Van itt olyan aki régóta munkanélküli? Hogyan lehet túlélni lelkileg hogy sehova sem kellek?

Rengeteg pályázat, sehonnan semmi visszajelzés, ha igen, akkor csak belémrúgnak. Teljesen padlón vagyok.

Belefáradtam. Sokszor felálltam, de egyre mélyebbre süllyedek.

Az a legnagyobb baj, hogy kezdem elhinni, hogy semmire sem vagyok alkalmas, csak háztartást vezetni.

Egyedül vagyok két gyerekkel, nehezen viselik ha kitör belőlem a sírás. A férjem elhagyott, beilleszkedett egy új családba. Ez nem érdekel, menjen ha akar, nem kötelező velem lenni, viszont a gyerekeket sem eteti, nem fizet nekik semmit.

Rendes normális nő vagyok, mégsem találok munkát. A végzettségeimben soha nem dolgoztam, amiben gyakorlatom van, abból meg a végzettségem nincs meg.

Csak ingatlanügynökös, meg háromműszakos állások vannak. Ezek egyik sem én vagyok. Még ideiglenesen sem tudom csinálni.

Az is megnyugtató ha ide kiírhatom, de mit lesz így? Soha nem lesz már munkám? Húzzam le magam a wc-n? Másoknak hogy alakult az életük? Félek hogy elveszik tőlem a gyerekeimet ha nem tudom fenntartani magunkat.

És mindenki engem hibáztat. Tehetek én róla hogy nem vesznek fel sehova?