges ellenségeskedés. Nem mondom, hogy én változtattam meg a hangulatot itt bent, de szerintem mielőtt idekerültem, nagyon imponálni akartak egymásnak az emberek, így kb. 10 szájból lehetett hallani egy ember véleményét. Szerintem fontos a példamutatás, az, hogy megmutassuk, más véleményen is lehet az ember, és az is fontos, hogy gondolkodásra ösztönözzük az embereket, mert így a végén kisülhet, hogy amúgy nem is olyan k*csögök a kollégák, csak eddig nem formáltak önálló véleményt.


Sajnos sok esetben nem lehet ilyen egyszerű a megoldás, mert emberfüggő, ki hogy reagál arra, ha valakinek önálló véleménye van, ráadásul olyan, ami ellentétben áll az övével. Ha körülötted érzelmileg nem intelligensek az emberek, nem várhatsz csodát. :/ Nekem szerencsém volt, már szeretem a légkört, és csak nagyon ritkán rándul össze a gyomrom.

2017. okt. 13. 12:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/5 A kérdező kommentje:

Amúgy igazából ha elnézem a leggörényebb kollégáimat, akkor ha kicsit figyel az ember, akkor mindegyikben meglehet látni a szomorú embert. Na meg szerintem ezeknek a nagy része párkapcsolati problémáktól szenved.


Az egyik csaj mindenkit kibeszél a háta mögött, meg mindenkin röhög, meg viccelődik, holott azthiszem pont saját magát érzi egy vesztesnek. 40 évesen se gyerek, se család, semmi. Volt már, hogy láttam sírni is. 10 éve együtt él egy gyerekkel aki kihasználja, és le se sz*rja. Gyakran félrevonul és a telefonján beszélget egy másik sráccal, de nagyon gyengének tűnik az a kapcsolatfelvétel is.


Vagy van egy másik nő. Minden férfival szemétkedik meg kötekedik, de azthiszem leginkább azokkal akik bejönnek neki. A férjével biztos rossz a kapcsolata, a Facebookon egyfolytában a gyereke képeit rakosgatja fel. Borzalmasan magányos és szeretethiányos lehet, és a gyerekén éli ki magát.


Vagy van még egy fickó, őt nagyon utálom. Próbál mindenkin fölényeskedni, de igazából egy félős kisgyerek lehet. 50 éves és hol az annyával lakik, hol a barátnőjével, aki enyhén domina stílusú agresszív nő. Nincs semmije. Se háza, se autója, még a biciklije is nőjéé. Folyton azzal henceg, hogy mennyit meg tud inni. 0 önbizalom, persze kifelé azt mutatja, hogy milyen erős.


Furcsák az emberek, mindenki egy történet. De leginkább szomorú történet.

2017. okt. 13. 15:17
 5/5 anonim válasza:
Most jól kibeszélted őket, látod. :D Egyébként megértem, hogy így felgyűlt benned. Ezek a karakterek nálunk is megvannak, dettó ugyanezek. Bölcsebbnek kell lenni.
2017. okt. 16. 15:38
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!